2687 találatok száma
Ó ne búsulj föld árva gyereke (ének, Felnőttek népdalai, jeles napok)
Részletek
1. Ó, ne búsulj föld árva gyermeke,
Ha körül vesz a bajok serege.
Rózsa nyílik a kíntöviseken,
Nyugodjál meg az égi végzeten.
2. Tűrj békével, ne légy vigasztalan,
A csüggedés nem segít, hasztalan,
Kék szivárvány ragyog a könnyeken,
Nyugodjál meg az égi végzeten.
Ilyeneket is mondtunk közbe.
Ha körül vesz a bajok serege.
Rózsa nyílik a kíntöviseken,
Nyugodjál meg az égi végzeten.
2. Tűrj békével, ne légy vigasztalan,
A csüggedés nem segít, hasztalan,
Kék szivárvány ragyog a könnyeken,
Nyugodjál meg az égi végzeten.
Ilyeneket is mondtunk közbe.
József és Mária mentek mendegéltek (ének, Felnőttek népdalai, jeles napok)
Részletek
1. József és Mária mentek, mendegéltek,
Egy nap késő este Betlehembe értek,
Fáradtak, porosak és éhesek voltak,
Sehol nem nyílt ajtó, hiába kopogtak.
2. Mentek a városba', házról házra mentek,
– Bármily szegény szállást adnának-e kentek?
Kilencedik hónap végén volt Mária,
Minden nap várta, hogy megszülessék fia.
3. Szomorú, panaszos volt reszkető szíve,
– Mit csináljunk kedves, szólt József szép híve
Vajon hol és kinél kaphatnánk fedelet,
Hol meghúzódhatnánk, nyugodt lehetnék veled.
4. Ennek az embernek nagyon szép a háza,
Próbáljuk meg, tán ad szállást éjszakára,
Alázattal kérték, a gazdag felele:
Van-e sok lovatok és pénzetek vele?
5. Nincs más, csak egy ökrünk, meg egy jó szamarunk,
Gyere, nézd meg őket, és nézd meg jómagunk,
– Látom, hogy kik vagytok, de ez egy úri ház,
Szegények számára nincsen itten szállás.
6. Mentek egy másikhoz, még mindig reméltek,
Éjszakára szállást ennél pénzért kértek,
– Jöttment idegennek szállást dehogy adok,
Gorombán rájukszólt: – Tovább kotródjatok.
7. Egy ember ment arra, és szidta Józsefet:
– E szegény teremtést, mondd, hová cipeled?
Nem szégyelled magad, lelketlen parasztja,
Hisz nem bírja tovább, a vak is láthatja.
8. Egy üres istállót látok a közelbe',
Menjünk oda, kedves, bízzunk az Istenben,
Mária nem felelt, csak bólintott rája,
Szomorú volt szíve, közel volt órája.
9. Ezen az éjszakán, éppen éjféltájba',
Megszülte gyermekét szegény szalmaágyba.
Mit csináljon vele, be hogyan takarja,
Nincs prém a ruháján, mi melegen tartja.
10. Fogta, és vigyázva a jászolba tette,
Egy kevéske szénán pihent kicsi teste,
Egy darab kő volt feje támasztója,
Igy született Jézus – világ megváltója.
Egy nap késő este Betlehembe értek,
Fáradtak, porosak és éhesek voltak,
Sehol nem nyílt ajtó, hiába kopogtak.
2. Mentek a városba', házról házra mentek,
– Bármily szegény szállást adnának-e kentek?
Kilencedik hónap végén volt Mária,
Minden nap várta, hogy megszülessék fia.
3. Szomorú, panaszos volt reszkető szíve,
– Mit csináljunk kedves, szólt József szép híve
Vajon hol és kinél kaphatnánk fedelet,
Hol meghúzódhatnánk, nyugodt lehetnék veled.
4. Ennek az embernek nagyon szép a háza,
Próbáljuk meg, tán ad szállást éjszakára,
Alázattal kérték, a gazdag felele:
Van-e sok lovatok és pénzetek vele?
5. Nincs más, csak egy ökrünk, meg egy jó szamarunk,
Gyere, nézd meg őket, és nézd meg jómagunk,
– Látom, hogy kik vagytok, de ez egy úri ház,
Szegények számára nincsen itten szállás.
6. Mentek egy másikhoz, még mindig reméltek,
Éjszakára szállást ennél pénzért kértek,
– Jöttment idegennek szállást dehogy adok,
Gorombán rájukszólt: – Tovább kotródjatok.
7. Egy ember ment arra, és szidta Józsefet:
– E szegény teremtést, mondd, hová cipeled?
Nem szégyelled magad, lelketlen parasztja,
Hisz nem bírja tovább, a vak is láthatja.
8. Egy üres istállót látok a közelbe',
Menjünk oda, kedves, bízzunk az Istenben,
Mária nem felelt, csak bólintott rája,
Szomorú volt szíve, közel volt órája.
9. Ezen az éjszakán, éppen éjféltájba',
Megszülte gyermekét szegény szalmaágyba.
Mit csináljon vele, be hogyan takarja,
Nincs prém a ruháján, mi melegen tartja.
10. Fogta, és vigyázva a jászolba tette,
Egy kevéske szénán pihent kicsi teste,
Egy darab kő volt feje támasztója,
Igy született Jézus – világ megváltója.
Köszöntjük a Szentcsaládot (ének, Felnőttek népdalai, jeles napok)
Részletek
1. Köszöntjük a Szentcsaládot,
Mert megáldja a világot,
Szentcsalád, légy örömünk,
Jóban rosszban légy velünk.
2. Áld meg minden ügyeinket,
Békében óvd nemzetünket,
Szentcsalád, légy mi örömünk,
Jóban, rosszban légy velünk.
Mert megáldja a világot,
Szentcsalád, légy örömünk,
Jóban rosszban légy velünk.
2. Áld meg minden ügyeinket,
Békében óvd nemzetünket,
Szentcsalád, légy mi örömünk,
Jóban, rosszban légy velünk.
Szállást keres a Szentcsalád (ének, Felnőttek népdalai, jeles napok)
Részletek
1. Szállást keres a Szent család,
De senki sincs, ki helyet ád,
Nincsen, aki befogadja,
Őt, ki földnek, égnek ura.
2. Az idő már későre jár,
A madár is fészkére száll,
Csak a szent Szűz jár hiába,
Betlehemnek városába'.
3. Legalább ti, jó emberek,
Fogadjátok e kisdedet.
Házatokra boldogság száll,
Ha betér az égi király.
A harmadik versszak után elhallgattunk és bent a család énekelte, hogy:
4. Ne sírj tovább, Szűz Mária,
Ne menjetek ma máshova,
Szállásunkat mi megosztjuk,
Kis Jézuskát befogadjuk.
Akkor kopogtattak:
- Beengedik a Szentcsaládot?
- Be, örömmel.
Akkor vótak ezek a Szentcsalád énekek , a rózsafüzér elmondva,
litánia, Jézus, Mária, Szent Józsefhöz elmondva, mindig különbözők voltak.
Közbe a szép énekek. Az is, hogy:
De senki sincs, ki helyet ád,
Nincsen, aki befogadja,
Őt, ki földnek, égnek ura.
2. Az idő már későre jár,
A madár is fészkére száll,
Csak a szent Szűz jár hiába,
Betlehemnek városába'.
3. Legalább ti, jó emberek,
Fogadjátok e kisdedet.
Házatokra boldogság száll,
Ha betér az égi király.
A harmadik versszak után elhallgattunk és bent a család énekelte, hogy:
4. Ne sírj tovább, Szűz Mária,
Ne menjetek ma máshova,
Szállásunkat mi megosztjuk,
Kis Jézuskát befogadjuk.
Akkor kopogtattak:
- Beengedik a Szentcsaládot?
- Be, örömmel.
Akkor vótak ezek a Szentcsalád énekek , a rózsafüzér elmondva,
litánia, Jézus, Mária, Szent Józsefhöz elmondva, mindig különbözők voltak.
Közbe a szép énekek. Az is, hogy:
Ó Mária Isten anyja én nekem is jó anyám (ének, Felnőttek népdalai, jeles napok)
Részletek
1. Ó, Mária, Isten anyja, énnekem is jó anyám
Szívem lelkem, láng buzgalma, dicsér későn és korán,
Bánatomba, örömbe, jó, s balsorsban csak azt zengem,
Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária.
Ezt mindig éneköltük a verseit hazáig. A templomból jövet énekeltük ezt.
Egy aranyos előimádkozó nénikénk volt. Ahhoz a házhó, akik nem vótak bementünk és akkor elmondtuk kint aztot, hogy Szállást keres a Szentcsalád.”
Az akihez elsőnek mentek, mindjárt a templomból az nem volt velük, az máskor ment felszentelni a Szentcsaládot. Azok már vártak, meggyújtották a gyertyákot. Kint énekelték azt, hogy:
Szívem lelkem, láng buzgalma, dicsér későn és korán,
Bánatomba, örömbe, jó, s balsorsban csak azt zengem,
Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária.
Ezt mindig éneköltük a verseit hazáig. A templomból jövet énekeltük ezt.
Egy aranyos előimádkozó nénikénk volt. Ahhoz a házhó, akik nem vótak bementünk és akkor elmondtuk kint aztot, hogy Szállást keres a Szentcsalád.”
Az akihez elsőnek mentek, mindjárt a templomból az nem volt velük, az máskor ment felszentelni a Szentcsaládot. Azok már vártak, meggyújtották a gyertyákot. Kint énekelték azt, hogy:
Mária hívei idefigyeljetek (ének, ballada, Felnőttek népdalai)
Részletek
1. Mária hívei idefigyeljetek,
Szent olvasóról szól e csodatörténet.
Máriazelhez közel lakott egy lányka,
Kinek nagy öröme volt szent olvasója.
2. Már kislánykorába oly buzgalmat érzett,
Hogy szíve egyedül Máriáért égett,
Szentolvasó vala kincsei vagyona,
Bajban orvossága, bánatba' vigasza.
3. Tiszta hódolattal a leány naponta,
Tizenöt tizedű olvasót elmondta.
Egykor a buzgó lány szent ájtatossággal
Mariazellbe megy, szent olvasójával.
4. Úrangyalát végzé a jámbor leányka,
Imádkozzál értünk, Istennek szent anyja,
Az ájtatos imát hangok szakítják meg,
Erdő sűrűjében fegyverek csörögtek.
5. Csakhamar zord arcú rablók körülfogták
A lányt, ki ég felé tartja olvasóját.
– Megállj, – szóltak azok, – ha kedves életed,
Add ide, amid van, ruhádat, pénzedet.
6. Gyújtott lámpafénynél kés csillog kezükben,
A lány szelíden néz a rablók szemébe,
Igy szólt: – Jó emberek, nekem pénzem nincsen,
Ez a szentolvasó az egyetlen kincsem.
7. Máriához megyek, hogy kegyelmet adjon,
Szívemet viszem én, neki nem kell vagyon.
– Tehát, hol a szíved – szólottak a rablók,
Nem látunk nálad mást, mint egy fa olvasót.
8. Gúnyosan folytatják: – Hogyha pénzed nincsen,
Nézzük, hogy' viszed el szívedet kezedben.
– Nem tudják, mit tesznek, – szólt buzgón a leány,
Bocsájtson meg, aki meghalt a keresztfán.
9. Ezzel egyik gonosz a lánynak az ajkát
Megfogja, a másik összeköti karját.
A lány olvasóját kezében szorítja,
Kebléről a ruhát a rabló lerántja.
10. És a lány keblébe a kést belédöfte,
Ártatlan kis szívét azzal kimetszette.
Ó, csodák csodája, a leány felállott,
Mosolygó ajakkal üdvözletet mondott.
11. Igy szólt a gonoszhoz, amint megígérte:
– Hogy kezembe' vigyem, add ide szívemet.
Ott van már kezébe' saját maga szíve,
Jajszó nélkül viszi nagy Mariazellbe.
12. Igy szólítá meg a gonosz embereket:
– Máriát dícsérni énvelem jöjjetek.
Bűnösök borzadnak, hogy a leányt látják,
Gyilkos fegyverüket maguktól elhányják.
13. Tépik ruhájukat, térdre hullanának,
Jajszóval a leány után kiáltanak:
– Mária leánya, ó, bocsáss meg nekünk,
Máriát dícsérni mi is veled megyünk.
14. A leány nyomába' térdeiken mentek,
És Mariazellnek határába értek,
Harangok, maguktól, mind megszólanának,
Angyalok kezei húzták meg azokat.
15. Ment a lány szívével az oltár elébe,
Mária elébe e szavakkal tette:
– Im, fogadd, Szűzanyám, éntőlem szívemet,
Emelj a mennyekbe, végy magadhoz engem.
16. Igy az oltár előtt meggyónt, megáldozott,
Tiszta lelke égbe, angyaloknak szállott.
A gonoszok pedig bűnöktől megtértek,
Szigorú életű remetékké lettek.
Máriának legyen dicsőítésére, mi lelkünknek pedig váljon szent üdvére!
Szent olvasóról szól e csodatörténet.
Máriazelhez közel lakott egy lányka,
Kinek nagy öröme volt szent olvasója.
2. Már kislánykorába oly buzgalmat érzett,
Hogy szíve egyedül Máriáért égett,
Szentolvasó vala kincsei vagyona,
Bajban orvossága, bánatba' vigasza.
3. Tiszta hódolattal a leány naponta,
Tizenöt tizedű olvasót elmondta.
Egykor a buzgó lány szent ájtatossággal
Mariazellbe megy, szent olvasójával.
4. Úrangyalát végzé a jámbor leányka,
Imádkozzál értünk, Istennek szent anyja,
Az ájtatos imát hangok szakítják meg,
Erdő sűrűjében fegyverek csörögtek.
5. Csakhamar zord arcú rablók körülfogták
A lányt, ki ég felé tartja olvasóját.
– Megállj, – szóltak azok, – ha kedves életed,
Add ide, amid van, ruhádat, pénzedet.
6. Gyújtott lámpafénynél kés csillog kezükben,
A lány szelíden néz a rablók szemébe,
Igy szólt: – Jó emberek, nekem pénzem nincsen,
Ez a szentolvasó az egyetlen kincsem.
7. Máriához megyek, hogy kegyelmet adjon,
Szívemet viszem én, neki nem kell vagyon.
– Tehát, hol a szíved – szólottak a rablók,
Nem látunk nálad mást, mint egy fa olvasót.
8. Gúnyosan folytatják: – Hogyha pénzed nincsen,
Nézzük, hogy' viszed el szívedet kezedben.
– Nem tudják, mit tesznek, – szólt buzgón a leány,
Bocsájtson meg, aki meghalt a keresztfán.
9. Ezzel egyik gonosz a lánynak az ajkát
Megfogja, a másik összeköti karját.
A lány olvasóját kezében szorítja,
Kebléről a ruhát a rabló lerántja.
10. És a lány keblébe a kést belédöfte,
Ártatlan kis szívét azzal kimetszette.
Ó, csodák csodája, a leány felállott,
Mosolygó ajakkal üdvözletet mondott.
11. Igy szólt a gonoszhoz, amint megígérte:
– Hogy kezembe' vigyem, add ide szívemet.
Ott van már kezébe' saját maga szíve,
Jajszó nélkül viszi nagy Mariazellbe.
12. Igy szólítá meg a gonosz embereket:
– Máriát dícsérni énvelem jöjjetek.
Bűnösök borzadnak, hogy a leányt látják,
Gyilkos fegyverüket maguktól elhányják.
13. Tépik ruhájukat, térdre hullanának,
Jajszóval a leány után kiáltanak:
– Mária leánya, ó, bocsáss meg nekünk,
Máriát dícsérni mi is veled megyünk.
14. A leány nyomába' térdeiken mentek,
És Mariazellnek határába értek,
Harangok, maguktól, mind megszólanának,
Angyalok kezei húzták meg azokat.
15. Ment a lány szívével az oltár elébe,
Mária elébe e szavakkal tette:
– Im, fogadd, Szűzanyám, éntőlem szívemet,
Emelj a mennyekbe, végy magadhoz engem.
16. Igy az oltár előtt meggyónt, megáldozott,
Tiszta lelke égbe, angyaloknak szállott.
A gonoszok pedig bűnöktől megtértek,
Szigorú életű remetékké lettek.
Máriának legyen dicsőítésére, mi lelkünknek pedig váljon szent üdvére!
Nagymegyeri gyöngyvirágos nagyerdő (ének, ballada, Felnőttek népdalai)
Részletek
1. Nagymegyeri gyöngyvirágos nagyerdő,
Piros vérrel van borítva az erdő,
Lanyha szellő mindig csak azt lengeti,
Szegény legény a gazdag lányt szereti.
2. Szegény legény a gazdag lányt szereti,
Jó szülei nem hagyják őt elvenni,
Ha nem hagyják feleségül elvenni,
Maj' meglátják, mit fogunk cselekedni.
3. Szegény legény egy vasárnap délután,
Babájával végigsétált az utcán,
Kicsalja őt zöld erdőbe sétálni,
Ott fognak majd vadvirágokat szedni.
4. – Négylövetű pisztolyom, jaj, de éles,
Néked babám ebből három elég lesz,
Negyediket saját magam szivére,
Úgy borulok a babám holttestére.
5. Másnap aztán össze-vissza keresik,
Megtalálja az erdész úr, holttestit,
Megtalálja egy nagy csipkebokorban,
Két szerelmes egymásra van borulva.
6. Gyertek, lányok, öltözzetek fehérbe,
Két szerelmest vigyük a temetőbe,
Kilenc legény húzza a nagy harangot,
Most viszik a két elhervadt virágot.
7. Apák, anyák, tanuljatok ti ebből,
*)
Ne nézzétek azt a nagy gazdagságot,
Nézzétek a szívbéli boldogságot.
*) A 2. dallamsor kimaradt. Az énekesnek többszöri ismétléskor sem
jutott eszébe a hiányzó sor. Más változatokból következtetve
az utolsó strófa első két sora így lehetett:
Apák, anyák, ti ebből tanuljatok,
A szerelmet ti sohase tiltsátok.
Piros vérrel van borítva az erdő,
Lanyha szellő mindig csak azt lengeti,
Szegény legény a gazdag lányt szereti.
2. Szegény legény a gazdag lányt szereti,
Jó szülei nem hagyják őt elvenni,
Ha nem hagyják feleségül elvenni,
Maj' meglátják, mit fogunk cselekedni.
3. Szegény legény egy vasárnap délután,
Babájával végigsétált az utcán,
Kicsalja őt zöld erdőbe sétálni,
Ott fognak majd vadvirágokat szedni.
4. – Négylövetű pisztolyom, jaj, de éles,
Néked babám ebből három elég lesz,
Negyediket saját magam szivére,
Úgy borulok a babám holttestére.
5. Másnap aztán össze-vissza keresik,
Megtalálja az erdész úr, holttestit,
Megtalálja egy nagy csipkebokorban,
Két szerelmes egymásra van borulva.
6. Gyertek, lányok, öltözzetek fehérbe,
Két szerelmest vigyük a temetőbe,
Kilenc legény húzza a nagy harangot,
Most viszik a két elhervadt virágot.
7. Apák, anyák, tanuljatok ti ebből,
*)
Ne nézzétek azt a nagy gazdagságot,
Nézzétek a szívbéli boldogságot.
*) A 2. dallamsor kimaradt. Az énekesnek többszöri ismétléskor sem
jutott eszébe a hiányzó sor. Más változatokból következtetve
az utolsó strófa első két sora így lehetett:
Apák, anyák, ti ebből tanuljatok,
A szerelmet ti sohase tiltsátok.
Tizenkettő tizenhárom tizennégy (ének, ballada, Felnőttek népdalai)
Részletek
1. Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Ilyen későn Göndör Sanyi hová mégy?
Megyek én a szeretőmet megölni,
Mer nem akar igaz szívből szeretni.
2. Este van már, elhúzták a harangot,
Barci Kata a kapuba hallgatott,
Göndör Sanyi odament és megölte,
Egy szúrásra földre terítette.
3. Göndör Sanyi nem-e fájt a te szíved,
Mikor azt a barna kislányt megölted,
Dehogyis nem, majd' ketté nem hasadott,
Mikor mondta: Jaj, Istenem, meghalok.
4. Barciéknál sirassák a halottat,
Göndöréknél vasalják a gyilkosat.
Barci Katit viszik a temetőbe,
Göndör Sanyit Ilovai börtönbe.
5. Ilavai börtönajtó de sárga,
Oda van a Göndör Sanyi bezárva,
Ilovai börtönajtó, hasadj meg,
Te meg, Sanyi, soha ne szabadulj meg.
Ilyen későn Göndör Sanyi hová mégy?
Megyek én a szeretőmet megölni,
Mer nem akar igaz szívből szeretni.
2. Este van már, elhúzták a harangot,
Barci Kata a kapuba hallgatott,
Göndör Sanyi odament és megölte,
Egy szúrásra földre terítette.
3. Göndör Sanyi nem-e fájt a te szíved,
Mikor azt a barna kislányt megölted,
Dehogyis nem, majd' ketté nem hasadott,
Mikor mondta: Jaj, Istenem, meghalok.
4. Barciéknál sirassák a halottat,
Göndöréknél vasalják a gyilkosat.
Barci Katit viszik a temetőbe,
Göndör Sanyit Ilovai börtönbe.
5. Ilavai börtönajtó de sárga,
Oda van a Göndör Sanyi bezárva,
Ilovai börtönajtó, hasadj meg,
Te meg, Sanyi, soha ne szabadulj meg.
Arra alá Szentendrei határon (ének, ballada, Felnőttek népdalai)
Részletek
1. Arra alá, Szentendrei határon,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magába,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magábo,
Juhászlegény furulyáz az aljába.
2. Éjfél után kettőt ütött az óra,
De még mindig szépen szól a furulya,
Furulyaszó felhallik a kastélyba,
Felébred a Szedri báró Mariska.
3. Kinyílott a hálószoba ablaka,
Kis Mariska sírva nézett ki rajta,
Kis Mariska így sóhajt fel magába,
Mér' is lettem Szedri báró leánya.
4. Szedri báró felnyergeli a lovát,
Körüljárja egész Szedri határát,
Megkérdezi legidősebb bojtárát,
Nem-ë látta Szedri báró Mariskát.
5. De, biz' láttam őfelsége leányát,
Három napja kisbojtárommal sétál,
Három napja kisbojtárom odavan,
Talán bizony szép kisasszony vele van.
6. Szedri báró hintót küld a lányáért,
Kilenc pandúrt meg a juhászbojtárért,
Elől ül a Kis Mariska, hintóba(n),
Hátul meg a juhászbetyár vasalva.
7. Arra alá faragják már azt a fát,
Amelyikre a juhászbetyárt akasszák,
Fújja a szél a fekete göndör haját,
Más öleli a Szedri báró Mariskát.
8. Én az utcán végigmenni nem merek,
Mind azt mondják, hogy gyászruhát viselek.
Gyász a ruhám, de fehér a jegykendőm,
Nem tagadom, hogy juhász volt a szeretőm.
Kivirágzott egy nagy nyárfa magába,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magábo,
Juhászlegény furulyáz az aljába.
2. Éjfél után kettőt ütött az óra,
De még mindig szépen szól a furulya,
Furulyaszó felhallik a kastélyba,
Felébred a Szedri báró Mariska.
3. Kinyílott a hálószoba ablaka,
Kis Mariska sírva nézett ki rajta,
Kis Mariska így sóhajt fel magába,
Mér' is lettem Szedri báró leánya.
4. Szedri báró felnyergeli a lovát,
Körüljárja egész Szedri határát,
Megkérdezi legidősebb bojtárát,
Nem-ë látta Szedri báró Mariskát.
5. De, biz' láttam őfelsége leányát,
Három napja kisbojtárommal sétál,
Három napja kisbojtárom odavan,
Talán bizony szép kisasszony vele van.
6. Szedri báró hintót küld a lányáért,
Kilenc pandúrt meg a juhászbojtárért,
Elől ül a Kis Mariska, hintóba(n),
Hátul meg a juhászbetyár vasalva.
7. Arra alá faragják már azt a fát,
Amelyikre a juhászbetyárt akasszák,
Fújja a szél a fekete göndör haját,
Más öleli a Szedri báró Mariskát.
8. Én az utcán végigmenni nem merek,
Mind azt mondják, hogy gyászruhát viselek.
Gyász a ruhám, de fehér a jegykendőm,
Nem tagadom, hogy juhász volt a szeretőm.
Bíborpiros szép rózsa nyílik a Golgotán (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Bíborpiros szép rózsa nyílik a Golgotán,
Ott áll a fájdalmas Szűz, mint a liliomszál.
Nézi, hogy szent fia, szenved a keresztfán
Ó, ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
2. Fájdalmak közt néz föl aj, a szent keresztfára,
Látja, hogy ott haldoklik, szerelmes szent fia.
Kínok tengerében, elmerült rózsaszál,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
3. Felkiált nagy jajszóval, mennyei angyalok,
Fiam kínos halálán, ti is zokogjatok.
Megsebzett szívére, kínok tengere száll,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
4. Szent János és magdolna, karjaiba dőlve,
Végtelen fájdalommal, tekint fel az égre.
Szent fia már meghalt, árvaság maradt rá,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
5. Rettenetes bánatok szent szívét szaggatják,
Midőn szent keresztjéről, levették szent fiát.
Szűz ölébe tette, szent sebét csókolván,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
6. Ó, szomorú özvegyek és elhagyott árvák,
Nézzétek mennyit szenved, fájdalmas Szűzanyánk.
Szenvedéseinkben, így sóhajtunk hozzád,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
Ott áll a fájdalmas Szűz, mint a liliomszál.
Nézi, hogy szent fia, szenved a keresztfán
Ó, ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
2. Fájdalmak közt néz föl aj, a szent keresztfára,
Látja, hogy ott haldoklik, szerelmes szent fia.
Kínok tengerében, elmerült rózsaszál,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
3. Felkiált nagy jajszóval, mennyei angyalok,
Fiam kínos halálán, ti is zokogjatok.
Megsebzett szívére, kínok tengere száll,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
4. Szent János és magdolna, karjaiba dőlve,
Végtelen fájdalommal, tekint fel az égre.
Szent fia már meghalt, árvaság maradt rá,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
5. Rettenetes bánatok szent szívét szaggatják,
Midőn szent keresztjéről, levették szent fiát.
Szűz ölébe tette, szent sebét csókolván,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
6. Ó, szomorú özvegyek és elhagyott árvák,
Nézzétek mennyit szenved, fájdalmas Szűzanyánk.
Szenvedéseinkben, így sóhajtunk hozzád,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
2687 találatok száma
