Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője

Hetényi kincsek, értékek

Helyi értékek kutatásának és átadásának jó gyakorlata Hetényen

Minden helynek megvannak a maga kis kincsei, értékei, melyeket felkutatva, megismerve, betekintést nyerhetünk elődeink életébe, így teremtve kapcsolatot közvetlen környezetünk történelme és a jövő generációja között. A helyi értékek feltárása, megőrzése, továbbadása nemcsak egy nemes küldetés, melyet minden felvidéki magyar pedagógusnak fel kell vállalnia. Szerintünk ennél sokkal többről van szó. A helyi értékeket ismerő gyermekben kialakul a tisztelet az elődök iránt, a megbecsülés az idősebb és letűnt generációk munkája iránt, szoros kötődés a szülőhelyhez és egy erős identitástudat. Mindez záloga lehet a felvidéki magyarság, a kis magyar falvak megmaradásának. Talán ez lehet az, ami gátat vet a fiatalok elvándorlásának, a falvak elnéptelenedésének, vagy a családok szétesésének.

Többek között ez a gondolatmenet vezérelt bennünket, a hetényi Tarczy Lajos Alapiskola pedagógusait 2008-ban, mikor a „Korszerűen a régióért” című iskolaprogramunkat megfogalmaztuk.

Volt mire alapoznunk, hiszen az iskola régebbi tanárai közül is többen gyűjtöttek adatokat, dalokat, játékokat, tárgyi emlékeket, és mindezt örökül hagyták számunkra. Sokat köszönhetünk a gyökereihez hűen ragaszkodó, Hetényről elszármazott tanárember, Zajos Ernő bácsi fáradhatatlan gyűjtő munkájának és hagyatékának. E hagyaték szolgált alapul a hetényi Lilla Galéria helytörténeti gyűjteményének kialakításához is.

Példaként áll előttünk Tarczy Lajos, hetényi születésű pápai tanárember szellemisége is, akinek igyekszünk nyomdokain haladni, és sokrétű oktató-nevelő munkával, a gyökereikhez, lakhelyükhöz, régiójukhoz ragaszkodó, elődeik értékeit ismerő, megbecsülő és óvó fiatalokat nevelni. Mindezt a munkát a mai modern eszközökkel és módszerekkel végezzük, csakúgy, mint Tarczy a maga korában.

Ennek a gondolatvilágnak a megvalósításában partnerekre is találtunk. Iskolánk szorosan együttműködik a helyi óvodával, a faluban működő társadalmi-, civil- és egyházi szervezetekkel. Közös rendezvényeink, találkozásaink hidat képeznek a generációk között. Több mint tíz évvel ezelőtt az „oral history” módszer alkalmazásával indultunk el tanulóinkkal a helytörténeti kutatás, az értékfeltárás útján. Az első, általunk feltárt, feldolgozott érték, a hetényi híres varrottas, az azsúr, újjászületett. Tanulóinkkal felkerestük a hetényi kézimunka utolsó mestereit. Az idős nénik örömmel vették az érdeklődést, szívesen tanították a diákokat az azsúr varrásának fortélyaira. Így a hetényi varrottas története lett első kutatómunkánk témája, mely az évek során kinőtte magát. Diákjaink bemutatkoztak vele a Kincskeresők országos konferenciáján, és a sikeren felbuzdulva, a történelmet és beleépítve a regionális ismereteket oktató Rancsó Andrea pedagógus vezetésével, további témákat kezdtünk feltárni, és a Kincskeresők konferencia rendszeres sikeres szereplőivé, majd később a TUDOK versenyek előkelő országos és nemzetközi helyezettjeivé váltunk.

 A varrottas történetéből és az azsúros kézimunkákból kiállítást is szerveztünk. Ennek pozitív fogadtatása vezetett bennünket arra, hogy évente egyszer, a Tarczy Emléknap alkalmából újabb és újabb helytörténeti kiállítást rendezzünk az iskola folyosóján, mely több hónapig a gyermekek szeme előtt díszelegve ivódik a lelkükbe.

A varrottas témája megragadta Keszeg Ildikó, napközis kolléganő fantáziáját is, aki előbb maga is megtanulta, majd az iskolai klubban az Aranygyűszű szakkör keretében, elkezdte a gyermekeknek oktatni az azsúr varrását, ami a mai napig önkéntes alapon folytatódik, és majd minden tanulónk meg is tanulja azt. A Lilla Polgári Társulás égisze alatt pedig fiatal felnőttek is elsajátították e jellegzetes hetényi kézimunka varrását, sőt olyan is akad községünkben, aki ma már országszerte népművészeti vásárokon árulja a saját maga készítette, azsúrmintás terítőket, táskákat, blúzokat, ingeket, gyermekruhákat.

Mivel iskolánkon minden évben egész napos rendezvénnyel emlékezünk meg a névadónk, Tarczy Lajos születéséről, a következő kutatómunkánk témája értelemszerűen az ő élettörténete, családfája, hagyatéka volt. Diákjaink találkozhattak a leszármazottakkal, megtekinthették a tárgyi emlékeket, de kapcsolatba kerültek levéltári adatokkal is. Fontosnak tartottuk azt, hogy az elbeszélt történelmet korhű dokumentumokkal támasszuk alá, pontosítsuk. A további kutatómunkák során tanulóink közül többen jártak levéltárban, s dolgoztak fel levéltári adatokat a témavezető segítségével. A pedagógusok szakmai felkészültsége, tapasztalatai nem mindig elegendőek arra, hogy a diákokat a helytörténeti kutatómunka útján egyedül terelgessék. Sokszor szükség van a szakmai szervezetek, intézmények segítségére is. Együttműködtünk már a Fórum Kisebbségkutató Intézettel, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézettel, a Kincskeresők – Galántai Tehetségponttal, a Mentor Tehetségsegítő Tanáccsal, a Pro Pátria Honismereti Szövetséggel, A Duna Menti Múzeummal, a Csemadokkal, a vágselyei, komáromi és nyitrai levéltárral, a Rákóczi Szövetséggel.

Az évek során feldolgozott témáink:
– A község helyneveinek története
– Ásatási leletek a hetényi határban
– A hetényi focitörténet
– Színház az egész Hetény! – színjátszástörténet
– A hetényi kitelepítettek története
– A 2. világháborúba elhurcolt leventék és leányok története
– Az önkéntes tűzoltó szervezet története
– Régi mesterségek és munkaeszközeik
– Tarczy(s) korKÉP – iskolatörténet
– Mátyás király szőlőt kapál – hetényi hajlokok, a szőlőtermesztés hagyománya Hetényen

A feldolgozás során a diákok személyes kapcsolatba kerültek az egyes témák valamikori közvetlen szereplőivel, így vált számukra élővé a helytörténet. Valamennyi munkából kiállítás is készült, amit mindig a kutató diákok tárlatvezetésével ismerhettek meg vendégeink, és az iskola többi tanulója is.

Mint a címekből látható, Rancsó Andrea pedagógus nem félt a gyermekek elé tárni, és velük együtt feldolgozni a kitelepítések történetét, illetve a 2. világháborúba elhurcolt leventék és lányok történetét sem. Ezek a témák különösen értékesek számunkra, hiszen nem minden iskola diákjai hallhatnak ilyen nyíltan és közvetlenül ezekről az eseményekről, pedig pontosan ezek azok a történetek, amik leginkább áthatják a gyermek lelkét, melyeken keresztül átérezhetik és megérthetik a nemzethez, a lakóhelyhez való tartozás fontosságát.

A feldolgozásból valószínűleg a szakmai elbírálók is kiérezték mindezt, mert a tanító néni és a diákok is egyaránt komoly szakmai elismerést kaptak érte. Így részesülhettünk abban a megtiszteltetésben, hogy már több éve rendszeres meghívott előadói vagyunk az Udvardon, a Csemadok által évente szervezett Helytörténészek regionális konferenciájának.

A felhalmozott ismeretanyagot 2013-ban a „Korszerűen a régióért” EU-s projektünk keretében sikerült egy színes, feladatokkal tarkított munkafüzetté összeállítani. A munkafüzet megjelenése az egész tantestület összefogásának köszönhető, hiszen a helytörténeti kutatások témáink kívül tartalmazza a helyi élővilág és táj jellegzetességeit is, valamint, az összegyűjtött népdalokat, meséket, történeteket, játékokat. Ezt a munkafüzetet az alsó tagozaton, valamint történelem, földrajz, biológia, zene, magyar tanórákon használva, becsempészhetjük a tananyagba, így a helyi értékeket szórakoztató módon adjuk át diákjainknak.

Az iskola pedagógusainak közvetítésével mára így váltak élővé a hetényi népdalok, mesék, történetek, a történelmi eseményekhez kapcsolódó legendáink, de így ismerkedhettek meg a tanulók a kendertermesztés, kenyérsütés, kötélfonás, seprűkészítés, fafaragás, szövés mesterségével, a régi kovácsszerszámokkal, az állattenyésztésben, borászatban használt eszközökkel. Kotiers Éva kolléganőnek köszönhetjük az egész helytörténetet felölelő társasjátékunkat, egyes régi szokások felelevenítését (mint pl. a gergelyjárás, Luca napi szokások, májfaállítás), és a már csaknem elfeledett régi játékok újjáéledését, valamint a régi hetényi népdalok átadását az új generációnak.  Écsi Gyöngyi református lelkészasszonyunk honosította meg újra diákjaink körében a métázást és a betlehemezést.

Mindezen túl iskolánk tanulóinak, valamint az Ógyallai Művészeti Alapiskola nálunk kihelyezett részlegének rajzos tanító nénijének köszönhetően került azsúros díszítés a Lilla Galéria bejáratára, és a hagyományos gólyás motívum a buszmegállóra, mely minden arra járó számára hirdeti, hogy a hetényiek ismerik lakóhelyük értékeit és büszkék is ezekre.

A Villa Heten Polgári Társulásnak köszönhetően az iskolai kutatómunkák már 4 helytörténeti kiadványban is megjelentek.  Jelenleg az 5. kiadvány szerkesztés alatt van. Témája a hetényi önkéntes tűzoltószervezet története, melyet 2015-ben dolgoztunk fel. Sikernek könyvelhetjük el, hogy a rákövetkező években újjáalakult a hetényi önkéntes szervezet, a régi tűzoltók elismerésben részesültek és a község pályázati forrásból a tűzoltószertár felújítását tervezi.

Az iskolai helytörténeti kutatómunka további hozadéka az is, hogy volt diákjaink a középiskolán is sikerrel folytatják a megkezdett munkát, akad közöttük olyan is, aki elhivatottan történelem tanárnak készül.

A széleskörű értékfeltáró tevékenység eredményeként az iskola kezdeményezője volt a Hetényi Értéktár létrehozásának is. A feltárt értékeink így digitális formában is bekerültek a Felvidéki Magyar Értéktár különböző értékszintjeire. Öröm számunkra, hogy az értékfeltáró munkára építve több versenyen is megmérettethettük magunkat. A Kincskeresők – regionális értékeket kutató diákok országos konferenciáján és a TUDOK-on kívül olyan versenyek születtek, melyek magát az értékgyűjtő munka folyamatát szépen végigkövetik. A Hungarikum vetélkedőn kívül, az SZMMI égisze alatt megrendezett versenyek, mint. pl. Településeink értékei pályázat, Négy határon át verseny és a Drukkerjáték kiszélesítették a gyűjtőmunkával  foglalkozók körét, nagyobb számú gyermeknek volt lehetősége bekapcsolódni az értékfeltáró munkába. A régi fényképek, fotók, történetek gyűjtésén kívül megtapasztalhattuk, milyen a közösségben való gondolkodás, hiszen a Drukkerjáték ékes példája volt annak, hogy a versenyzőkre jó hatással vannak a szívbéli drukkerek. A drukker pedig egyedül mit sem ér, ha nincs, akinek szurkoljon! Jó volt látni az óraközi szünetekben, hogy az iskolánkat képviselő csapattagok igyekeztek minél több szurkolót – drukkert megszólítani, hogy segítség játékukat, ezáltal pedig erősítették a közösségi szellemet, mindamellett hirdették az értékgyűjtő munkát! Új színfoltja volt ez az iskolák számára meghirdetett versenyeknek.

Mint minden munkavégzés során, nálunk is adódnak problémák, keserédes gondok, amiket meg kell oldanunk. Vitathatatlan tény, hogy időigényes munkáról van szó, melyet jó lenne szélesebb közönség előtt is bemutatni. A kutatásaink során összegyűjtött anyagmennyiség időszaki kiállítás formájában megjelenik ugyan az iskola folyosóján, de kultúrház, kultúrterem, közösségi terem híján nincs lehetőségünk a témát továbbvinni, élővé tenni, elmélyíteni az így szerzett ismereteket a falu lakossága körében is.  További problémát jelent a pedagógusok és diákok leterheltsége, egyéb irányú elfoglaltsága. Nagyfokú belső motiváltság és elhivatottság szükségeltetik a pedagógusok részéről, az iskolavezetés részéről erkölcsi támogatás, mivel az ilyen jellegű munka az iskola költségvetéséből nem finanszírozható. Közös erővel keressük a pályázati forrásokat, támogatási lehetőségeket, hogy továbbra is minőségi munkát tudjunk végezni, képesek legyünk fejlődni, újabb és újabb témákat, értékeket feltárni, feldolgozni, kellő erővel motiválni a fiatal pedagógusgenerációt és a felnövekvő új nemzedéket.

Czibor Angelika, iskolaigazgató, Rancsó Andrea, pedagógus

ID109057
Módosítás dátuma2019. július 3.

Ha hibát talált, jelentse!

Üzenőfal