A hangfelvétel 1958 novemberében készült Berzétekőrösön. (Forrás: Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet archívuma.)
Gyurcsó István: A berzétei ég alatt
Szent a béke. Békére leltem én
egy berzétei csendes udvaron,
hol nem zavart lárma, tülekedés,
s egy hétig volt e ház az otthonom.
A világ bozótos sűrűjében
napos tisztás e hét, pihentető,
s a fűszeres jó szó, beszélgetés
sokféle sebre hű, szelíd erő.
Minden kis zörej, kannacsörgetés,
csizmakoppanás hozzám tartozik,
velük ébredek s nyugszom este el,
és álmom is már velük álmodik.
Most, hogy megyek és újra felveszem
a jövés-menés gondját, száz baját,
magammal viszem, engedély nélkül,
útravalónak e hét csendes nyugalmát.
Gyurcsó István – költő, újságíró, közösségszervező
Született 1915. január 27-én Garamkövesden. Meghalt 1984. március 16-án Dunaszerdahelyen.
Életútja:
1949-ig munkás, első verseinek sikere után csak irodalommal foglalkozott. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok Központi Bizottságának színházi szakelőadója és népművelési szakdolgozója (1952-1969), a népművészeti osztály vezetője (1969-1974), a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Központi Énekkarának titkára (1974-től nyugdíjaztatásáig), Csehszlovákiai Írószövetség Magyar Szekciója titkára (1969–1970). A Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, Népes névadója.
Munkásként lett költő, első versei az Új Szóban és a Fáklyában jelentek meg (1949). Pályája mozgalmi versekkel, közéleti lírával indult (Anyám mosolyog, 1955, Termő időben, 1960). Műveinek témája a kisebbségi sors, az újjáépítés társadalmi eseményei, későbbi versei is a hűségről, a közösség összetartó erejéről és a magyarság megmaradásának esélyéről szóltak. Munkái gyakran pedagógiai célzatú publicisztikus költemények voltak, amelyek a társadalomban megjelent erkölcsi válságra és az elidegenedésre is felhívták a figyelmet. Bejárta a Felvidéket, hogy a Hegyeken-völgyeken című (1961) szlovákiai útinaplójában több mint száz településen gyűjtött élményeit összegezze. Számadás című elbeszélő költeményével elnyerte a Fáklya folyóirat irodalmi pályázatának díját. Gyermekverseket, néprajzi dolgozatokat, színikritikákat is közölt, a csehszlovákiai magyarság egyik különös hangú, jelentős kismestere volt.
Elmúlt negyven éves, amikor első verseskötetét (Anyám mosolyog, 1955) kiadták. Fábry Zoltán Gyurcsó István lírájának érdemét főként abban látta, hogy versbe foglalta a szlovákiai magyarság fájdalmait, a kisebbség sorsát. Ezzel a témával a költő újabb kötetében (Percmutatók, 1968) is találkozunk: “Egyedül te, a proletár utókor, de bírj is joggal. / Egy nemzet él itt! – mondják. Mit mondjak én? / Még mi is élünk! / Hová tartozunk, kinek a gondja most nemzeti létünk? ” (Mennyi lehetőség). A népköltészetben és Petőfi líráján nevelkedett.
Emlékezet:
Dunaszerdahelyen hunyt el, Garamkövesden nyugszik. Tiszteletére a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya Gyurcsó István Közművelődési Díjat alapított 1997-ben (a szlovákiai magyar közművelődésben kifejtett tevékenységért), majd a Csemadok Országos Elnöksége 2013-ban. Emlékére Garamkövesd önkormányzata Gyurcsó István-emléknapot és Gyurcsó István Szavalóversenyt (1995-től, évente) rendez, valamint mellszobrát is felállította. A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya és a Gyurcsó István Alapítvány által alapított Gyurcsó István-ösztöndíjat 1995-től folyamatosan adják át. Nevét vette fel a szlovákiai magyar kiadás támogatásával is foglalkozó dunaszerdahelyi Gyurcsó István Alapítvány (1992-től) majd fokozatosan az alapítvány jogutódjai (jelenleg a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet).
Főbb művei:
• Anyám mosolyog. Versek. 1947–1954. (Bratislava, 1955)
• Termő időben. Versek. (Bratislava, 1960)
• Hegyeken-völgyeken. Útinapló. (Bratislava-Budapest, 1961)
• Nyugtalan ének. Versek. Illusztrálta Andrássi Tibor. (Bratislava, 1984)
• Percmutatók. Versek. Illusztrálta Szabó Gyula. (Versbarátok köre. 15. Bratislava– Budapest, 1968)
• Csigaháton. Gyermekversek. Illusztrálta Varga Lajos. (Bratislava– Budapest, 1977) Tükördarabok. Versek. (Pozsony–Budapest, 1983)
• Mélység és magasság. Versek. (Csehszlovákiai magyar írók. Bratislava– Budapest, 1985)
• Nem voltunk rosszak. Váogatott versek. Válogatta, összeállította Kulcsár Ferenc, az utószót írta Turczel Lajos. (Dunaszerdahely, 1995)
Fotó: Görföl Jenő (Szlovákiai Magyar Adatbank)
