Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Liszi Mónyi selem ágyát magasra vetette, Urbán Jancsi kiskalapját rajta felejtette, Hozd ki Mónyi Kiskalapom, tedd fel a fejemre, Hogy ne süssön a fényes nap ragyogó szemembe.

1. Este van már hét óra, Ég a világ a libizári labzom, Mátituli, matulári, titituli a boltban. 2. Ott mérik a pántlikát, Rózsás színű – libizári labzom. Mátëtuli, matulári, titituli – pántlikát. 3. Vedd fel Marcsa, nem bánom, Úgy is te vagy – libizári labzom, Mátetuli, matulári, titituli – a párom.

1. Három pízt adtam A barbujába, Meg sem lehettem, Az első táncba, táncba. 2. Előrë küldtëm Árpás Józsefet, Vállára adtam A Gál Margitot, A Gál Margitot. 3. Përgësd mëg, përgësd, Mind a karikát, Ugrasd mëg, ugrasd, Mind a paripát, Mind a paripát.

1. Ezt az erdőt, ezt a mezőt, Valami zúgatja, valami zúgatja, Talán bizony Péter Pista, A lovát itatja, a lovát itatja. 2. Péter Julis sejem ágyát, Magasra vëtëttë, magasra vëtëttë. Péter Pista a kalapját, Bennë felëjtëttë, Bënnë felëjtëttë. 3. Add ki Julis a kalapom, Hadd tëgyem fejëmre, hadd tëgyem fejëmre, Hadd ne nézzen minden kislány, Fekete szememre, fekete szememre.

1. Nosza bizony megérett a káka, Férhöz ment a Sima János lánya. Csipke vessző, galagonya fa, bokor, Szaladj lányom, mert a Jancsi átugor. 2. Nosza bizony megérett a mëggy, Nosza bizony le is maradt ëgy. Mennél jobban isszuk a bort, Annál jobban, mëgy, mëgy, mëgy.

1. Akarnám tudnyi, ki fog siratnyi, Erdei vadak, égi madarak, Azok siratnak. 2. Akarnám tudnyi, ki fog bëásnyi, Akarnám tudnyi, ki fog bëásnyi, A Bíró Terus és a Hupka Mátyás Azok fognak bëásnyi.

1. Széles a Duna, keskeny a partja, Nincs olyan legény, ki átugorja. Bacsa Laji átugorja, csizma sarkát sem sározza, Az csak a legény. 2. Leteszi szűrét a Duna mellé, Lehajtja fejét Rózsika mellé. Rózsika csak jár utána, rétes-bélest hord utána, A csak a lejány. 3. Ne gondold Rózsi, hogy mindig így lessz, Mert a kuckóban kilënc gyermëk lessz. Keskeny lesz a gatya, nehéz lessz a kapa, Kenyeret apa.

1. Szélës a Tisza, magas a partja, Nincs olyan lëgíny, ki átugorja. Ëz a János átugorja, még a lábát sëm sárítja, Az csak a legíny. 2. Lëtëszi szűrét a Tisza mëllé, Lëhajtja fëjét Mariska mëllé. Ëz a Mari jár utána, rétës-bélëst hord utána, Ëz csak a lëjány.

1. Szőlőhegyen egy körtefa, Tövin áll, tövin áll, Egyik ágán ez a Jancsi, Csak úgy furulyál. A másikon az a Marcsa, Csak úgy sirdogál. 2. Në sírj Marcsa në keserëgj, Tied leszëk már, Esztendőre, vagy kettőre, El is vëszlek már. Reczika Teréz a második versszakot a következőképpen is énekelte: 2a. Në sírj Marcsa, në keserëgj, Kötény alatt van a gyerëk, Tied leszëk már, Esztendőre, vagy kettőre, El is veszlek már.