A bárólány és a juhászlegény (Nyitva van az Endrë báró ablaka)
Nyitva van az Endrë báró ablaka,
A kisasszony most könyököl ki rajta.
Juhász legíny mëgfújja a furuját,
Bëhallatszik Endrë báró ablakán.
Endrë báró fëlnyergëli a lovát,
Mëgkerüli közelëbbi tanyáját.
Sírva kérdi, a számadó juhásztól,
Nëm látta-ë a kisasszonyt valahol.
– Báró uram az igazat mëgvallom,
Három héttől nincs itthon egy bojtárom.
Három héttől nincs itthon egy bojtárom,
Talán bizony azzal van a kisasszony.
Endrë báró hintót küld a lányáért,
Kilenc csëndőrt mëg a juhász bojtárért.
Elől ül a kisasszony a hintóba,
Hátul mëg a juhász legíny vasalva.
Ësik eső, jaj, dë szépën csëpërëg,
Báró lány, a szobájába keserëg.
– Én istenëm mér lëttem báró lánya,
Nëm lehetëk juhász legíny babája.
A főutcán végig mënni nëm merëk,
Mer azt mondják, fekëte gyászt viselëk.
Fekëte gyász, dë fehír a jëgykendőm,
Juhász legíny volt az első szeretőm.
Az Alföldön most faragják azt a fát,
Amirë a juhász legínyt akasszák.
Fújja a szél fekëte göndör haját,
Mér szerette Endrë báró lëjányát.
