“Ó Atyánk, te itt a földön anyát adtál minekünk,
Kinek szívén mindörökkön békességet lelhetünk.
Szentegyházad e jó anya, az igazság oszlopa,
Nem félünk mi, bármi jöjjön, amíg ő áll mellettünk.”
2019. április 27-én került sor a bemutató tér átadására, melyen részt vett és beszélt Huszár László a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, aki az ilyen és ehhez hasonló kapaszkodókról beszélt, Józsa Attila esperes-plébános úr mint a terület felelőse pedig az elvégzett külső munkálatokról, a tárgyak fontosságáról – hiszen azokat őseink, elődjeink is használták. A beszédeket megelőzően Tóth Szilvia elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című moldvai-csángó népdalt. Az átadást megtisztelte jelenlétével Petheő Attila, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke, Hamranová Mária alpolgármesterasszony és kb. 40 érdeklődő, ill. a terem kialakításába aktívan bekapcsolódó személy.
Csemadok alapszervezetünk már néhány év óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy egy állandó bemutató teret alakítson ki Ógyallán, de már az 1990-es években is voltak próbálkozások egy utolsó nádfedeles parasztháznak a megmentésére. Szervezetünk már több ízben tartott sikeres időszaki történeti, néprajzi jellegű kiállítást, és már több felajánlott tárgyunk is volt. Először a volt községháza épületére gondoltunk, majd kiszemeltünk egy termet az ógyallai Római Katolikus Plébániahivatal mellett, a régi közösségi ház hátsó részében. A teljes pályázati összeget felhasználtuk felújítási munkálatokra, mégpedig kőműves munkára (padló kialakítására, falak helyreállítására), nyílászárók cseréjére (két ablak, egy ajtó) és gipszkartonozásra. A Medgyaszay István tervei által épült Szent László-templom közelsége miatt bemutató terünk nagyobb érdeklődésre számíthat. Az 1 millió forint támogatást az Agrárminisztériumnak és a Hungarikum Bizottságnak köszönjük. A 2018. évi, a nemzeti értékek és hungarikumok gyűjtésének, népszerűsítésének, megismertetésének, megőrzésének és gondozásának támogatására kiírt pályázathoz csatolnunk kellett az MKP – mint a MÁÉRT-on résztvevő szervezet – támogató nyilatkozatát. Biztos, hogy egy közös cél érdekében össze tudunk fogni, és ilyen csodákra is képesek vagyunk! Megköszönöm mindenki munkáját és adományát! A kiállítás átadása előtti napokban a püspöki helynök úr, Kiss Róbert kanonok úr tekintette meg a teret. Majd az átadáskor még röviden bemutattam a kiállítótermet.
Az idei terveink között szerepel még, már nem létező (vagy lebontásra ítélt!) történeti épületeinkről makettek készíttetése a pozsonyi Műszaki Egyetem Építészeti Karának diákjaival. Az idénre festett fa lapokat tervezünk átadni az alsó Ordódy-kúriánál, amelyeket kiállító terünknél szeretnénk elhelyezni. Szeretném ha jövőre a Szent László-templomról és Medgyaszay István épített örökségéről is készülhetne prospektus két nyelven.
Bagin Árpád
Ógyalla és Bagota bemutató tere
2019. április, összeállította Bagin Árpád
Tisztálkodás
Mindjárt ahogy bejövünk bal oldalt látható egy mosdótál állvánnyal, érdekes, hogy néprajzi lexikonaink ezzel nem foglalkoznak, bár Semmelweis Ignácnak is egy ilyen hasonló állványa volt a 19. században. Ez bizonyára egy 2. világháborút követően készített darab. Érdekesek a felette található elsőáldozási képek, az egyik azért, mert 1914-es keltezésű – ez lehet már az új templomban megtartott első elsőáldozásnak az emléke.
Konyha
A 19. sz.-ban is a lakóhelyiségben főztek még, a konyhaberendezés szerepét lényegében a fal menti támlátlan pad (palócoknál: tűzlóca, vízlóca), ill. a fölötte felaggatott és alatta raktározott edények, eszközök töltötték be. A füstelenített, ill. szabad kéményes konyhában teret kapott a ritmikus rendben csoportosított tányérok. A kiállító térben egy nyitott és egy zárt tárolóbútort látunk (utóbbi kétrészes szekrény).
“Az első szoba vagyis a tiszta szoba, esetleg a konyha gerendái az építtető anyagi viszonyainak megfelelően lettek kicifrázva különböző faragásokkal. A mestergerendán mindig kivésve az építkezési évszám a tulajdonos neve és valami kis megjegyzés is. Szót kell ejteni még a kemencéről is, mely a nyitott konyhából lett fűtve, ahol tulajdonképpen a hatalmas nyitott kémény is volt. Maga a kemence a szobában állt így azt is fűtötte. A kéménybe be lett építve 2-3 átlós keményfa léc, amelyre azután a disznóölések után a füstölésre szánt hús került. Kolbász, sonkák, oldalas stb. Ezen kémények érdekessége volt, hogy fűzfavesszőből font rácsozatszerű kosárra agyagvakolat került. Később aztán már vályogból, sőt később égetett téglából lettek építve. A kemencében természetesen kenyeret, kelt kalácsot sőt húst is sütöttek. A fűtőanyag többnyire a kukoricakóró, szőlővenyige, szükségből a szalma volt.” (Chalupeczky József)
Csikós sparhelt
Előváltozata a tűzpad, mikor a parasztházak szabadkéménnyel voltak ellátva. Hímzett falvédőket és egy villanyra átalakított petróleumlámpát láthatunk?
A szekrény
Üvege és polcai másodlagosak. Ógyallán találták egy telephelyen a vasútállomás közelében.
Viselet
Szentpéter, Martos, továbbá Hetény, Madar, Újgyalla, Naszvad és Imely egy viseletszigetet alkot. “Bár a ma élő három nemzedék a vallásos élettől igen messze szakadt, mégis a templomot tekinti annak a helynek, ahova legszebb ruháit kell felvennie.” Fél Edit írja ezt 1942-ben megjelent, A női ruházkodás Martoson című tanulmányában. (Például böjtben varrták, cifrázták a húsvéti ruhát.) Manga János – aki Ógyallán volt iskolaigazgató az 1940-es években –, lefotózta a szentpéteri viseletet (1940-41). A kiállítóteremben minden bizonnyal egy nagyszombat környéki viseletet láthunk Radosicky Györgyi jóvoltából.
Feszty Árpád A Jeruzsálem felett című kép témája másolatokban amatőr festőknek köszönhetően terjedt el.
Faragott láda
Thain János egy hasonlót le is rajzolt Ógyallán. Ez a láda feltehetően Marcelházáról származik. Rajta martosi ún. rátétes terítőt láthatunk.
A Rádió elterjedése Ó-Gyallán
Az 1920-as években kezd a rádió olyan módon elterjedni, hogy állami adóállomások sugároznak műsort.
Magyarországon Csepelen 1925 decemberében nyitották meg az adóállomást.
Ausztriában előbb volt már adóállomás, amely még egy magánvállalkozás kezében volt.
Bécsben láttam és hallottam első ízben “rádiót”!
Egy nemzetközi kiállítás vagy “bécsi vásár” alkalmával az 1920-as években voltam Bécsbe(n), és ott bemutatták ezt a “csodát”. Akkor még csak fülhallgatóval lehetett hallgatni, ott a kiállításon a bécsi adót, amely nagyszerű zenét sugárzott. (…)
Nekem nagyon megtetszett ez a találmány, s mindjárt érdeklődtem, hogy lehetséges-e ilyesmit otthon beszerezni?
Sajnos, akkor még csak külföldi gyártmányú rádiók voltak, az elsők között volt a Holland “Philips” cég, amely már gyártott vevő gépeket. (…)
1925-ben, amikor megindult a pesti adó, én azonnal felszereltem egy ilyen kristályos detektort és az első voltam Ó-Gyallán, akinek “rádiója” volt!! Azután vett a Sümeg Ernő egy komoly vevő gépet, szintén “Philips” gyártmányút, és akkor már volt egy tölcséres hangszóró. (…) Én voltam a rádió mechanikusa Sümegnek, mert nem értett hozzá (…).
1926-27-es években rohamosan terjedt a rádió vevőgépek felszerelése Gyallán. (…) A villanyhálózatba kapcsolható gépek az 1930-as években terjedtek el. Megjelentek a magyar “Orion” gyártmányú gépek. (…)
Azután jöttek a mindig újabb és újabb típusok (…). Nem is tudom, hogy hány féle gépem volt?
Írta Feszty István
