Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Tetikém, galambom, deákot ne szeress, Mer’ deákból kispap lesz, kispap téged el nem vesz. Úgy jóllaktam kifordított kásával, Mint báróné az is ispátriával.

1. Dombon van a házam, szélnek van fordítva, Tükör az ablaka, engem néznek rajta. Titkos a szerelem, fél az árulástól, Kedves édes angyalom, elválunk egymástól.

1. Héj, héj, tulipánt, jösz te pilla lutyipánt, Fodormenta, zsálya, Teljes szekfű, szarkaláb, levendula gyökere, Szeretőm öröme. 2. Héj, héj, mit tegyek, Pozsony alá hogy menjek, Ott egyedül éljek? A... Bővebben

1. Dunáról fúj a szél, esik az eső, Eressz be galambom, talán nem késő. A szűröm ázik, a lábam fázik, Csizmám nyoma sehol sem látszik.

1. Mind azt mondják, sem asztalom, se székem. Különb van, mint bárónénak, az nékem. Tíz embernek vagyok a fejedelme, Aki tisztel, gazda uram kegyelme.

1. Elmennék én tehozzátok estére, De szemetes a szobátok közepe, Rézsarkantyúm fölszedi a szemetet, Hogy kössem be tevéled a szememet. Bemondás a fonográf hengeren: „Ezt dalolta Vörös Ilonka Nagymegyeren.”

1. Kis pej lovam arra vagyon szoktatva, Többet jár az éhesen, mint jóllakva. Mégis megáll a nagy kocsmaajtóba, Míg gazdája leszáll egy icce borra.