Pongrácz Zoltán népzenei gyűjtése szülőföldjén, könyvbemutató
Tari Lujza Pongrácz Zoltán népzenei gyűjtése szülőföldjén című könyvének tartották bemutatóját 2019. szeptember 19-én a Zenetudományi Intézet Bartók termében Budapesten.
A vendégeket Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója köszöntötte, majd Déri Balázs egyetemi tanár (ELTE BTK Vallástudományi Tanszék), zenetörténész, tudományos főmunkatárs (ELKH ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívum) mutatta be. A könyv kiadásának intézményi hátteréről Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet (Dunaszerdahely) igazgatója beszélt.
A publikáció a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet (Dunaszerdahely) és az MTA BTK Zenetudományi Intézetének közös kiadásában jelent meg, a KultMinor támogatásával.
A bemutató zárásaként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének tanárai (Bolyki Sára, Héja Bella, Istvánfi Balázs, Konkoly Csenge, Endrődiné Pásku Veronika), és hallgatói (Gubinecz Ákos, Hegedűs István, Horváth Bálint, a Ritka zenekar: Blumenschein Alinka, Ecsedi-Oláh Petra, Szilágyi Boglárka, Teszáry Borbála) közreműködtek.
Déri Balázs
Richter Pál
Tari Lujza 
Huszár László
A publikáció összefoglalója
A 19–20. század fordulójának, 20. század első felének sajátos vonása, hogy Európa több országában zeneszerzők kapcsolódtak be a népzenegyűjtésbe. Magyarországon népzenekutatóként is kimagaslót alkotott e téren Kodály Zoltán, Bartók Béla és Lajtha László.
E kötet népdalait is zeneszerző gyűjtötte még ifjúként. E zeneszerző Pongrácz Zoltán (1912–2007) a magyar elektronikus zene nemzetközileg elismert megteremtője és zeneakadémiai tanára.
Pongrácz Zoltán a történelmi Magyarország Pozsony megyéhez tartozó településén, Diószegen (ma Szlovákia: Sládkovičovo) született. Jeles egykori Kodály tanítvány, aki zeneszerzői tevékenysége mellett kiváló karnagyi, tanári, zenei könyvírói működéséről is nevezetes. Bár tanulmányai és későbbi pályája a mai Magyarországra vezették, hű maradt szülőföldjéhez. Születésének 100. évfordulója alkalmából szülővárosa magyar és szlovák nyelvű emléktáblát állított emlékére a város megbecsülése jeleként.
A kor szelleme és a népdal varázsa már ifjú korában megérintette; szülőföldjén és annak környezetében 1930–1933 között gyűjtött magyar népzenét. A második világháború alatt gyűjteményes kézirata nagy része megsemmisült. Valószínűleg szlovák népdalokat is gyűjtött, de legalább hallott a környezetében, amiről többek közt a Szlovák népi táncok címmel 1939-ben Budapesten megjelent zongoraműve tanúskodik. Gyűjtéséből szerencsére megmaradtak azok a kották, melyeket letisztázva átadott zeneakadémiai zeneszerzés tanárának, a népzenekutató Kodály Zoltánnak, aki beillesztette őket népzenei típusokat tartalmazó dallamrendjébe. Ez az anyag most kerül először kiadásra a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének (Budapest) népzenei adattárából.
E gyűjtemény rávilágít Pongrácz Zoltán sokirányú érdeklődésére, többirányú zenei tevékenységére. Egy adott térség (főleg a Csallóköz) dalanyagát ismerjük meg egy adott időszakból. E gyűjtemény közreadásával egyben a terület kiváló ismerőjére, feltárójára, Kodály Zoltánra is emlékezünk. Kodály minden jel szerint szeretettel, türelemmel oktatta a népzenegyűjtés módjára a neki is kedves, gyermekkora helyszínéről való ifjú zeneszerzőt, – földijét (Kodály gyermekkorának helyszíne Galánta és Diószeg közel fekszik egymáshoz). Kodály segítő javításainak, Pongrácz kottái finomításának sok apró jelét látni a kéziratokon.
Pongrácz Zoltánnak a régi Pozsony-, Komárom-, Esztergom- és Nyitra megye falvaiban az 1930-as évek elején – legintenzívebben 1932-ben – végzett gyűjtése zárt egységet képez a népzenekutatás történetében, hasonlóan mindazon népzenegyűjtéshez, amelyeknek az adott falvakból korábban nem volt gyűjtési előzménye, később pedig nem, vagy csak sok évtizeddel később lett (lehetett) folytatása, amikor a néphagyomány már jelentősen megváltozott, sőt erősen megkopott. Itt egyben láthatjuk egy ambiciózus, a kor szavát megértő, a gyűjtés és megőrzés fontosságát felismerő fiatalember munkáját, s bepillantást nyerhetünk általa a Csallóköz szélesebb körzetébe eső falvak két világháború közti szájhagyományos zenéjébe. Pongrácz Zoltán gyűjteménye egyben időben összekötő kapocs Kodálynak és Bartóknak a területen I. világháború előtt végzett gyűjtései és ide vonatkozó tudományos munkái, valamint a II. világháború utáni gyűjtések és publikációk között.
Bízunk benne, hogy a bemutatott falvak lakói örömmel tanulják vissza saját vidékük dalait, ha azok már elfelejtődtek, vagy épp ellenkezőleg: örömmel csodálkoznak rá a szájhagyomány életerejére, ha valamelyik népdal még mindig él a Pongrácz Zoltán által gyűjtöttek közül.
