Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Ej, nincsen nékem sem asztalom sem székem,
Kinek van hát szebb babája, mint nékem?
A kapuba végigsétál előttem,
Ej, fáj a szívem majd kiesik belőlem.

2. Ej, nincsen nekem egyebem egy pohárnál,
Nincs egyebem két szál rozmaringszálnál.
Arrul iszom én a vizet szüntelen,
Ej, jaj istenem, milyen is a szerelem.

3. Ej, ágas-bogas a diófa teteje,
Csak egy kislány van számomra teremtve.
Még az anyja a bölcsőbe ringatta,
Ej már akkor is nékem ajándékozta.

1. Sej, tiszta búzát szedeget a vadgalamb,
Jaj, de szépen szól a tárkányi harang.
Olyan szépen veri két oldalára,
Sej, szerettelek, kisangyalom, hiába.

2. Sej, tiszta búzát adtam én a madárnak,
Tegnap temették az édesanyámat.
Anyám sincsen, szeretőm is elhagyott,
Jaj, én istenem, de igazi árva vagyok.

1. Sej, nyalka béres, hova hajtod az ökröt,
Azt hiszed, hogy kis kertembe bekötöd?
Oda bizony nyalka béres nem kötöd,
Sej, gyenge a rozmaring ága, letöröd.

2. Sej, ha letöröd, megfizeted az árát,
Adj egy kaszát, hagy vágjak egy rend rózsát.
Ritka rózsa, nem lehet rendre vágni,
Sej, a szentesi lányokhoz tilos járni.

1. ez a kislány ha bemegy a csárdába,
Rakott szoknya csak úgy ugrik utána.
Rakott szoknya, szép fekete göndör haja vállára, kétfelé van vágva,
De szeretnék véle menni a bálba.

2. Ágas-bogas a diófa teteje,
Nevelkedik egy szép legény kedvemre.
Kék a szeme, szemöldöke, szemöldöke, fekete, fekete, fekete,
Édesanyja de kedvemre nevelte.

1. Barna legény, ha te tudnád, amit én,
Milyen igazságos, hű szerető vagyok én.
Olyan igazságos, mint az égen a csalogány,
Amely körös-körül az ég alatt jár.

2. Barna legény, a te fekete szemed,
Megöl engem a te gyönyörűséged.
A te szavaid föl vannak nálam írva,
Barna legény érted tesznek sírba.

1. Udvaromon vagy egy válóu hideg víz,
Oda járnak a legények mosdani.
Egyik mondja, jaj, de hideg ez a víz, ez a víz,
Másik mondja a szeretőm lakik itt.

2. Édesanyám nem tudok elaludni,
Házunk előtt legényt hallok dalolni.
Édesanyám eresszen ki hozzája, hozzája,
Fáj a szívem, majd meghasad utána.

1. Ha kimegyek a tárkányi töltésre,
Onnan nézek a falu közepére,
Onnan nézem kinek van egy szép barna lánya,
Kinek nyílik rózsa az udvarába.

2. Ki kertembe tulipántot ültettem,
Este, reggel könnyeimmel öntöztem,
|: Tulipánnak lehullott a rezgő levele,
babám karján aludtam el az este :|

1. A battyányi templom körül homokos,
Vetek bele rozmaringot, de bokros.
Bokros ága, arra hajlik, merre én járok,
Szép szeretőt párosával találok.

2. Este későn, ragyognak a csillagok,
Béreslegény a faluban csavarog.
Szállást keres, de nem tudja, sej haj, merre jár.
Kisangyalom de megszomorítottál.

1. A tárkányi templom körül homokos,
Vetek bele rozmaringot, de bokrost,
Bokros ága arra hajlik merre én járok,
Szép szeretőt párosával találok.

2. Piros az én ostornyelem, nem sárga,
Szép a babám, Nagytárkányban nincs párja,
Kék a szeme, szemöldöke tiszta fekete,
A jó anyja de kedvemre nevelte.

3. Mind azt mondják, váljak el a babámtól,
Inkább elválok az édesanyámtól.
Megmutatom én ennek a cudar világnak,
Párja leszek az én kedves babámnak.

1. Fölszántatom a szentesi főutcát,
Vetek bele piros pünkösdi rózsát.
Én is magam belévétem palántnak,
Aki szeret szakítson le magának.

2. Ágas-bogas a diófa teteje,
Utoljára megyek nálad az este
Utoljára zárom ajtód záróját,
Kívánok, galambom, sok jó éjszakát.