Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

Elment a bíró szilvát lopni,
Elfelejtett zsákot vinni.
Levetette a gatyáját,
Abba rakta a szilváját.

1. Félre bánat félre bú,
Mér vagy olyan szomorú.
Azért vagyok szomorú,
Mert az égbolt beborult.

2. Kicsi nékem ez a ház,
Kirúgom az oldalát.
Ha kirúgom berúgom,
Mingyár megcsináltatom.

3. Kukurikkú kiskakas,
Engemet ne háborgass.
Engem most ne háborgass,
Kitekerem a nyakad.

4. Szép a leány ideig,
Tizennyolc esztendeig.
Mikor azt meghaladja,
A legények bolondja.

5. Cica fogott egeret,
Játszott vele eleget.
Mulatott is kedvére,
Pici egér vesztére.

Három éjjel, három nap,
Nem ölég a lábamnak.
Bárcsak ez az éccaka,
Szent György napig tartana.

Aki dudás akar lenni,
Pokolra köll annak menni.
Ott is csak azt fújja fújja,
Hogy ő az ördögök ura.

1. Nincs menyország, nincs pokol,
Még a pap is kubakol,
Hát a szegín juhászlegín,
Hogyne kubakúna szegín.

2. Hát az anyád íl-ë még,
Hát a foga íp-ë még,
Rág-ë, rág-ë, rág-ë még,
Rád-ë vicsoríjja még.

3. Jaj de beteg vagyok én,
Talán meg is halok én,
Ha szép leányt látok én,
Mingyár meggyógyulok én.

1. Ángyom asszony pintüle,
Sövényre van terítve.
Bátyám uram őrözze,
Hogy a szél el ne vigye.

2. Mer’ a szél elviheti,
De a fót nem engedi.
Mer’ a cérna meg a fót,
Hatvan forint ára vót.

Télen igen hideg van,
Nyáron igen meleg van,
Soha nincs jó idő,
Mindíg veszekennyi kő.

1. Alista , Filista,
Egymást kigúnyolta.
Oda ment a Tőnye,
Jól valagba bökte.

2. Alistai tóba,
Megdöglött a béka.
Odament a Tőnye,
Mindet összeszedte.

Ángyom sütött rétest,
Nem adott belölle,
Kivitte a kertbe,
Fehér keszkenőbe.
Főtette a fára,
Legények számára.