Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Hosszú a nád, lehajlik a földre.
Sír a babám, elhallik messzire.
Elhallik a tüzérkaszárnyába, de
Megszabadulok babám nemsokára.

2. Megszabadulok, meg is házasodok.
Azt veszek el, akit én akarok.
Elveszem a falu legszebb lányát, de
Kivel töltök sok édes éjszakát.

1. Csak húsz éves koromig nevelt az anyám.
Most már a republika visel gondot rám.
Ne sírj kedves jó anyám visszajövök még,
Maj' visszahoz engemet a csillagos ég.

2. Megfújják a trombitát, be kell rukkolni.
Megverik a rézdobot, lóra kell ülni.
Két napra van egy kenyér, az bizony kevés.
Szakadjon rád republika, a csillagos ég.

A pozsonyi állomáson megállott a gőzkocsi.
Azt kiáltják hetvenkettes öreg bakák beszállni.
Be is szállnék indulhat a gőzmasina,
Isten véled sej, haj, Hradec Králi kaszárnya.

1. Vékony héja van a piros almának.
Gyönge szíve van az édesanyámnak.
Mért nincs nékem oly szeretőm mint másnak,
Nem soroztak volna be katonának.

2. Besoroztak engemet katonának.
Kire hagyom az én kedves babámat.
Terád hagyom, legkedvesebb pajtásom,
Éljed véle világidat, nem bánom.

3. De én azért aztat néked meghagyom.
Hozzá ne nyúlj, mer’ a szemed kivágom.
Élted véle világidat sokáig,
Én is éljem koporsóm bezártáig.

Jó dolga van a bakának, nincsen semmire se gondj.
Lénungot is kap a baka nyolc vasat egy napra.
Lénungot is kap a baka nyolc vasat egy napra,
Nem ölég a babájának képes levelezőlapra.

1. Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak,
Fáj a szíve sok édesanyának.
De csak annak a drága jó édesanyának,
Kinek fiát viszik katonának.

2. Szárnya, szárnya, szárnya a verébnek,
Fáj a szíve sok szegény legénynek.
De csak annak, annak a szegény legénynek,
Mikor fűzi bakancsát szegénynek.

Piros alma ne gurulj, ne gurulj,
Barna kislány ne sírjál, ne búsulj,
Lám én regruta vagyok, mégsem búsulok,
Októberbe már be is rukkolok.

1. Édesanyám rózsafája,
Engem nyílott utoljára,
Bárcsak ne is nyílott volna,
Maradtam vóna a bimbóba.

2. Katona se lettem volna,
Ha az anyám nem szült volna.
De már akkor beíratott,
Mikor bölcsőbe ringatott.

1. Kaszárnya, kaszárnya,
Nem az Isten háza,
De sok barna, nagy balonyi lánynak,
Benne hervad babája.

2. Hervadj babám, hervadj,
Már az enyim nem vagy.
Míg a, míg a, míg az enyim voltál,
Nyíló piros rózsa voltál.

3. Temető kapuja,
Sarkig ki van nyitva.
Arra járnak a nagy balonyi lányok,
Rólam szedik a virágot.

4. Szedjétek, szedjétek,
Rólam a virágot.
Csak azt az egy fehér őszirózsát,
Rólam le ne szakítsátok.

5. Ha leszakítsátok,
El ne hervasszátok.
Ültessétek a sírom tetejébe,
Mélyen a fekete földbe.

1. Erre gyere ne menj arra,
Jobb út van erre mint arra,
Erre van a rózsa utca,
A legények gyalogútja.

2. Sárgalábú kispacsirta,
Ne szállj ablakimba sírva.
Ne szállj ablakimba sírva,
Katonának vagyok írva.

3. Katonának nem jó lenni,
Mert keveset adnak enni.
Keves, keves az a rántott leves,
Katonának, de keserves.