Arra alá Szentendrei határon
1. Arra alá, Szentendrei határon,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magába,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magábo,
Juhászlegény furulyáz az aljába.
2. Éjfél után kettőt ütött az óra,
De még mindig szépen szól a furulya,
Furulyaszó felhallik a kastélyba,
Felébred a Szedri báró Mariska.
3. Kinyílott a hálószoba ablaka,
Kis Mariska sírva nézett ki rajta,
Kis Mariska így sóhajt fel magába,
Mér’ is lettem Szedri báró leánya.
4. Szedri báró felnyergeli a lovát,
Körüljárja egész Szedri határát,
Megkérdezi legidősebb bojtárát,
Nem-ë látta Szedri báró Mariskát.
5. De, biz’ láttam őfelsége leányát,
Három napja kisbojtárommal sétál,
Három napja kisbojtárom odavan,
Talán bizony szép kisasszony vele van.
6. Szedri báró hintót küld a lányáért,
Kilenc pandúrt meg a juhászbojtárért,
Elől ül a Kis Mariska, hintóba(n),
Hátul meg a juhászbetyár vasalva.
7. Arra alá faragják már azt a fát,
Amelyikre a juhászbetyárt akasszák,
Fújja a szél a fekete göndör haját,
Más öleli a Szedri báró Mariskát.
8. Én az utcán végigmenni nem merek,
Mind azt mondják, hogy gyászruhát viselek.
Gyász a ruhám, de fehér a jegykendőm,
Nem tagadom, hogy juhász volt a szeretőm.
