Ki sem megyek meg sem adom magam (Nem messze van innen Kismargitka)
Nëm messzë van innën Kismargitka,
Aztat a víz körös-körül mossa,
Közepibe, a bakonyi csárda,
Abba mulat ëgy bëtyár magába.
– Jó estét, të büszke kocsmárosné.
Hát az a szép szilaj csikó kijé?
– Jó bort iszik annak a gazdája,
Most jött ide, nincs ëgy fél órája.
– Küldje ki hát annak a gazdáját,
Nëm bántjuk őt, csak adja mëg magát.
– Ki së mëgyëk, meg së adom magam,
Kinëk tetszik, vigyë el a lovam.
– A lovamot nem igën sajnálom,
Csak a rávaló szërszámot bánom.
Alatta van az én butyëllárom,
Abba van a négyezër dollárom.
Száz koronát adtam a lovamér,
Százat mëg a rávaló szërszámér.
Háromszázat ezér a szép lányér,
Kit nëm adok széles nagy világér.
