Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Ki sem megyek meg sem adom magam (Nem messze van innen Kismargitka)

Ki sem megyek meg sem adom magam (Nem messze van innen Kismargitka)


Nëm messzë van innën Kismargitka,
Aztat a víz körös-körül mossa,
Közepibe, a bakonyi csárda,
Abba mulat ëgy bëtyár magába.

– Jó estét, të büszke kocsmárosné.
Hát az a szép szilaj csikó kijé?
– Jó bort iszik annak a gazdája,
Most jött ide, nincs ëgy fél órája.

– Küldje ki hát annak a gazdáját,
Nëm bántjuk őt, csak adja mëg magát.
– Ki së mëgyëk, meg së adom magam,
Kinëk tetszik, vigyë el a lovam.

– A lovamot nem igën sajnálom,
Csak a rávaló szërszámot bánom.
Alatta van az én butyëllárom,
Abba van a négyezër dollárom.

Száz koronát adtam a lovamér,
Százat mëg a rávaló szërszámér.
Háromszázat ezér a szép lányér,
Kit nëm adok széles nagy világér.

Kategóriaének
MűfajFelnőttek népdalai / ballada
GyűjtőÁg Tibor
MegyeNyitra
TelepülésZsére [Žirany]
HozzászólásKI SEM MEGYEK, MEG SEM ADOM MAGAM

Az egész magyar nyelvterületen egyöntetűen alakult, ma is élő balladás dal. Szövegében a változatok csak annyiban különböznek egymástól, hogy itt-ott kimarad néhány versszak.
Vargyas Lajos nagy összehasonlító munkájában így jellemzi balladánkat /1/: „Személytelen fogalmazású betyár-ének, végén a reális helyzetet elhagyva lírába fordul. Átmenet a betyárballadákból a lírai helyzetképbe. Világosan a betyárköltészet vége felé keletkezett. Erre vall az is, hogy a kiváló alföldi gyűjtő, Kálmány Lajos csak utolsó népdal-kiadványában, a Szeged népe III. kötetében közöl egyetlen változatot belőle. S erre vall példátlan arányú, teljesen egyöntetű elterjedése. A XIX. század 80-as éveiben keletkezhetett, valószínűleg a Közép-Tisza vidékén, ahol a legépebb szövegek és dallamok találhatók.”
A nagy népzenei adattárban 1976-ban 370 változatát tartották nyilván. Ebből a II. Zenedialektus területének Szlovákiába eső részén 9 helységből van változata. Nyitra vidékéről csak Bédről és Lédecről. Csallóköztől Bodrogközig 1952 és 1979 között 46 változatát sikerült rögzítenünk. /2/ Érdekes módon, csak a Nyitra-környéki magyar falvakban szerepel balladánkban a Kismargitka helységnév. Máshol mindenütt Kismargittáról énekelnek. A 46 hazai változatból 26 az új népdalstílust képviseli. A 10 szótagú izometrikus sorok kadenciája 1 (5) 5. Az itt közölt dallamok közül csak a bédi tartozik ezek közé. A zsérei és alsóbodoki változatok dallama archaikusabb. Sorzárlatuk 4 (5) 4.

JEGYZETEK

/1/ Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., 701. o.
/2/ Ág Tibor–Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Pozsony, 1979., 429. o.
AdatközlőFöldesi Ferencné Elgyütt Ilona
Születés éve1907
Gyűjtés éve1960
Leltári számGYIA_022_026-a
Forrásinformációk
CímCsináltassunk hírharangot
AlcímNyitra-vidéki népballadák
Szerző/szerkesztőÁg Tibor
Sorozati adatokGyurcsó István Alapítvány Könyvek 22.
KiadóCsemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya
Kiadás éve2001
Rövid URL
ID55615
Módosítás dátuma2014. április 3.

Hibát talált?

Üzenőfal