Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Túr a disznó, lent a mocsárszélen,
Tartottam szeretőt, de már régen.
Ha tartottam, megszenvedtem érte,
Cudar világ, ne hányd a szememre.

2. Csaplárosné töltsön egy ice bort,
Hagy mossam le, a torkomról a port.
Enyhitem a bánatos szívemet,
Ölelem a régi kedvesemet.


Kiskövesd, asszonyok, 1979:

Tépett varjú száll a levegőbe’,
Rossz év járja a szegény legényre.
Kigúnyolják, kacagják a lányok,
A szegénység jaj, de cudar átok.

1. Búza, búza, de szép tábla búza,
Kihajlik a sarkadi útra,
Kökény szemű lányok aratgatják,
Jaj, de szépen keresztbe is rakják.

2. Minek megyek már én a templomba,
Nem látom a babámat a sorba.
Fel-fel vetem csalfa szemeimet,
Nem látom a régi szeretőmet.

1. ez a kislány kiment az erdőbe,
Lefeküdt a rozmaring tövébe.
Egyet, kettőt sóhajtott magába,
A világon nincsen árvább nála.

2. Édesanyám, csak egy a kérésem,
Lila ruhát varasson én nékem.
Lila ruhát, rózsaszín kötovel,
Hagy béküljek ki a szeretőmmel.

1. A cipőmnek se sarka, se talpa,
Eltáncoltam a kaposi bálba,
Lesz még annak talpa is, sarka is,
Lesz szeretőm, szőke is, barna is.

2. Szánom-bánom, amit cselekedtem,
Hogy tevéled szerelembe estem.
Szerelembe nem estem, csak szóba,
Sajnálom, de nem tehetek róla.

3. Szánom-bánom, hogy megházasodtam,
Legénységem gyászba borítottam.
Mer’ már nékem nem szabad szeretni,
Nem szabad a szép lányt megölelni.

1. Voltam, voltam, jaj de megsápadtam,
Fájt a szívem, ha haza gondoltam,
Fájt a szívem a szeretőm után,
Nem nézhetek a rostélyos ablakán.

2. Nézlek, nézlek, de hiába nézlek,
Nem való vagy Te szegény legénynek.
Gazdagabbra, tudol kacsingatni,
Engem babám, árván akarsz hagyni.

1. eresz alatt fészkel a fecske,
Mi van a kötődbe menyecske?
Nyári piros alma jóízű,
Kóstolja meg kend, de jóízű.

2. Nem vagyok én oka semminek,
Édesanyám oka mindennek.
O tanított engem azokra,
Az estéli páros csókokra.

1. Kertünk alatt van egy malom,
Búbánatot őrlenek azon,
Nékem is van egy bánatom,
Oda viszem, lejáratom.

2. Eltörött a kutam gémje,
Hol itatok meg estére.
Kék szalagot kötök rája,
Mégis megitatok rajta.

1. Elveszett a lovam,
Cédrusfa erdőben.
Elkopott a lakosszárú csizmám,
A nagy keresésben.

2. Ismerem a lovam,
Csengő szólásáról.
Ismerem a régi, volt szeretőm,
Nyalka járásáról.

1. Árkot keres a folyóvíz nem a sima dombot,
Ördög látott kék ujjason ennyi sárga gombot,
Inális, kanális gyere haza már is,
Gyere haza, szívem már is, ha bánja anyád is.

2. Inálisnak, kanálisnak, soha se volt vége,
A kisasszony szoknyájának, Tokajnál a vége
Inális, kanális gyere haza már is,
Gyere haza, szívem már is, ha bánja anyád is.
 
3. Van már szék, van már szék, csak még lába nincsen,
Van már kettő, van már három, csak negyedik nincsen,
Inális, kanális gyere haza már is,
Gyere haza, szívem már is, ha bánja anyád is.
 
4. Én ittam meg a pálinkát, Te vagy tőle részeg,
Gyere haza feleségem, nem bántalak Téged.
Inális, kanális gyere haza már is,
Gyere haza, szívem már is, ha bánja anyád is.

5. Ha megfogom az ördögöt, a ládába zárom,
Mennél jobban ugrándozik, annál jobban rázom.
Inális, kanális gyere haza már is,
Gyere haza, szívem már is, ha bánja anyád is.

1. Udvaromon jár valaki kopog az ajtón,
Azt kérdezi lassú hangon: alszol-e galambom?
Alszol-e, nyugszol-e, igazán szeretel-e.
Nyisd ki az ajtót.

2. Bár aludnék, bár nyugodnék, de nem lehet,
Én a tiéd, csalfa legény soha nem leszek,
Eredj el éntőlem, takarodj el mellőlem,
Rád se nézhetek.