Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Édes, kedves angyalom, Nincsen gatyamadzagom, Mért nem mondtad szombaton, Vettem vóna Gyarmaton. 2. Vëttem volna, dë nem vót, Nem vót nyitva az a bód. Nem vót nyitva az a bód, Melbe gatyamadzag vót. 3. Édes kicsiny, kicsinykém, Édes felesígecském, Ídës szëmed, ídës szád, Mind a kettő nevet rám. 4. Te kis csehi mënyecske, Mér vagy olyan szípëcske? Azír vagyok szípëcske, Mer a szëmem kíkëcske.

1. Nincs énnékem jobb tanyám, Mint a babám udvarán. Leterítem a subám, Mind a kettő nevet rám. 2. Jaj, én édës kicsinykém, Kicsi felesígëcském, Kicsiny nëkëd szëmëd, szád, Mind a kettő nëvët rám. 3. Ha ëngëmët valaki, Hordót fúrni hívna ki, Kifúrnám a hordóját, Mind mëginnám a borát.

1. Jaj, Istenem mit adtál, Hogy megházosítottál, Adtál egy nagy keresztet, Hogy az erdőn nem veszett. 2. Ha të tudnád amit én, Minő betëg vagyok én. Ha szíp legént látok én, Mindjárt mëggyógyulok én.

1. Jaj, de szegény ember vagy, Ha egy garast nem adhatsz. Ha jegy garas, másik is, Harmagyik is magam is. 2. Csibri kutya në ugass, x Nëm vagyok én fazikas. Zsebëmbe van ëgy garas, Nekëd adom, csak hallgass. 3. Három litër pálinka, Ëgy asszonynak micsoda; Három litër melléjë, Mégsë szédül a fëjë. x A 2-3. versszak helyszíni lejegyzés

1. Az Isten áldása Szálljon erre a házra. A benne lakósokat, Indítsa vígságra. 2. Bor, búza, békesség, Bőven megteremjen. Egy igazi szeretet, Mindig köztünk legyen.

1. Lányságom, lányságom, Régi szabadságom, Mikor én lány vótam, Szabad madár vótam. 2. Adok is, adtam is, Asztalos legénynek, Jó' tudom magamról, Jó' ësik szegénynëk. 3. De most má' kiállok, A kapu elébe, – Hun vótá', hun jártá', Láncos terëmtëtte.

1. Amőre én járok, még a fák is sírnak, Gyenge ágaikról levelek hullanak. Hulljatok levelkék, takarjatok engem Mert az édesanyám sírva keres engem. 2. Rokonok, rokonok, jaj, de rosszak vagytok, Hosszú rabságomba, mëg së látogattok. Hulljatok levelek, rejtsetëk el ëngëm, Mert az édesanyám, sírva kërës ëngëm. A 2. strófa helyszíni lejegyzés.

1. Babot vittem a malomba, Azt hittem, hogy kukurica. Kukurica ídes málé. Nincs ídesebb mind a lányé. 2. Aki dudás akar lënnyi, Pokolba köll annak mënnyi. Ott köll annak megégetnyi, Kezit-lábát, mëg köll ënnyi. 3. Josko bacsi, dudállyon kend, Hosszú nótát në húzzon kend. Kifáradunk, mëg is halunk, Íllëtët mëg nëm kaphatunk.

1. Járd meg dőre, ha nincs eszed, Ami volt is mind elveszett. Kicsi lábad, nagyre hányod, Nagy az orrod falba vágod. 2. Ángyom asszony arrë tanít, Gyënge lába közé szorít. Gyëngén tartja, nem szorgatja, Gyëngén szopik a nyulacska. (A 2. strófa Zséréről való.)

1. János bácsi dudáljon kend, Hosszú nótát ne húzzon kend, Mer má nagyon elfáradtunk, Talán bizony meg is halunk. 2. Ég felettünk, ég alattunk, Egész éjjel jól mulattunk. Rëggel van má, nap këzd lënnyi, Jó lënne má haza mënnyi. 3. Piros hajnal felkelőbe, Most vagyunk hazamenőbë. Ilyen tájba, ësztëndőre, Mëgyünk a kërësztëlőbë.