1566 találatok száma
Hajú babácska nincs itthon anyácska (ének, altató, Gyermekek népdalai)
Részletek
Hajú, babácska nincs itthon anyácska,
Elment a városba, hoz neked, piros cipőt lábodra.
Elment a városba, hoz neked, piros cipőt lábodra.
Ó Mária Isten anyja én nekem is jó anyám (ének, Felnőttek népdalai, jeles napok)
Részletek
1. Ó, Mária, Isten anyja, énnekem is jó anyám
Szívem lelkem, láng buzgalma, dicsér későn és korán,
Bánatomba, örömbe, jó, s balsorsban csak azt zengem,
Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária.
Ezt mindig éneköltük a verseit hazáig. A templomból jövet énekeltük ezt.
Egy aranyos előimádkozó nénikénk volt. Ahhoz a házhó, akik nem vótak bementünk és akkor elmondtuk kint aztot, hogy Szállást keres a Szentcsalád.”
Az akihez elsőnek mentek, mindjárt a templomból az nem volt velük, az máskor ment felszentelni a Szentcsaládot. Azok már vártak, meggyújtották a gyertyákot. Kint énekelték azt, hogy:
Szívem lelkem, láng buzgalma, dicsér későn és korán,
Bánatomba, örömbe, jó, s balsorsban csak azt zengem,
Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária.
Ezt mindig éneköltük a verseit hazáig. A templomból jövet énekeltük ezt.
Egy aranyos előimádkozó nénikénk volt. Ahhoz a házhó, akik nem vótak bementünk és akkor elmondtuk kint aztot, hogy Szállást keres a Szentcsalád.”
Az akihez elsőnek mentek, mindjárt a templomból az nem volt velük, az máskor ment felszentelni a Szentcsaládot. Azok már vártak, meggyújtották a gyertyákot. Kint énekelték azt, hogy:
Mária hívei idefigyeljetek (ének, ballada, Felnőttek népdalai)
Részletek
1. Mária hívei idefigyeljetek,
Szent olvasóról szól e csodatörténet.
Máriazelhez közel lakott egy lányka,
Kinek nagy öröme volt szent olvasója.
2. Már kislánykorába oly buzgalmat érzett,
Hogy szíve egyedül Máriáért égett,
Szentolvasó vala kincsei vagyona,
Bajban orvossága, bánatba' vigasza.
3. Tiszta hódolattal a leány naponta,
Tizenöt tizedű olvasót elmondta.
Egykor a buzgó lány szent ájtatossággal
Mariazellbe megy, szent olvasójával.
4. Úrangyalát végzé a jámbor leányka,
Imádkozzál értünk, Istennek szent anyja,
Az ájtatos imát hangok szakítják meg,
Erdő sűrűjében fegyverek csörögtek.
5. Csakhamar zord arcú rablók körülfogták
A lányt, ki ég felé tartja olvasóját.
– Megállj, – szóltak azok, – ha kedves életed,
Add ide, amid van, ruhádat, pénzedet.
6. Gyújtott lámpafénynél kés csillog kezükben,
A lány szelíden néz a rablók szemébe,
Igy szólt: – Jó emberek, nekem pénzem nincsen,
Ez a szentolvasó az egyetlen kincsem.
7. Máriához megyek, hogy kegyelmet adjon,
Szívemet viszem én, neki nem kell vagyon.
– Tehát, hol a szíved – szólottak a rablók,
Nem látunk nálad mást, mint egy fa olvasót.
8. Gúnyosan folytatják: – Hogyha pénzed nincsen,
Nézzük, hogy' viszed el szívedet kezedben.
– Nem tudják, mit tesznek, – szólt buzgón a leány,
Bocsájtson meg, aki meghalt a keresztfán.
9. Ezzel egyik gonosz a lánynak az ajkát
Megfogja, a másik összeköti karját.
A lány olvasóját kezében szorítja,
Kebléről a ruhát a rabló lerántja.
10. És a lány keblébe a kést belédöfte,
Ártatlan kis szívét azzal kimetszette.
Ó, csodák csodája, a leány felállott,
Mosolygó ajakkal üdvözletet mondott.
11. Igy szólt a gonoszhoz, amint megígérte:
– Hogy kezembe' vigyem, add ide szívemet.
Ott van már kezébe' saját maga szíve,
Jajszó nélkül viszi nagy Mariazellbe.
12. Igy szólítá meg a gonosz embereket:
– Máriát dícsérni énvelem jöjjetek.
Bűnösök borzadnak, hogy a leányt látják,
Gyilkos fegyverüket maguktól elhányják.
13. Tépik ruhájukat, térdre hullanának,
Jajszóval a leány után kiáltanak:
– Mária leánya, ó, bocsáss meg nekünk,
Máriát dícsérni mi is veled megyünk.
14. A leány nyomába' térdeiken mentek,
És Mariazellnek határába értek,
Harangok, maguktól, mind megszólanának,
Angyalok kezei húzták meg azokat.
15. Ment a lány szívével az oltár elébe,
Mária elébe e szavakkal tette:
– Im, fogadd, Szűzanyám, éntőlem szívemet,
Emelj a mennyekbe, végy magadhoz engem.
16. Igy az oltár előtt meggyónt, megáldozott,
Tiszta lelke égbe, angyaloknak szállott.
A gonoszok pedig bűnöktől megtértek,
Szigorú életű remetékké lettek.
Máriának legyen dicsőítésére, mi lelkünknek pedig váljon szent üdvére!
Szent olvasóról szól e csodatörténet.
Máriazelhez közel lakott egy lányka,
Kinek nagy öröme volt szent olvasója.
2. Már kislánykorába oly buzgalmat érzett,
Hogy szíve egyedül Máriáért égett,
Szentolvasó vala kincsei vagyona,
Bajban orvossága, bánatba' vigasza.
3. Tiszta hódolattal a leány naponta,
Tizenöt tizedű olvasót elmondta.
Egykor a buzgó lány szent ájtatossággal
Mariazellbe megy, szent olvasójával.
4. Úrangyalát végzé a jámbor leányka,
Imádkozzál értünk, Istennek szent anyja,
Az ájtatos imát hangok szakítják meg,
Erdő sűrűjében fegyverek csörögtek.
5. Csakhamar zord arcú rablók körülfogták
A lányt, ki ég felé tartja olvasóját.
– Megállj, – szóltak azok, – ha kedves életed,
Add ide, amid van, ruhádat, pénzedet.
6. Gyújtott lámpafénynél kés csillog kezükben,
A lány szelíden néz a rablók szemébe,
Igy szólt: – Jó emberek, nekem pénzem nincsen,
Ez a szentolvasó az egyetlen kincsem.
7. Máriához megyek, hogy kegyelmet adjon,
Szívemet viszem én, neki nem kell vagyon.
– Tehát, hol a szíved – szólottak a rablók,
Nem látunk nálad mást, mint egy fa olvasót.
8. Gúnyosan folytatják: – Hogyha pénzed nincsen,
Nézzük, hogy' viszed el szívedet kezedben.
– Nem tudják, mit tesznek, – szólt buzgón a leány,
Bocsájtson meg, aki meghalt a keresztfán.
9. Ezzel egyik gonosz a lánynak az ajkát
Megfogja, a másik összeköti karját.
A lány olvasóját kezében szorítja,
Kebléről a ruhát a rabló lerántja.
10. És a lány keblébe a kést belédöfte,
Ártatlan kis szívét azzal kimetszette.
Ó, csodák csodája, a leány felállott,
Mosolygó ajakkal üdvözletet mondott.
11. Igy szólt a gonoszhoz, amint megígérte:
– Hogy kezembe' vigyem, add ide szívemet.
Ott van már kezébe' saját maga szíve,
Jajszó nélkül viszi nagy Mariazellbe.
12. Igy szólítá meg a gonosz embereket:
– Máriát dícsérni énvelem jöjjetek.
Bűnösök borzadnak, hogy a leányt látják,
Gyilkos fegyverüket maguktól elhányják.
13. Tépik ruhájukat, térdre hullanának,
Jajszóval a leány után kiáltanak:
– Mária leánya, ó, bocsáss meg nekünk,
Máriát dícsérni mi is veled megyünk.
14. A leány nyomába' térdeiken mentek,
És Mariazellnek határába értek,
Harangok, maguktól, mind megszólanának,
Angyalok kezei húzták meg azokat.
15. Ment a lány szívével az oltár elébe,
Mária elébe e szavakkal tette:
– Im, fogadd, Szűzanyám, éntőlem szívemet,
Emelj a mennyekbe, végy magadhoz engem.
16. Igy az oltár előtt meggyónt, megáldozott,
Tiszta lelke égbe, angyaloknak szállott.
A gonoszok pedig bűnöktől megtértek,
Szigorú életű remetékké lettek.
Máriának legyen dicsőítésére, mi lelkünknek pedig váljon szent üdvére!
Bíborpiros szép rózsa nyílik a Golgotán (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Bíborpiros szép rózsa nyílik a Golgotán,
Ott áll a fájdalmas Szűz, mint a liliomszál.
Nézi, hogy szent fia, szenved a keresztfán
Ó, ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
2. Fájdalmak közt néz föl aj, a szent keresztfára,
Látja, hogy ott haldoklik, szerelmes szent fia.
Kínok tengerében, elmerült rózsaszál,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
3. Felkiált nagy jajszóval, mennyei angyalok,
Fiam kínos halálán, ti is zokogjatok.
Megsebzett szívére, kínok tengere száll,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
4. Szent János és magdolna, karjaiba dőlve,
Végtelen fájdalommal, tekint fel az égre.
Szent fia már meghalt, árvaság maradt rá,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
5. Rettenetes bánatok szent szívét szaggatják,
Midőn szent keresztjéről, levették szent fiát.
Szűz ölébe tette, szent sebét csókolván,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
6. Ó, szomorú özvegyek és elhagyott árvák,
Nézzétek mennyit szenved, fájdalmas Szűzanyánk.
Szenvedéseinkben, így sóhajtunk hozzád,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
Ott áll a fájdalmas Szűz, mint a liliomszál.
Nézi, hogy szent fia, szenved a keresztfán
Ó, ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
2. Fájdalmak közt néz föl aj, a szent keresztfára,
Látja, hogy ott haldoklik, szerelmes szent fia.
Kínok tengerében, elmerült rózsaszál,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
3. Felkiált nagy jajszóval, mennyei angyalok,
Fiam kínos halálán, ti is zokogjatok.
Megsebzett szívére, kínok tengere száll,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
4. Szent János és magdolna, karjaiba dőlve,
Végtelen fájdalommal, tekint fel az égre.
Szent fia már meghalt, árvaság maradt rá,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
5. Rettenetes bánatok szent szívét szaggatják,
Midőn szent keresztjéről, levették szent fiát.
Szűz ölébe tette, szent sebét csókolván,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
6. Ó, szomorú özvegyek és elhagyott árvák,
Nézzétek mennyit szenved, fájdalmas Szűzanyánk.
Szenvedéseinkben, így sóhajtunk hozzád,
Ó el ne hagyj, légy velünk, fájdalmas Szűzanyánk.
Édesanyánk Szűz Mária (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Édesanyánk Szűz Mária, most hozzád jöttünk,
Sok fájdalmas panaszunkat itt elzenghetjük.
2. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
3. Rólunk el nem feledkezék a Szűz Mária,
Szentséges áldott karjait felénk kitárja.
4. Jöjjön ide a kesergő özvegy és árva,
Itt az árvák édesanyja, megvigasztalja.
5. Nincsen senki miközöttünk, kinek a szive
Bánattal, keserűséggel ne volna tele.
6. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
7. Itt a szegény nyomorultak mind könyörögnek,
Gyógyulásért, oh, Mária, hozzád sietnek.
8. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
9. Van-e itt, ki ne szeretné a Szűz Máriát,
Azt a legjobb, legkedvesebb, jó édesanyát.
10. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
11. Áldj meg minket , édesanyánk, szép Szűz Mária,
Add, hogy veled örvendhessünk a Mennyországba.
Sok fájdalmas panaszunkat itt elzenghetjük.
2. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
3. Rólunk el nem feledkezék a Szűz Mária,
Szentséges áldott karjait felénk kitárja.
4. Jöjjön ide a kesergő özvegy és árva,
Itt az árvák édesanyja, megvigasztalja.
5. Nincsen senki miközöttünk, kinek a szive
Bánattal, keserűséggel ne volna tele.
6. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
7. Itt a szegény nyomorultak mind könyörögnek,
Gyógyulásért, oh, Mária, hozzád sietnek.
8. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
9. Van-e itt, ki ne szeretné a Szűz Máriát,
Azt a legjobb, legkedvesebb, jó édesanyát.
10. Mindnyájan hozzám jöjjetek, kik keseregtek,
Letörölöm a bánatos könnyeiteket.
11. Áldj meg minket , édesanyánk, szép Szűz Mária,
Add, hogy veled örvendhessünk a Mennyországba.
Mária jó anyánk könyörögj érettünk (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Mária a jó anyánk, könyörögj érettünk,
Sok száz esztendőköt nagyokat vétettünk
Ha könyörgéseddel fel nem állsz mellettünk,
Fiaid e földön nem soká lehetünk.
2. Mária jóanyánk, érezd szívünk hitét,
Ennek folytán lesz a magyarság nyomorék.
Kevélység, irigység, a szitkok és átkok,
Buzgó ima helyett, hangzik az országtok.
Sok száz esztendőköt nagyokat vétettünk
Ha könyörgéseddel fel nem állsz mellettünk,
Fiaid e földön nem soká lehetünk.
2. Mária jóanyánk, érezd szívünk hitét,
Ennek folytán lesz a magyarság nyomorék.
Kevélység, irigység, a szitkok és átkok,
Buzgó ima helyett, hangzik az országtok.
Ó Nagyasszony nemzetünk reménye (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Ó, Nagyasszony, nemzetünk reménye,
Rád szegezzük könnyes szemeink,
Veszni indul István öröksége,
Szép kertedben erényeid.
Szállj közénk és sírj te is velünk,
Vigasztald és mentsd meg nemzetünk.
2. Ifjúságnak hófehér virága,
Porba hullott, alszik szent hite,
Hol szerelmed, szereteted lángja
Nem hevít kihűlt magyar szivet.
Szép Nagyasszony, hullajts künnyeket,
Könnyeiddel mentsd meg nemzeted!
3. Ó, magyar nép apraja és nagyja,
Ölts magadra bűnbánó ruhát,
Mely keserves fájdalmaid jajja,
Töltse be a vétkező hazát.
Hozzá sírj csak, sírj, hisz még szeret,
Jó Nagyasszony, mentsd meg népedet.
Rád szegezzük könnyes szemeink,
Veszni indul István öröksége,
Szép kertedben erényeid.
Szállj közénk és sírj te is velünk,
Vigasztald és mentsd meg nemzetünk.
2. Ifjúságnak hófehér virága,
Porba hullott, alszik szent hite,
Hol szerelmed, szereteted lángja
Nem hevít kihűlt magyar szivet.
Szép Nagyasszony, hullajts künnyeket,
Könnyeiddel mentsd meg nemzeted!
3. Ó, magyar nép apraja és nagyja,
Ölts magadra bűnbánó ruhát,
Mely keserves fájdalmaid jajja,
Töltse be a vétkező hazát.
Hozzá sírj csak, sírj, hisz még szeret,
Jó Nagyasszony, mentsd meg népedet.
Ébredj fel mély álmodból (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Ébredjél fel mély álmodból,
Megszabadulsz rabságodból,
Közelít már üdvösséged,
Eltörlik már minden vétked.
2. Elküldé az Úr angyalát,
Hogy köszöntse Szűz Máriát,
Kinek tiszta Szűz méhébe
Alászállt az örök Ige.
3. A szűzhöz így szólt az angyal:
Üdvözlégy teljes malaszttal.
A Szentlélek megárnyékoz,
Áldott méhed gyümölcsöt hoz.
4. Fiad, Jézust, nevén hívod,
Ő váltja meg a világot,
Melyet oly rég tart a sátán
Fogságában, bűnnek láncán.
Megszabadulsz rabságodból,
Közelít már üdvösséged,
Eltörlik már minden vétked.
2. Elküldé az Úr angyalát,
Hogy köszöntse Szűz Máriát,
Kinek tiszta Szűz méhébe
Alászállt az örök Ige.
3. A szűzhöz így szólt az angyal:
Üdvözlégy teljes malaszttal.
A Szentlélek megárnyékoz,
Áldott méhed gyümölcsöt hoz.
4. Fiad, Jézust, nevén hívod,
Ő váltja meg a világot,
Melyet oly rég tart a sátán
Fogságában, bűnnek láncán.
Meghalt Jézus a keresztfán (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Meghalt Jézus a keresztfán,
Szent kereszt az én kedves fám,
Rajta függött átkarolva,
Mint bűnbánó bús Magdolna.
2. Szent fa melyen a vérbimbók,
Tündököltek, mint rubintok,
Ágaidon sír a gerle,
Az anyai szív szerelme.
3. Szent keresztfa, menny küszöbje,
Rózsafának a legszebbje,
Tövise az éles vasszeg,
Rózsáid a sok piros seb.
4. Szentséges fa lombos ága,
Átöleli a világot,
Koronád az égig ér fel,
Beragyogja azt fényével.
Szent kereszt az én kedves fám,
Rajta függött átkarolva,
Mint bűnbánó bús Magdolna.
2. Szent fa melyen a vérbimbók,
Tündököltek, mint rubintok,
Ágaidon sír a gerle,
Az anyai szív szerelme.
3. Szent keresztfa, menny küszöbje,
Rózsafának a legszebbje,
Tövise az éles vasszeg,
Rózsáid a sok piros seb.
4. Szentséges fa lombos ága,
Átöleli a világot,
Koronád az égig ér fel,
Beragyogja azt fényével.
Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga (ének, Felnőttek népdalai, ima)
Részletek
1. Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga,
Ki voltál valaha országunk istápja.
2. Hol vagy, István király, téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben, te előtted sírván.
3. Rólad emlékezvén csordulnak könnyeink,
Búval harmatoznak szomorú szemeink.
4. Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szűnnek sírástól iszonyú szemei.
5. Virágos kert vala kincs Pannónia,
Mely kertet üntüzé híven Szűz Mária.
6. Katolikus hitnek ő volt szép virága,
Behomályosodott örvendetes napja.
7. Előtted könyörgünk, bús magyar fiai (nk),
Hozzád fohászkodunk, árva maradéki (nk).
8. Tekints, István király, szomorú hazádra,
Fordítsd szëmeidet régi országodra.
9. Reménységünk vagyon benned Márijában,
Mint magyar hazánknak hív királynéjában.
10. Még éltedben minket ennek ajánlottál,
E szent koronával együtt feláldoztál.
Ki voltál valaha országunk istápja.
2. Hol vagy, István király, téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben, te előtted sírván.
3. Rólad emlékezvén csordulnak könnyeink,
Búval harmatoznak szomorú szemeink.
4. Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szűnnek sírástól iszonyú szemei.
5. Virágos kert vala kincs Pannónia,
Mely kertet üntüzé híven Szűz Mária.
6. Katolikus hitnek ő volt szép virága,
Behomályosodott örvendetes napja.
7. Előtted könyörgünk, bús magyar fiai (nk),
Hozzád fohászkodunk, árva maradéki (nk).
8. Tekints, István király, szomorú hazádra,
Fordítsd szëmeidet régi országodra.
9. Reménységünk vagyon benned Márijában,
Mint magyar hazánknak hív királynéjában.
10. Még éltedben minket ennek ajánlottál,
E szent koronával együtt feláldoztál.
1566 találatok száma
