A falba épített feleség (Tizenkét kőmíves)
Tizenkét kőmíves,
Összetanakodék,
Magas Déva várát,
Hogy fölépítenék.
Hogy fölépítenék,
Fél véka ezüstér,
Fél véka ezüstér,
Fél véka aranyér.
Magas Déva várhoz
Hozzá is kezdettek,
Amit raktak délig,
Leomlott estére.
| Kategória | ének |
|---|---|
| Műfaj | Felnőttek népdalai / ballada |
| Gyűjtő | Ág Tibor |
| Megye | Nyitra |
| Település | Nyitracsehi, Csehi [Čechynce] |
| Hozzászólás | A FALBA ÉPÍTETT FELESÉG A történet alapja az úgynevezett építő-áldozat ősi babonás hite, amely abból áll, hogy az építkezéssel megzavart helyi szellem kiengesztelésére emberáldo-zatot kell hozni. Ennek a véres szokásnak ma is élnek szelídült maradványai. Például állati csontok gyakran kerültek elő régi házak falából. Erdélyi románok vásárokon „lemérik” valaki árnyékát nádszállal, s ezt a szál nádat falazzák be. /1/ Néhol viszont az a szokás, hogy az új ház ablakán macskát dobnak be. Az emberáldozat szokásából az újgörögöknél keletkezett először epikus történet, egy hídépítőről, Manolész mesterről. Ez a ballada öt balkáni nép körében is elterjedt. Nemzetközi hírnevét Vuk Karadzsics délszláv szövege a szkadari vár építéséről, majd a görög ballada az Arta hídjáról szóló szerezte. A magyar változatokban a főszereplő a Déva várát építő Kőműves Kelemen, a tizenkét kőműves egyike, némelyik változatban a tizenharmadik. A magyar változat legkorábbi feljegyzése az Almásy-kéziratból származik (1823-1848), amelyet Erdélyi János publikált. A változatok többsége Erdélyből származik. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy csak Erdélyben ismeretes. A későbbi kutatások során azonban bebizonyosodott, hogy a magyar nyelvterület más vidékein is elterjedt volt. /2/ A Nyitra-vidéki Zsérén először Arany A. László és Putz Éva jegyezte fel 1940-ben néhány versszaknyi, kétsoros dallamra énekelt töredékét, amit Franz Zagiba adott közre 1954-ben. /3/ Vargyas Lajos 1959 decemberében felkért, hogy nézzek utána, ismeri e valaki Zsérén ezt a balladát, a Zagiba által megnevezett énekesen kívül. A kérésnek eleget téve 1960-ban felkerestem Földesi Ferencné Elgyütt Ilonát Zsérén, és elkezdtem kutatni. Az idősebb zsérei asszonyok egybehangzó véleménye szerint a balladát ismerték, Földesiné édesanyjától és nővérétől Máriától gyakran hallották. Földesiné szerint egy kézzel írott füzetben ez a ballada le is volt írva, azonban a füzetet nem találta. Később kiderült, hogy a füzetet időközben nővére Mária elvitte. A szálak Alsóbodokra vezettek. Itt megtaláltam Balkó Ferencné Elgyütt Máriát, aki megmutatta a kézzel írott nótásfüzetet. Földesi Ferencné kézzel írott nótásfüzete arról tanúskodott, hogy nem könyvből másolt szövegről van szó. Tehát leírója hallomás után jegyezte fel a szöveget. A szöveg szószerinti másolatát az 1979-ben megjelent balladakötet jegyzeteiben közöltem. /4/ Amikor elküldtem Vargyas Lajosnak a felvételt, arra kért, hogy nézzek utána, vajon nem egy lelkes tanító közreműködésével került-e Zsérére a ballada. Bennünk is felmerült a gyanú, hogy a zsérei változat dallama „revival” dallam. Ugyanis egy nagyon közeli rokondallama elég elterjedt erdélyi dallamtípus. Ez is egy négy, 12-szótagú sorból álló 5 (4) 1 kadenciájú dallam. A legépebb változatát Járdányi Pál I./100 alatt közli, /5/ amit Vargyas Lajos példatárában is megtalálunk. /6/ Dobszay ezt a típust a siratószerkezetű dallamok közé sorolja. /7/ Elsősorban Erdélyből és Moldvából dokumentált típus, de néhány adat bizonyítja hajdani szélesebb, talán az egész nyelvterületet magába foglaló elterjedtségét. Kérdezősködésünk nyomán kiderült, hogy a kántortanítótól nem származhat a terjesztés, mert az nem volt híve a népdaloknak. A szöveg tehát szájhagyomány útján került Zsérére és Alsóbodokra. Maradt a dallam eredetének kérdése. Ugyanis a Zagiba által közölt dallam csak féldallam, viszont Földesiné és a többi idősebb asszony szerint egy izometrikus 12 szótagú négysoros dallamról van szó. Lehet ugyan a dallamot 6 szótagúnak is venni. De mivel Zagiba csak egy strófáját közli a balladának, nem tudjuk, hogy a többi strófában hogy alakultak a sorok és hangsúlyok. Így is csak féldallam hatását kelti. Kutatásunk során Nyitracsehiben találtunk egy idős énekest, aki azt állította, hogy legénykorában náluk is énekelték a Kőműves Kelemen balladáját, de ő nem tanulta meg. Ugyanennek az énekesnek – név szerint az 1903-ban született Suba Imrének – elénekeltem a zsérei változat dallamát. Neki egy 6 szótagú giusto dudanóta jutott az eszébe, amelynek előtagja, ugyan augmentálva, de a ballada első sorát adta, az utótagja viszont a harmadik illetve negyedik sorát. /8/ Az egyenlő lüktetésű negyed értékű hangok szolmizálva: ľ ľ m fi s m / ľ ľ m fi s m // m r d t d r / m r d t d l //. Azóta 1987-ben Pogrányban is előkerült egy változata, amelyet Schuster Éva rögzített magnetofon-kazettán. Nem ez az egyedüli példa két távol eső etnikum dallamanyagának analógiájára. Hiszen, ha csak a balladákat vesszük számba, több Nyitra-környéki régi ballada, mint a Csudahalott, a Bagoly asszonyka, a Fodor Katalina (Szégyenbe esett lány), vagy a Szabó Kata (Vétessék ki szóló szívem) balladája lehet példa. Vargyas Lajos is hitelesnek tartja a zsérei változatot, hisz balladakötetében ezt a változatot közli elsőnek. /9/ JEGZYETEK /1/ Csanádi Imre–Vargyas Lajos: Röpülj páva, röpülj, Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, Bratislava, 1954. /2/ L. Vargyas: Die Herkunft der ungarischen ballade von der eingemauerten Frau AE 1960., 1-84. = A „Kőműves Kelemen” eredet, NÉ 1959., 5-73. o. /3/ Franz Zagiba: Ungarische Balladenmelodien an dem Neutrauer Gebiet, Jahrband des Östereichischen Volksliedwerke III. 63-85. o. /4/ Ág Tibor–Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Szlovákiai magyar népballadák. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979., 401 o. /5/ Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok, Budapest, 1961., I./100. /6/ Kodály Zoltán: A magyar népzene c. könyvének példatára. Szerkesztette Vargyas Lajos, Budapest, 1952., Vpt 359. (Szárhely Csík vm.) /7/ Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988., II/15, Típusszáma 12.019/0/1-4 /8/ A dallam kottáját lásd: Ág Tibor–Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Bratislava, 1979., 402. o. /9/ Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, I. 13. o. |
| Adatközlő | Suba Imre |
| Születés éve | 1903 |
| Gyűjtés éve | 1978 |
| Leltári szám | GYIA_022_006-c |
| Forrásinformációk | |
| Cím | Csináltassunk hírharangot |
| Alcím | Nyitra-vidéki népballadák |
| Szerző/szerkesztő | Ág Tibor |
| Sorozati adatok | Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 22. |
| Kiadó | Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya |
| Kiadás éve | 2001 |
| Rövid URL | https://csemadok.sk/?p=55314 |
| ID | 55314 |
| Módosítás dátuma | 2014. április 1. |
