Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. A dínomnak, a dánomnak sohase lesz végi,
Ángyomasszony szoknyájának felhajlott a széli.
Csinális, kanális, elhagyott a babám is,
Tied leszek kisangyalom, ha bánj anyád is.

2. Sár ide, sár oda, sár van a gödörbe’,
Ketten estünk, hárman jöttünk babám ki belőle.
Csinális, kanális, elhagyott a babám is,
Tied leszek kisangyalom, ha bánja anyád is.

1. Az oláok, az oláok facipőbe járnak,
Azok élik világukat, akik ketten járnak,
Lám én szegény özvegyasszony, csak egyedül járok,
Ölelgetem a párnámat, de senkit se találok.

1. Eleget ittunk, ettünk már,
Vigyen az ördög minket már,
Félig van má a hordó,
Nem éri el a lopó.
Éri, éri csak a szélit éri,
Haja babám azt akarja, a közepit éri.

1. Csepereg az eső,
Nem akar elállni,
Ez a barna kislány, ihajja,
Velem akar hálni valaha.

2. Addig barna kislány
Nem fekszel az ágyba,
Míg az oltár előtt ihajja,
Szembe nem állsz velem valaha.

3. Bort ide csapláros
Megadom az árát.
Ha én meg nem adom, ihajja,
Megadja a babám, valaha.

4. Megadja, megadja,
Meg is fizet érte.
Szép piros hajnalba ihajja,
Csókot is kap érte, valaha.

1. Ha menyasszonnyá lettél,
Bújj a sutra ott egyél,
Fonjál harminchárom darabot,
Úgy lesz inged, gatyamadzagod.

1. Ha menyasszonnyá lettél,
Ülj a sutra ne egyél,
Fonjál ötven, hatvan diribdarabot,
Csak úgy lesz majd bőven gatyamadzagod.

1. Nem az a jó gazda, kinek hat ökre van,
Csak az a jó gazda, kinek szép lánya van,
Nagyra felneveli, szárnyára ereszti,
Keservesen nézi, hogy más üti, veri.  (ölelgeti)

2. Édesanyám oka gyászos életemnek,
Mért nem adott engem első szeretőmnek.
Ahhoz adott volna, szépen éltünk volna
A mi kis falunkban párunk se lett volna.

3. Verje meg az Isten, azt az édesanyát,
Ki gazdag legénynek neveli lányát.
Mert a gazdag legény, üti, veri, rúgja,
A szegény legény meg öleli, csókolja.

1. Megkötötték, de megkötötték már énnékem a koszorút,
Tettek bele, de tettek bele, sej, haj, három rózsa bimbót.
Bimbó, bimbó, de rózsa bimbó, szívem alá szállott,
Egyszer mondtam, hogy fiúk, lányok, már én tőletek elválok.

2. Erdő, erdő, de kerek erdő, sej, de, messzire ellátszik,
Közepibe, de, közepibe, két szál rozmaring virágzik.
Egyik hajlik az én vállamra, másik a babáméra,
Ráhajtom, én a bús fejemet, babám ölelő karjára.