Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

Vargalegény szeret engem, csizmadija vesz el engem,
az varr nékem szép cipellőt, mivel ugrunk harminckettőt.

Az adatközlő leánykorában az utcán játszották. Körbe mentek. Az ezt én elveszem”-nél
ketten csárdást táncoltak a kör közepibe.

Kis kacsa fürdik fekete tóban,
anyjához készül Lengyelországba.
Irgináni, orgonáni, téged veszlek táncba,
nem mehetek kisangyalom, mert a lovam sánta,
sánta lovam paripája hízik a mezőben.
ezt én megveszem, tót lányt elveszem, azt is kivel kezdtem.
Mindig mennek, mindig mennek, icipici jó,
árpa között, búza között, sej, de mily jó.
Ég a gyertya ég ha meggyújtják,
mikor ezt a csárdást járják.
Róka Tina, Róka Tina szállj ki madár, szállj ki madár,
Van én nékem bicsakom, bicsakom,
Ha jól lakom becsukom, becsukom.
Varga legény szeret engem,
Csizmadija vesz ele engem,
az varr nékem szép cipellőt,
mivel ugrunk harminckettőt.

Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit,
lisztből legyen, kerekes, tölteléke jó édes,
Sodorva, tekerve, túróval bélelve
Csigabiga rétes, kóstoltam, jó édes.

A Mit varrsz...” folytatása
Olyan kígyószerűen jártuk.

Mit varrsz? Papucsot, csot, csot, papucsot.
Kinek, nek, nek? Uraknak, nak.
Volt-e itt az úr? Volt! Vitt-e valakit? Vitt!
Kit vitt? Zsófit! Sirattátok-e?
Sirattuk! Hogyan? gy, úgy, amúgy,
Szentiványi kutykurutty!

"Körbe álltak a gyerekëk és így összetették a kezüköt. És akkor ëgy mënt körbe, az kérdezett, a többi válaszolt rá karban. Közben, ahogy énekelték, sorba rántott a gyerekek kezére. Akire a legutolsó szótag jutott, az beállt a körbe. Olyan csigaféleséget csináltunk, és közbe énekeltük, hogy Süssünk valamit”

Kis kacsa fürdik, fekete tóba,
anyjához készül, Lengyelországba,
míg a kacsát elhajtottam,
hat pár cipőt elszaggattam, háp, háp, háp.