Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

Porzik, porzik a balonyi utca,
Hogyha végig megyek rajta.
Nyílik, nyílik a babám ablaka,
hogyha betekintek rajta.
Nyisd ki babám ablakaidat.
Had mondjam el panaszaimat,
Mer egy regrutának sok ám a panasza,
Nincsen aki meghallgassa.

1. Kerek a káposzta , csipkés a levele,
A balonyi legénynek nincsen szeretője.
Maj' lesz még a káposztának beborult levele,
Maj' lesz még a balonyi legénynek igaz, hű szeretője.

2. Fekete gőzösnek sárga a belseje.
A balonyi legények sorban ülnek benne.
Elviszik a szegény legényt idegen országba,
Onnan ír majd szerelmes levelet a kedves babájának.

3. Szerelmes levelet kaptam a babámtól.
Azt írta a levélbe’, hogy menjek szabadságra.
De én arra azt feleltem, nem mehetek haza,
Körös-körül támad az ellenség, veszélyben van a haza.

1. Tudom rózsám mit igértél csütörtökön este.
Hogy nem tartasz más szeretőt soha az életbe.
Tekints fel az égre, a csillagos magas égre.
Elátkozlak, nem leszel az enyém, soha az életbe.

2. Szépen járja, de szépen járja új regruta lába.
...
Járja, járja, járja, új regruta lába,
Tíz szál széles nemzeti szalag van a kalapjába.

1. Hosszú a nád, lehajlik a földre.
Sír a babám, elhallik messzire.
Elhallik a tüzérkaszárnyába, de
Megszabadulok babám nemsokára.

2. Megszabadulok, meg is házasodok.
Azt veszek el, akit én akarok.
Elveszem a falu legszebb lányát, de
Kivel töltök sok édes éjszakát.

1. Csak húsz éves koromig nevelt az anyám.
Most már a republika visel gondot rám.
Ne sírj kedves jó anyám visszajövök még,
Maj' visszahoz engemet a csillagos ég.

2. Megfújják a trombitát, be kell rukkolni.
Megverik a rézdobot, lóra kell ülni.
Két napra van egy kenyér, az bizony kevés.
Szakadjon rád republika, a csillagos ég.

A pozsonyi állomáson megállott a gőzkocsi.
Azt kiáltják hetvenkettes öreg bakák beszállni.
Be is szállnék indulhat a gőzmasina,
Isten véled sej, haj, Hradec Králi kaszárnya.

1. Vékony héja van a piros almának.
Gyönge szíve van az édesanyámnak.
Mért nincs nékem oly szeretőm mint másnak,
Nem soroztak volna be katonának.

2. Besoroztak engemet katonának.
Kire hagyom az én kedves babámat.
Terád hagyom, legkedvesebb pajtásom,
Éljed véle világidat, nem bánom.

3. De én azért aztat néked meghagyom.
Hozzá ne nyúlj, mer’ a szemed kivágom.
Élted véle világidat sokáig,
Én is éljem koporsóm bezártáig.

Jó dolga van a bakának, nincsen semmire se gondj.
Lénungot is kap a baka nyolc vasat egy napra.
Lénungot is kap a baka nyolc vasat egy napra,
Nem ölég a babájának képes levelezőlapra.

1. Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak,
Fáj a szíve sok édesanyának.
De csak annak a drága jó édesanyának,
Kinek fiát viszik katonának.

2. Szárnya, szárnya, szárnya a verébnek,
Fáj a szíve sok szegény legénynek.
De csak annak, annak a szegény legénynek,
Mikor fűzi bakancsát szegénynek.