Véres ember – Véres fa
Fogócska – Menedékkel, mindenki futó, egy kergető
(A játék színhelye kijelölt, korlátozott)
Fiúk, lányok együtt is játsszák. Kiolvasóval vagy anélkül választanak, illetve kijelölnek egy „véres embert“ és egy „anyát“, a többiek a „gyerekek“. A véres ember a padláson tartózkodik, az anya a „konyhában“ tesz-vesz, a gyerekek pedig az „udvaron” játszanak.
Nemsokára a gyerekek bemennek a konyhába az anyjukhoz, s csoportosan azt mondják:
– Anyuka, éhessek vagyunk.
Az anyjuk erre így szól:
– Menjetek föl a pallásro.
A gyerekek fölmennek a pallásra, ahol a véres ember megijeszti őket:
– He-e-e-e-e!
Erre a gyerekek visszaszaladnak az anyjukhoz, és beszámolnak neki a történtekről:
– Anyuka, valaki van fönt a palláson.
Az anyjuk azonban megnyugtatja őket:
– Biztosan valami cserép pottyant le, attú ijedtetek meg. Menjetek csak föl, ne féljetek!
A gyerekek újra fölmennek, s újra ugyanúgy járnak. Kifulladva érnek az anyjukhoz, s rémülten mesélik:
– Csillognak a szemei!
Erre az anyjuk maga kiséri őket a padlásra. A véres ember kezét oldalra nyújtva, elváltoztatott hangon harmadszor is kiáltja:
– He-e-e-e-e!
Az anya azonban nem ijed meg, megkérdezi tőle:
– Ki vagy te?
– Véres ember.
– Mit esző?
– Emberhúst.
– Mit iszó?
– Embervért.
– Mikor gyűsz el hozzánk?
– Nígykor (v. más szám, 1-től 12-ig).
Ezután a gyerekek szétszélednek, s íde-oda járkálva a következő dalocskát éneklik:
Egyet üt az óra,
Nem jön a boszorka,
Kettőt üt az óra,
Nem jön a boszorka,
Hármat üt az óra,
Nem jön a boszorka,
Nígyet üt az óra,
Jön a boszorka!
Erre a véres ember kergetni kezdi a gyerekeket. Akit megfog, annak kétszer a hátára üt, miközben ezt mondja:
– Ipi-apacs!
Ismétléskor mindig az elfogott játékos az új véres ember.
Nagymácséd, 1971 / Deák Éva (12), Gál Margit (12), Mészáros Éva (12)
VÉRES FA
A játék szereplői a konyhában dolgozgató „anya“, az udvaron játszó „gyerekek“ és a kamrában ijesztgető „véres fa“.
A játék ugyanúgy kezdődik, mint az előző változatban. A gyerekek körülveszik az anyjukat, és csoportosan mondják:
– Éhessek vagyunk.
Az anyjuk erre így szól:
– Menjetek a kamrába.
A gyerekek elindulnak, a kamrában azonban a véres fa megijeszti őket:
– Hu!
Gyorsan visszaszaladnak az anyjukhoz, akinek izgatottan újságolják:
– Valami van a kamrába.
Az anya azonban megnyugtatja őket:
– Az csak az öreg olló. Menjetek nyugodtan.
A gyerekek szót fogadnak az anyjuknak, ám a véres fa újra megijeszti őket. Megint hazafutnak, s magukkal hívják az anyjukat is:
– Valami van a kamrába, gyere velünk.
A véres fa most is megijeszti őket; a gyerekek elfutnak, az anya azonban ott marad. A két játékos között megállapodás történik, hogy a véres fa hány óra után jöhet megfogni a gyerekeket. Például: négy óra után.
Ezután az anya hazamegy, körbe áll a gyerekekkel, de a véres fával létrejött megegyezésről nem szól semmit. Megfogják egymás kezét, és körbejárva énekelnek:
Egy óra elmúlt,
Két óra elmúlt,
Három óra elmúlt, stb.
Amikor a megbeszélt időponthoz érnek, vagy valamivel később, a véresfa rájuk támad, s akit a szétfutó gyerekek közül sikerül elkapnia, a játék ismétlésekor az lesz a véres fa, aki pedig a véres fa volt, az lesz az új anya.
Diószeg, 1970 / Csanaky Eleonóra (12), Karika Anna (12)
VÁLTOZATOK:
VÖRÖSBEGY
Szereplői a „vörösbegy“, az „anya“ (v. „asszony“) és a „gyerekek“. A vörösbegy a „padláson“ áll, a többiek pedig a „konyhában“ vannak. Az egyik gyerek odamegy az anyához, és így szól:
– Anyuka, éhes vagyok.
– Menj a pallásro, keress magadnak valamit – mondja az anya.
Erre a gyerek elindul, de útját állja a vörösbegy. Megijeszti őt:
– Hu!
A gyerek megrémül, visszaszalad, és így szól:
– Anyuka, valami van a palláson.
– Biztos egerek futkároznak a üvegek között (tetszés szerinti magyarázatot keres) – nyugtatja meg őt az anya.
Ezután a második gyerek mondja:
– Anyuka, éhes vagyok.
– Menj a pallásro, keress valamit ennyi.
Elindul ő is, s ugyanúgy jár, mint a testvére. (A magyarázat például: Biztos a kalbász esett le a rúdrú.)
Ahány gyerek van, a párbeszéd annyiszor ismétlődik. Mikor már minden gyerek megpróbált felmenni a padlásra, az anya is elindul.
Ő is megijed, de nem fut el. Megkérdezi a vörösbegytől:
– Ki vagy?
– Vörösbegy.
– Mivel táplálkozol?
– Emberhússal.
– Mit iszol ?
– Embervért.
Ezután az anya súg a vörösbegynek egy számot (10-től 20-ig) úgy, hogy a többiek ne hallják (pl. 15). Erre a vörösbegy hangosan számolni kezd: Egy, kettő, három… tizenöt! Amikor a súgott számhoz ér, kergetni kezdi a gyerekeket. Akit megfog, az lesz az új vörösbegy.
Tallós, 1968 / Páleník Éva (12)
BOSZORKÁNY
Szereplői az „anya“, a „boszorkány“ és a „gyerekek“. Párbeszéde:
Gyerekek: Anyuka, éhesek vagyunk.
Anya: Menjetek a spajzba, ott találtok valamit enni.
Boszorkány: Hu! Hu!
Gyerekek: Anyuka, kókó van a spajzba.
Anya: Nincs a spajzba semilyen kókó, csak a nyuszika volt.
A párbeszéd néhányszor megismétlődik, majd a gyerekekkel az anya is bemegy a spajzba, s a beszélgetés így folytatódik:
Boszorkány: Hu! Hu!
Anya: Hány óráro gyűsz, boszorkány?
Boszorkány: Hét (v. más) óráro.
Ezután a gyerekek az anyával együtt kissé odább mennek, megfogják egymás kezét, és anyjukkal együtt körbe járva mondogatják:
Egy óra van, nem jön a boszorka,
Két óra van, nem jön a boszorka,
Három óra, nem jön a boszorka…
Hét óra van, gyön a boszorka!
Erre sikoltozva szétfutnak, mert előugrik a boszorka. Akit elkap, az lesz az új boszorka.
Vágkirályfa, 1972 / Buday Veronika (15)
HALÁLOS
Szereplői az „anya“, a „halál“ és a „gyerekek“. A játék végén a halálra várakozó gyerekek a következő szöveget éneklik:
Egy óra elmúlt,
Két óra elmúlt,
Három óra elmúlt, stb.
Farkasd, 1971 / Deák Ferencné (kb. 50), Máthé Ilona (14)
