59 találatok száma
Szentcsalád-járás I (szöveges gyűjtés, Felnőttek népdalai, jeles napok)
Részletek
Kilenc nappal karácsony előtt kezdték. Mind a kilenc nap esténként hét órakor kezdődött és egy óra hosszat, kb. nyolc óráig tartott. Ez énekkel és imádsággal ment végig. Tizenöt-húsz hívő nők-férfiak vegyesen, akik akkor minden este összejöttek.
Utóbbi időben mind a kilenc napon át csak egy helyre jártak, mert féltek attól, hogy a szokás gyakorlása közben valakik megzavarják azt.
Valamikor kilenc napon keresztül kilenc különböző helyre mentek, mindennap másvalakihez.
Mindenütt volt egy kis ótár csinálva, és a kis ótárnál imádkoztak és énekeltek. Másnap onnan vitték a Szentcsaládot tovább egy másik házhoz. Amikor elérkeztek a házhoz, elénekelték a beköszöntőt.
A Szállást keres a Szentcsalád két strófa eléneklése után bekopogtak az ajtón. Megkérdezték, hogy:
– Beengedik-e a Szentcsaládot?
A bentiek pedig a harmadik strófát énekelték:
– Ne sírj tovább Szűz Mária.
Ezután kezdődött. Imával és több énekkel folytatódott.
Utóbbi időben mind a kilenc napon át csak egy helyre jártak, mert féltek attól, hogy a szokás gyakorlása közben valakik megzavarják azt.
Valamikor kilenc napon keresztül kilenc különböző helyre mentek, mindennap másvalakihez.
Mindenütt volt egy kis ótár csinálva, és a kis ótárnál imádkoztak és énekeltek. Másnap onnan vitték a Szentcsaládot tovább egy másik házhoz. Amikor elérkeztek a házhoz, elénekelték a beköszöntőt.
A Szállást keres a Szentcsalád két strófa eléneklése után bekopogtak az ajtón. Megkérdezték, hogy:
– Beengedik-e a Szentcsaládot?
A bentiek pedig a harmadik strófát énekelték:
– Ne sírj tovább Szűz Mária.
Ezután kezdődött. Imával és több énekkel folytatódott.
Mária hívei idefigyeljetek (ének, ballada, Felnőttek népdalai)
Részletek
1. Mária hívei idefigyeljetek,
Szent olvasóról szól e csodatörténet.
Máriazelhez közel lakott egy lányka,
Kinek nagy öröme volt szent olvasója.
2. Már kislánykorába oly buzgalmat érzett,
Hogy szíve egyedül Máriáért égett,
Szentolvasó vala kincsei vagyona,
Bajban orvossága, bánatba' vigasza.
3. Tiszta hódolattal a leány naponta,
Tizenöt tizedű olvasót elmondta.
Egykor a buzgó lány szent ájtatossággal
Mariazellbe megy, szent olvasójával.
4. Úrangyalát végzé a jámbor leányka,
Imádkozzál értünk, Istennek szent anyja,
Az ájtatos imát hangok szakítják meg,
Erdő sűrűjében fegyverek csörögtek.
5. Csakhamar zord arcú rablók körülfogták
A lányt, ki ég felé tartja olvasóját.
– Megállj, – szóltak azok, – ha kedves életed,
Add ide, amid van, ruhádat, pénzedet.
6. Gyújtott lámpafénynél kés csillog kezükben,
A lány szelíden néz a rablók szemébe,
Igy szólt: – Jó emberek, nekem pénzem nincsen,
Ez a szentolvasó az egyetlen kincsem.
7. Máriához megyek, hogy kegyelmet adjon,
Szívemet viszem én, neki nem kell vagyon.
– Tehát, hol a szíved – szólottak a rablók,
Nem látunk nálad mást, mint egy fa olvasót.
8. Gúnyosan folytatják: – Hogyha pénzed nincsen,
Nézzük, hogy' viszed el szívedet kezedben.
– Nem tudják, mit tesznek, – szólt buzgón a leány,
Bocsájtson meg, aki meghalt a keresztfán.
9. Ezzel egyik gonosz a lánynak az ajkát
Megfogja, a másik összeköti karját.
A lány olvasóját kezében szorítja,
Kebléről a ruhát a rabló lerántja.
10. És a lány keblébe a kést belédöfte,
Ártatlan kis szívét azzal kimetszette.
Ó, csodák csodája, a leány felállott,
Mosolygó ajakkal üdvözletet mondott.
11. Igy szólt a gonoszhoz, amint megígérte:
– Hogy kezembe' vigyem, add ide szívemet.
Ott van már kezébe' saját maga szíve,
Jajszó nélkül viszi nagy Mariazellbe.
12. Igy szólítá meg a gonosz embereket:
– Máriát dícsérni énvelem jöjjetek.
Bűnösök borzadnak, hogy a leányt látják,
Gyilkos fegyverüket maguktól elhányják.
13. Tépik ruhájukat, térdre hullanának,
Jajszóval a leány után kiáltanak:
– Mária leánya, ó, bocsáss meg nekünk,
Máriát dícsérni mi is veled megyünk.
14. A leány nyomába' térdeiken mentek,
És Mariazellnek határába értek,
Harangok, maguktól, mind megszólanának,
Angyalok kezei húzták meg azokat.
15. Ment a lány szívével az oltár elébe,
Mária elébe e szavakkal tette:
– Im, fogadd, Szűzanyám, éntőlem szívemet,
Emelj a mennyekbe, végy magadhoz engem.
16. Igy az oltár előtt meggyónt, megáldozott,
Tiszta lelke égbe, angyaloknak szállott.
A gonoszok pedig bűnöktől megtértek,
Szigorú életű remetékké lettek.
Máriának legyen dicsőítésére, mi lelkünknek pedig váljon szent üdvére!
Szent olvasóról szól e csodatörténet.
Máriazelhez közel lakott egy lányka,
Kinek nagy öröme volt szent olvasója.
2. Már kislánykorába oly buzgalmat érzett,
Hogy szíve egyedül Máriáért égett,
Szentolvasó vala kincsei vagyona,
Bajban orvossága, bánatba' vigasza.
3. Tiszta hódolattal a leány naponta,
Tizenöt tizedű olvasót elmondta.
Egykor a buzgó lány szent ájtatossággal
Mariazellbe megy, szent olvasójával.
4. Úrangyalát végzé a jámbor leányka,
Imádkozzál értünk, Istennek szent anyja,
Az ájtatos imát hangok szakítják meg,
Erdő sűrűjében fegyverek csörögtek.
5. Csakhamar zord arcú rablók körülfogták
A lányt, ki ég felé tartja olvasóját.
– Megállj, – szóltak azok, – ha kedves életed,
Add ide, amid van, ruhádat, pénzedet.
6. Gyújtott lámpafénynél kés csillog kezükben,
A lány szelíden néz a rablók szemébe,
Igy szólt: – Jó emberek, nekem pénzem nincsen,
Ez a szentolvasó az egyetlen kincsem.
7. Máriához megyek, hogy kegyelmet adjon,
Szívemet viszem én, neki nem kell vagyon.
– Tehát, hol a szíved – szólottak a rablók,
Nem látunk nálad mást, mint egy fa olvasót.
8. Gúnyosan folytatják: – Hogyha pénzed nincsen,
Nézzük, hogy' viszed el szívedet kezedben.
– Nem tudják, mit tesznek, – szólt buzgón a leány,
Bocsájtson meg, aki meghalt a keresztfán.
9. Ezzel egyik gonosz a lánynak az ajkát
Megfogja, a másik összeköti karját.
A lány olvasóját kezében szorítja,
Kebléről a ruhát a rabló lerántja.
10. És a lány keblébe a kést belédöfte,
Ártatlan kis szívét azzal kimetszette.
Ó, csodák csodája, a leány felállott,
Mosolygó ajakkal üdvözletet mondott.
11. Igy szólt a gonoszhoz, amint megígérte:
– Hogy kezembe' vigyem, add ide szívemet.
Ott van már kezébe' saját maga szíve,
Jajszó nélkül viszi nagy Mariazellbe.
12. Igy szólítá meg a gonosz embereket:
– Máriát dícsérni énvelem jöjjetek.
Bűnösök borzadnak, hogy a leányt látják,
Gyilkos fegyverüket maguktól elhányják.
13. Tépik ruhájukat, térdre hullanának,
Jajszóval a leány után kiáltanak:
– Mária leánya, ó, bocsáss meg nekünk,
Máriát dícsérni mi is veled megyünk.
14. A leány nyomába' térdeiken mentek,
És Mariazellnek határába értek,
Harangok, maguktól, mind megszólanának,
Angyalok kezei húzták meg azokat.
15. Ment a lány szívével az oltár elébe,
Mária elébe e szavakkal tette:
– Im, fogadd, Szűzanyám, éntőlem szívemet,
Emelj a mennyekbe, végy magadhoz engem.
16. Igy az oltár előtt meggyónt, megáldozott,
Tiszta lelke égbe, angyaloknak szállott.
A gonoszok pedig bűnöktől megtértek,
Szigorú életű remetékké lettek.
Máriának legyen dicsőítésére, mi lelkünknek pedig váljon szent üdvére!
Nagymegyeri gyöngyvirágos nagyerdő (ének, ballada, Felnőttek népdalai)
Részletek
1. Nagymegyeri gyöngyvirágos nagyerdő,
Piros vérrel van borítva az erdő,
Lanyha szellő mindig csak azt lengeti,
Szegény legény a gazdag lányt szereti.
2. Szegény legény a gazdag lányt szereti,
Jó szülei nem hagyják őt elvenni,
Ha nem hagyják feleségül elvenni,
Maj' meglátják, mit fogunk cselekedni.
3. Szegény legény egy vasárnap délután,
Babájával végigsétált az utcán,
Kicsalja őt zöld erdőbe sétálni,
Ott fognak majd vadvirágokat szedni.
4. – Négylövetű pisztolyom, jaj, de éles,
Néked babám ebből három elég lesz,
Negyediket saját magam szivére,
Úgy borulok a babám holttestére.
5. Másnap aztán össze-vissza keresik,
Megtalálja az erdész úr, holttestit,
Megtalálja egy nagy csipkebokorban,
Két szerelmes egymásra van borulva.
6. Gyertek, lányok, öltözzetek fehérbe,
Két szerelmest vigyük a temetőbe,
Kilenc legény húzza a nagy harangot,
Most viszik a két elhervadt virágot.
7. Apák, anyák, tanuljatok ti ebből,
*)
Ne nézzétek azt a nagy gazdagságot,
Nézzétek a szívbéli boldogságot.
*) A 2. dallamsor kimaradt. Az énekesnek többszöri ismétléskor sem
jutott eszébe a hiányzó sor. Más változatokból következtetve
az utolsó strófa első két sora így lehetett:
Apák, anyák, ti ebből tanuljatok,
A szerelmet ti sohase tiltsátok.
Piros vérrel van borítva az erdő,
Lanyha szellő mindig csak azt lengeti,
Szegény legény a gazdag lányt szereti.
2. Szegény legény a gazdag lányt szereti,
Jó szülei nem hagyják őt elvenni,
Ha nem hagyják feleségül elvenni,
Maj' meglátják, mit fogunk cselekedni.
3. Szegény legény egy vasárnap délután,
Babájával végigsétált az utcán,
Kicsalja őt zöld erdőbe sétálni,
Ott fognak majd vadvirágokat szedni.
4. – Négylövetű pisztolyom, jaj, de éles,
Néked babám ebből három elég lesz,
Negyediket saját magam szivére,
Úgy borulok a babám holttestére.
5. Másnap aztán össze-vissza keresik,
Megtalálja az erdész úr, holttestit,
Megtalálja egy nagy csipkebokorban,
Két szerelmes egymásra van borulva.
6. Gyertek, lányok, öltözzetek fehérbe,
Két szerelmest vigyük a temetőbe,
Kilenc legény húzza a nagy harangot,
Most viszik a két elhervadt virágot.
7. Apák, anyák, tanuljatok ti ebből,
*)
Ne nézzétek azt a nagy gazdagságot,
Nézzétek a szívbéli boldogságot.
*) A 2. dallamsor kimaradt. Az énekesnek többszöri ismétléskor sem
jutott eszébe a hiányzó sor. Más változatokból következtetve
az utolsó strófa első két sora így lehetett:
Apák, anyák, ti ebből tanuljatok,
A szerelmet ti sohase tiltsátok.
Tizenkettő tizenhárom tizennégy (ének, ballada, Felnőttek népdalai)
Részletek
1. Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Ilyen későn Göndör Sanyi hová mégy?
Megyek én a szeretőmet megölni,
Mer nem akar igaz szívből szeretni.
2. Este van már, elhúzták a harangot,
Barci Kata a kapuba hallgatott,
Göndör Sanyi odament és megölte,
Egy szúrásra földre terítette.
3. Göndör Sanyi nem-e fájt a te szíved,
Mikor azt a barna kislányt megölted,
Dehogyis nem, majd' ketté nem hasadott,
Mikor mondta: Jaj, Istenem, meghalok.
4. Barciéknál sirassák a halottat,
Göndöréknél vasalják a gyilkosat.
Barci Katit viszik a temetőbe,
Göndör Sanyit Ilovai börtönbe.
5. Ilavai börtönajtó de sárga,
Oda van a Göndör Sanyi bezárva,
Ilovai börtönajtó, hasadj meg,
Te meg, Sanyi, soha ne szabadulj meg.
Ilyen későn Göndör Sanyi hová mégy?
Megyek én a szeretőmet megölni,
Mer nem akar igaz szívből szeretni.
2. Este van már, elhúzták a harangot,
Barci Kata a kapuba hallgatott,
Göndör Sanyi odament és megölte,
Egy szúrásra földre terítette.
3. Göndör Sanyi nem-e fájt a te szíved,
Mikor azt a barna kislányt megölted,
Dehogyis nem, majd' ketté nem hasadott,
Mikor mondta: Jaj, Istenem, meghalok.
4. Barciéknál sirassák a halottat,
Göndöréknél vasalják a gyilkosat.
Barci Katit viszik a temetőbe,
Göndör Sanyit Ilovai börtönbe.
5. Ilavai börtönajtó de sárga,
Oda van a Göndör Sanyi bezárva,
Ilovai börtönajtó, hasadj meg,
Te meg, Sanyi, soha ne szabadulj meg.
Arra alá Szentendrei határon (ének, ballada, Felnőttek népdalai)
Részletek
1. Arra alá, Szentendrei határon,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magába,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magábo,
Juhászlegény furulyáz az aljába.
2. Éjfél után kettőt ütött az óra,
De még mindig szépen szól a furulya,
Furulyaszó felhallik a kastélyba,
Felébred a Szedri báró Mariska.
3. Kinyílott a hálószoba ablaka,
Kis Mariska sírva nézett ki rajta,
Kis Mariska így sóhajt fel magába,
Mér' is lettem Szedri báró leánya.
4. Szedri báró felnyergeli a lovát,
Körüljárja egész Szedri határát,
Megkérdezi legidősebb bojtárát,
Nem-ë látta Szedri báró Mariskát.
5. De, biz' láttam őfelsége leányát,
Három napja kisbojtárommal sétál,
Három napja kisbojtárom odavan,
Talán bizony szép kisasszony vele van.
6. Szedri báró hintót küld a lányáért,
Kilenc pandúrt meg a juhászbojtárért,
Elől ül a Kis Mariska, hintóba(n),
Hátul meg a juhászbetyár vasalva.
7. Arra alá faragják már azt a fát,
Amelyikre a juhászbetyárt akasszák,
Fújja a szél a fekete göndör haját,
Más öleli a Szedri báró Mariskát.
8. Én az utcán végigmenni nem merek,
Mind azt mondják, hogy gyászruhát viselek.
Gyász a ruhám, de fehér a jegykendőm,
Nem tagadom, hogy juhász volt a szeretőm.
Kivirágzott egy nagy nyárfa magába,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magábo,
Juhászlegény furulyáz az aljába.
2. Éjfél után kettőt ütött az óra,
De még mindig szépen szól a furulya,
Furulyaszó felhallik a kastélyba,
Felébred a Szedri báró Mariska.
3. Kinyílott a hálószoba ablaka,
Kis Mariska sírva nézett ki rajta,
Kis Mariska így sóhajt fel magába,
Mér' is lettem Szedri báró leánya.
4. Szedri báró felnyergeli a lovát,
Körüljárja egész Szedri határát,
Megkérdezi legidősebb bojtárát,
Nem-ë látta Szedri báró Mariskát.
5. De, biz' láttam őfelsége leányát,
Három napja kisbojtárommal sétál,
Három napja kisbojtárom odavan,
Talán bizony szép kisasszony vele van.
6. Szedri báró hintót küld a lányáért,
Kilenc pandúrt meg a juhászbojtárért,
Elől ül a Kis Mariska, hintóba(n),
Hátul meg a juhászbetyár vasalva.
7. Arra alá faragják már azt a fát,
Amelyikre a juhászbetyárt akasszák,
Fújja a szél a fekete göndör haját,
Más öleli a Szedri báró Mariskát.
8. Én az utcán végigmenni nem merek,
Mind azt mondják, hogy gyászruhát viselek.
Gyász a ruhám, de fehér a jegykendőm,
Nem tagadom, hogy juhász volt a szeretőm.
Ó Jézusom (szöveges gyűjtés, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
Ó, Jézusom, szentséges szívednek ajánlom föl, a boldogasszonyunk szívével egyesülve, a mai napon minden imádságomot, munkámot, örömöt, szenvedésemet, engesztelésül vétkeinkért, szándékaink megvalósításáro és különösen a havi szándékra.
Ó Jézusom édes szíve, add, hogy Téged mindig jobban szeresselek, Máriának édes szíve, légy az én menedékem.
Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk.
Ha valaki a jóságnak és szeretetnek csak egy morzsáját, igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta világra, már nem élt hiábo.
Életének megvan az értelme.
Mária!
Te légy az én anyám, én a te gyermeked, míg őt követed el nem tévedsz, még reá gondolsz biztos úton haladsz, míg ő támogat el nem eshetsz, míg ő védelmez semmitől se félhetsz.
Ó Jézusom édes szíve, add, hogy Téged mindig jobban szeresselek, Máriának édes szíve, légy az én menedékem.
Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk.
Ha valaki a jóságnak és szeretetnek csak egy morzsáját, igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta világra, már nem élt hiábo.
Életének megvan az értelme.
Mária!
Te légy az én anyám, én a te gyermeked, míg őt követed el nem tévedsz, még reá gondolsz biztos úton haladsz, míg ő támogat el nem eshetsz, míg ő védelmez semmitől se félhetsz.
Nehéz a keresztem megváltó Krisztusom (szöveges gyűjtés, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
– Nehéz a keresztem, megváltó Krisztusom,
De amit rám mértél szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz,
Eléd térdelek bármilyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy, mégis leroskadtál,
Én kisebb vagyok, porszem a pornál.
Viszem a keresztet, csak erőt adj hozzá,
Hogy neked úgy tetszik váljék áldozattá.
Minden bűnömöt bocsájts meg a földön,
Hogy a másvilágon në gyalázzon, në öljön.
Légy irgalmas hozzám mennynek, földnek ura,
Áldd meg családomat, imádkozzál értünk
Istennek szentanyja.
De amit rám mértél szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz,
Eléd térdelek bármilyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy, mégis leroskadtál,
Én kisebb vagyok, porszem a pornál.
Viszem a keresztet, csak erőt adj hozzá,
Hogy neked úgy tetszik váljék áldozattá.
Minden bűnömöt bocsájts meg a földön,
Hogy a másvilágon në gyalázzon, në öljön.
Légy irgalmas hozzám mennynek, földnek ura,
Áldd meg családomat, imádkozzál értünk
Istennek szentanyja.
Bíborpiros szép rózsa nyílik a Golgotán (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Bíborpiros szép rózsa nyílik a Golgotán,
Ott áll a fájdalmas Szűz, mint a liliomszál.
Nézi, hogy szent fia, szenved a keresztfán
Ó, ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
2. Fájdalmak közt néz föl aj, a szent keresztfára,
Látja, hogy ott haldoklik, szerelmes szent fia.
Kínok tengerében, elmerült rózsaszál,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
3. Felkiált nagy jajszóval, mennyei angyalok,
Fiam kínos halálán, ti is zokogjatok.
Megsebzett szívére, kínok tengere száll,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
4. Szent János és magdolna, karjaiba dőlve,
Végtelen fájdalommal, tekint fel az égre.
Szent fia már meghalt, árvaság maradt rá,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
5. Rettenetes bánatok szent szívét szaggatják,
Midőn szent keresztjéről, levették szent fiát.
Szűz ölébe tette, szent sebét csókolván,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
6. Ó, szomorú özvegyek és elhagyott árvák,
Nézzétek mennyit szenved, fájdalmas Szűzanyánk.
Szenvedéseinkben, így sóhajtunk hozzád,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
Ott áll a fájdalmas Szűz, mint a liliomszál.
Nézi, hogy szent fia, szenved a keresztfán
Ó, ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
2. Fájdalmak közt néz föl aj, a szent keresztfára,
Látja, hogy ott haldoklik, szerelmes szent fia.
Kínok tengerében, elmerült rózsaszál,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
3. Felkiált nagy jajszóval, mennyei angyalok,
Fiam kínos halálán, ti is zokogjatok.
Megsebzett szívére, kínok tengere száll,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
4. Szent János és magdolna, karjaiba dőlve,
Végtelen fájdalommal, tekint fel az égre.
Szent fia már meghalt, árvaság maradt rá,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
5. Rettenetes bánatok szent szívét szaggatják,
Midőn szent keresztjéről, levették szent fiát.
Szűz ölébe tette, szent sebét csókolván,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
6. Ó, szomorú özvegyek és elhagyott árvák,
Nézzétek mennyit szenved, fájdalmas Szűzanyánk.
Szenvedéseinkben, így sóhajtunk hozzád,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
Édesanyánk Szűz Mária (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Édesanyánk Szűz Mária, most hozzád jöttünk,
Sok fájdalmas panaszunkat itt elzenghetjük.
2. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
3. Rólunk el nem feledkezék a Szűz Mária,
Szentséges áldott karjait felénk kitárja.
4. Jöjjön ide a kesergő özvegy és árva,
Itt az árvák édesanyja, megvigasztalja.
5. Nincsen senki miközöttünk, kinek a szive
Bánattal, keserűséggel ne volna tele.
6. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
7. Itt a szegény nyomorultak mind könyörögnek,
Gyógyulásért, oh, Mária, hozzád sietnek.
8. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
9. Van-e itt, ki ne szeretné a Szűz Máriát,
Azt a legjobb, legkedvesebb, jó édesanyát.
10. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
11. Áldj meg minket , édesanyánk, szép Szűz Mária,
Add, hogy veled örvendhessünk a Mennyországba.
Sok fájdalmas panaszunkat itt elzenghetjük.
2. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
3. Rólunk el nem feledkezék a Szűz Mária,
Szentséges áldott karjait felénk kitárja.
4. Jöjjön ide a kesergő özvegy és árva,
Itt az árvák édesanyja, megvigasztalja.
5. Nincsen senki miközöttünk, kinek a szive
Bánattal, keserűséggel ne volna tele.
6. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
7. Itt a szegény nyomorultak mind könyörögnek,
Gyógyulásért, oh, Mária, hozzád sietnek.
8. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
9. Van-e itt, ki ne szeretné a Szűz Máriát,
Azt a legjobb, legkedvesebb, jó édesanyát.
10. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
11. Áldj meg minket , édesanyánk, szép Szűz Mária,
Add, hogy veled örvendhessünk a Mennyországba.
Mária jó anyánk könyörögj érettünk (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Mária a jó anyánk, könyörögj érettünk,
Sok száz esztendőköt nagyokat vétettünk
Ha könyörgéseddel fel nem állsz mellettünk,
Fiaid e földön nem soká lehetünk.
2. Mária jóanyánk, érezd szívünk hitét,
Ennek folytán lesz a magyarság nyomorék.
Kevélység, irigység, a szitkok és átkok,
Buzgó ima helyett, hangzik az országtok.
Sok száz esztendőköt nagyokat vétettünk
Ha könyörgéseddel fel nem állsz mellettünk,
Fiaid e földön nem soká lehetünk.
2. Mária jóanyánk, érezd szívünk hitét,
Ennek folytán lesz a magyarság nyomorék.
Kevélység, irigység, a szitkok és átkok,
Buzgó ima helyett, hangzik az országtok.
59 találatok száma
