Szójátékok, mondókák
Ha valaki valamiben az utolsó:
Borzasztó, én vagyok az utolsó!
Taksony, 1970 / Jurás Erzsébet (13)
Ugrándozó gyerekeket látva:
Peregnek a falevelek,
Ugrándoznak a gyerekek.
Pered, 1972 / Flaska József (62)
Ha valakinek parancsoltak valamit, és a parancsot nem hajtotta végre, ezt mondják:
Parancsolj kutyánok,
Kutya a macskánok,
Macska a farkánok,
Tedd meg magad!
Tallós, 1968 / Ágh Emma (14)
Kéményseprőt látva:
Kéménysöprőt látok,
Szerencsét talállok.
Farkasd, 1971 / Kocsis Mária (14)
Ha pénzt találnak, fölveszik a földről, megköpdösik, és ezt mondják:
Apád, anyád idegyűjön!
Tallós, 1975 / Egri László (43)
Az alábbi mondóka abból az időből való, amikor még a vászonlepedőket és zsákokat szövőszéken otthon szőtték az asszonyok. A versike első és második sorát a vetélő egyik oldalról a másikra, majd újra ez előbbi oldalra való átcsúsztatásakor mondták, a befejező sort pedig akkor, amikor lábukkal működésbe hozták a szövőszéket. A munkafolyamat három mozzanatának ismétlődésével a versikét is többször ismételgették:
Egy krajcár innej,
Egy krajcár onnaj,
Lesz, lesz, lesz!
Tallós, 1975 / Kaprinay Károly (69)
Hibát talált?
Üzenőfal
