Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Nem vagyok én oka semminek,
Édesanyám oka mindennek.
Mér nem adott engem olyannak,
Akit és választok magamnak.

2. Kertünk alatt folyik a Tisza,
Közepibe két szál rezeda.
Fújja a szél annak tetejét,
Várom a szeretőm levelét.

1. Fáj a szívem egy karika gyűrűér,
De még jobban a szeretőmér.
Más ujjamra fordítom a gyűrűmet,
Elcserélem szebér a szeretőmet.

1. Haza kutya betyár haza már,
Mer a piros hajnal feljött már.
Mer a piros hajnal, tiszta aranyos,
Este csókollak meg de nem most.

1. Áldd meg Isten azt a papot,
Aki minket össze adott.
Sohase szerettük egymást,
Még is ránk adták az áldást.

2. Nézz ki anyám ablakidon,
Most visznek ki a kapudon.
Nézz utánam keservesen,
Látsz-e többet, vagy sohasem!

3. El kell menni, ha esik is,
Hogyha nehezen esik is.
Nehezen esik a járás,
Édesanyám az elválás.

4. Édesanyám rózsafája,
Én voltam a legszebb ága,
De egy betyár leszakasztott,
Kalapjánál elhervasztott.

1. Hej, liba, hej,  liba, de szép sereg liba,
Hivatalos vagyok a lakodalomba.
Mit ér nékem, sej, haj, az a lakodalom,
Hej, kibe kisangyalom te vagy a menyasszony.

1. Elindultam hosszú útra,
Eltörött a kocsim rúdja.
A kocsimnak rúdja kéne,
Nékem szép szerető kéne.

2. Udvaromon van két csirke,
Egyik kakas, másik jérce.
Megeszem a zuzát, máját,
Csókolom a babám száját.

3. Verd meg Isten azt a papot,
Aki minket összeadott.
Soha sem szerettük egymást,
Mégis ránk adta az áldást.

1. Ha bemegyek, ha beegyek a templomba,
Rávetem a szemem a papra,
Teszek neki olyan fogadást,
Soha, soha, soha el nem hagyjuk egymást.

2. Fán terem a, fán terem a füge fészek,
Már én a legénynek nem hiszek.
Ha hiszek is, csak annak hiszek,
Kivel, kivel, kivel az oltárhoz megyek.

1. Párja lettem és ennek a kislánynak,
Hogy ne legyen gondja reá másnak.
Úgy is sok a világon az árva,
A jó Isten tudja hány ezer a száma.

2. Szépen úszik a vadkacsa a vízen,
Szépen legel a juhom a réten.
Szépen szól a csengő a nyakába’,
Tiéd leszek én babám nemsokára.

1. Megesküdtünk az egekre,
Mind a három személyekre.
Atya, fijú, szentlélekre,
Tiéd maradok örökre.

2. Az a virág, amit adtál,
El se hervadt, már elhagytál.
Terem virág, lenn a réten,
Lesz szeretőm, még a héten.