Népi játékok

A dobálódzó gyereket a következő versikével intik rendre: Ne dobálj, ne dobálj, Laci (v. más), ne dobálj, Mert ha én megdoblak, Neked jobban fáj. Tallós, 1968 / Páleník Erzsébet (14)

Ijesztgető szövegek A rendetlenkedő gyereknek mondják: Hat meg hat az tizenkettő, Repülj, mer megver a seprő! Galánta, 1970 / Gyurkovics Lászlóné (44)

Ha egy gyerek fején (sapkáján, ruháján) hópehely van, és ő nem látja, akkor a csoportból valaki a következő versikével hívja fel a figyelmet a pehely eltávolítására: Hegy hátán gólyafészek, Minden... Bővebben

Este, ha egymástól elköszönnek: Szép álmokat, Rózsás csókokat. Néha a másik még meg is toldja: Összefűtt lábakat. Tallós, 1976 / Tóth Béla (40)

Kézfogáskor mondták: Aki fogja kezemet, Csókoljon meg engemet. Pered, 1972 / Tyúkos Gyula (15)

A „hol vagy?“ kérdésre éneklik vagy mondják: Itt vagyok, ragyogok, Mint a fekete szurok. Tallós, 1974 / Gágyor Ágnes (6)

Hazafelé igyekezve mondták: Szita, rosta, kéreg, Majd csak hazaérek. Tallós, 1968 / Kaprinay Anna (13)

Ha valaki valamiben az utolsó: Borzasztó, én vagyok az utolsó! Taksony, 1970 / Jurás Erzsébet (13) Ugrándozó gyerekeket látva: Peregnek a falevelek, Ugrándoznak a gyerekek. Pered, 1972 / Flaska József... Bővebben

Adjon isten jó napot, Vegye le a kalapot! Tallós, 1972 / Gágyor Józsefné (25) Alázatos szolgája, Lekváros a pofája. Taksony, 1970 / Szekera Júlia (13) Isten veletek, Fazékban a fejetek!... Bővebben

Verses levélkezdet: Mint tavasszal a legszebb rózsa megkezdi nyílását, Én is megkezdem levelem írását. Ritkábban tovább is folytatódik: Indulj meg hát, tollam, egy levelet írni, Egy barna kislánynak (v. más)... Bővebben