József és Mária mentek mendegéltek
1. József és Mária mentek, mendegéltek,
Egy nap késő este Betlehembe értek,
Fáradtak, porosak és éhesek voltak,
Sehol nem nyílt ajtó, hiába kopogtak.
2. Mentek a városba’, házról házra mentek,
– Bármily szegény szállást adnának-e kentek?
Kilencedik hónap végén volt Mária,
Minden nap várta, hogy megszülessék fia.
3. Szomorú, panaszos volt reszkető szíve,
– Mit csináljunk kedves, szólt József szép híve
Vajon hol és kinél kaphatnánk fedelet,
Hol meghúzódhatnánk, nyugodt lehetnék veled.
4. Ennek az embernek nagyon szép a háza,
Próbáljuk meg, tán ad szállást éjszakára,
Alázattal kérték, a gazdag felele:
Van-e sok lovatok és pénzetek vele?
5. Nincs más, csak egy ökrünk, meg egy jó szamarunk,
Gyere, nézd meg őket, és nézd meg jómagunk,
– Látom, hogy kik vagytok, de ez egy úri ház,
Szegények számára nincsen itten szállás.
6. Mentek egy másikhoz, még mindig reméltek,
Éjszakára szállást ennél pénzért kértek,
– Jöttment idegennek szállást dehogy adok,
Gorombán rájukszólt: – Tovább kotródjatok.
7. Egy ember ment arra, és szidta Józsefet:
– E szegény teremtést, mondd, hová cipeled?
Nem szégyelled magad, lelketlen parasztja,
Hisz nem bírja tovább, a vak is láthatja.
8. Egy üres istállót látok a közelbe’,
Menjünk oda, kedves, bízzunk az Istenben,
Mária nem felelt, csak bólintott rája,
Szomorú volt szíve, közel volt órája.
9. Ezen az éjszakán, éppen éjféltájba’,
Megszülte gyermekét szegény szalmaágyba.
Mit csináljon vele, be hogyan takarja,
Nincs prém a ruháján, mi melegen tartja.
10. Fogta, és vigyázva a jászolba tette,
Egy kevéske szénán pihent kicsi teste,
Egy darab kő volt feje támasztója,
Igy született Jézus – világ megváltója.
