avagy (8. Gyermek Színjátszó Tábor, Mint a felnőttek – Mintafelnőttek)
Az elmúlt héten újra megrendezésre került Dunaszerdahelyen a 8. Gyermek Színjátszó Tábor, Mint a felnőttek – Mintafelnőttek címmel. A fiatalok ebben az évben is lelkesen érkeztek a táborba. A régi táborozók tudták, hogy az elkövetkezendő napokban megfeszített munka várja majd őket. Azonban az újonnan érkezett ifik előtt is hamar világossá vált, hogy ez a tábor egy alkotóműhely, ahol bizony keményen oda kell tenni magukat annak érdekében, hogy megszülethessen a csoda. Ebben az évben négy vezető volt a táborban, akik igyekeztek arra törekedni, hogy a szakmai foglalkozások gördülékenyen menjenek, illetve két pedagógus felügyelte, és színesítette a további szabadidős tevékenységeket. A szakmai vezetők ebben az évben Szabó Csilla drámapedagógus, valamint Benes Tarr Csilla színművész voltak. A pedagógiai felügyeletet Ágh Erzsébet, valamint Nagy Tibor biztosította. A Szabó Csilla által vezetett csoport ebben az évben egy cigány népmesét állított a színpadra Borsszem Jankó címmel. A rendező elmondása szerint, azért esett a választás a cigány népmesére, mert különböző életkorú, valamint színpadi tapasztalattal rendelkező gyerekekkel fogott munkához. Természetesen figyelembe vette a cigány népmese sajátosságait is Szabó Csilla, és ezzel szerette volna érzékeltetni, hogy ez a fajta mese nagyban eltér szerkezetét tekintve a magyar népmesétől. A másik csapat vezetője, rendezője Benes Tarr Csilla ebben az évben A. A. Milne: Micimackó című könyvére alapozott. A könyvből két fejezetet emelt ki, majd később ennek a két fejezetnek az átdolgozásával, valamint összeolvasztásával alakult ki a teljes történet, amelyet a szülők, barátok, ismerősök megtekinthettek a színpadon. Beszédtechnika, ének, nyelvtörők sora, szituációs gyakorlatok, játékok, ezek jellemezték a próbákat. Kézműveskedés, játék, városnézés, maffiázás, vizikvíz, tánc, ének, nevetés, vidámság, halk hangoskodás. Ezek a fogalmak, hangulatok, foglalkozások jellemzik a legjobban azt az időt, amit a diákok érezhettek, abszolválhattak a próbákon kívül.
Ahogy az olvasható, az ifiknek bőven volt elfoglaltságuk. A napok előrehaladtával a gyerekek egyre jobban érezték azt, hogy sajnos el fog érkezni az utolsó nap, amikor mindenki visszacsöppenik a mindennapi kerékvágásba, és egy teljes évet kell arra várni, hogy újra talalkozhassanak. Azonban öröm is vegyült az ürömben, hiszen tudták, hogy vasárnap délután a szülőknek, ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak bemutathatják annak a munkának a végtermékét, amin annyit dolgoztak, amit annyit csiszolgattak.
Az alkotómunka végtermékét bárki megtekintheti, még az is, aki a vasárnapi bemutatót elmulasztotta. Kívánok ehhez a kedves olvasónak jó szórakozást, és fogadják nagy szeretettel a két csapattól, és a csapatok vezetőitől.
Nagy Tibor
A gálaműsor videó-felvételének megtekintése: ITT
