Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Mária hívei idefigyeljetek,
Szent olvasóról szól e csodatörténet.
Máriazelhez közel lakott egy lányka,
Kinek nagy öröme volt szent olvasója.


2. Már kislánykorába oly buzgalmat érzett,
Hogy szíve egyedül Máriáért égett,
Szentolvasó vala kincsei vagyona,
Bajban orvossága, bánatba' vigasza.


3. Tiszta hódolattal a leány naponta,
Tizenöt tizedű olvasót elmondta.
Egykor a buzgó lány szent ájtatossággal
Mariazellbe megy, szent olvasójával.


4. Úrangyalát végzé a jámbor leányka,
Imádkozzál értünk, Istennek szent anyja,
Az ájtatos imát hangok szakítják meg,
Erdő sűrűjében fegyverek csörögtek.
 

5. Csakhamar zord arcú rablók körülfogták
A lányt, ki ég felé tartja olvasóját.
– Megállj, – szóltak azok, – ha kedves életed,
Add ide, amid van, ruhádat, pénzedet.

 
6. Gyújtott lámpafénynél kés csillog kezükben,
A lány szelíden néz a rablók szemébe,
Igy szólt: – Jó emberek, nekem pénzem nincsen,
Ez a szentolvasó az egyetlen kincsem.
 

7. Máriához megyek, hogy kegyelmet adjon,
Szívemet viszem én, neki nem kell vagyon.
– Tehát, hol a szíved – szólottak a rablók,
Nem látunk nálad mást, mint egy fa olvasót.
 

8. Gúnyosan folytatják: – Hogyha pénzed nincsen,
Nézzük, hogy' viszed el szívedet kezedben.
– Nem tudják, mit tesznek, – szólt buzgón a leány,
Bocsájtson meg, aki meghalt a keresztfán.

 
9. Ezzel egyik gonosz a lánynak az ajkát
Megfogja, a másik összeköti karját.
A lány olvasóját kezében szorítja,
Kebléről a ruhát a rabló lerántja.


10. És a lány keblébe a kést belédöfte,
Ártatlan kis szívét azzal kimetszette.
Ó, csodák csodája, a leány felállott,
Mosolygó ajakkal üdvözletet mondott.
 

11. Igy szólt a gonoszhoz, amint megígérte:
– Hogy kezembe' vigyem, add ide szívemet.
Ott van már kezébe' saját maga szíve,
Jajszó nélkül viszi nagy Mariazellbe.
 

12. Igy szólítá meg a gonosz embereket:
– Máriát dícsérni énvelem jöjjetek.
Bűnösök borzadnak, hogy a leányt látják,
Gyilkos fegyverüket maguktól elhányják.
 

13. Tépik ruhájukat, térdre hullanának,
Jajszóval a leány után kiáltanak:
– Mária leánya, ó, bocsáss meg nekünk,
Máriát dícsérni mi is veled megyünk.


14. A leány nyomába' térdeiken mentek,
És Mariazellnek határába értek,
Harangok, maguktól, mind megszólanának,
Angyalok kezei húzták meg azokat.

 
15. Ment a lány szívével az oltár elébe,
Mária elébe e szavakkal tette:
– Im, fogadd, Szűzanyám, éntőlem szívemet,
Emelj a mennyekbe, végy magadhoz engem.
 

16. Igy az oltár előtt meggyónt, megáldozott,
Tiszta lelke égbe, angyaloknak szállott.
A gonoszok pedig bűnöktől megtértek,
Szigorú életű remetékké lettek.

Máriának legyen dicsőítésére, mi lelkünknek pedig váljon szent üdvére!