Ugrálósdi – Kockákra, iskolára, kulinkázás
Ezeken a neveken ismerik és játsszák ezt az általánosan elterjedt és ismert dallam nélküli játékot.
Egy aránylag sima, egyenes tér szükséges ahhoz, hogy a játékhoz elengedhetetlenül fontos rajzot, meghatározott teret megrajzolhassák a játékosok. A „játéktérnek” háromféle alakja, formája ismert.
Két vagy több gyermek – fiú vagy leány – is játszhatja. A játékhoz szükséges egy színes cserép- vagy üvegdarab. Ez is iskola játék, versengés, ki tud több iskolát, vagy házat szerezni.
A játékot fél lábon ugrálva játsszák, a másik lábat csak a kijelölt helyen lehet letenni.
A játék úgy kezdődik, hogy az első kockába bedobják a tárgyat, az üveg- vagy cserépdarabot, majd a játékos fél lábbal végig ugrálja – a páros kockákba egyszerre ugorhat két lábbal –; visszafordul és felveszi a cserepet. A folytatásban a tárgyat a 2., 3. stb. – kockába kell dobni, és elvégezni az előbb leírt ugrálást a pályán oda-vissza.
Amikor a játékos végigjátszotta az első alapiskolát, háttal fordul a kijelölt pályának, és a feje fölött hátradobja a cserepet, és ahova az beleesik, az lesz az ő háza. A játék folytatásánál a saját házában megpihenhet a játékos, viszont a más házát át kell ugrani, ki kell hagyni.
Addig játsszák, amíg minden kockát elfoglalnak. A házakat megjelölik, kidíszítik.
Nehezítés: A játékosok a kezdés előtt megegyeznek, hogy hibának számít a vonalra lépés, vagy ha a cserép a vonalra esik.
A játék folytatása, hogy a tárgyat más-más részére teszik, úgy ugrálják végig az iskolát:
1.) Lábfejre helyezik
2.) Fejre
3.) Vállra
4.) A térd alá szorítják, a dupla, kettes kockánál, fél lábon mindegyikbe bele kell ugorni
5.) Háton viszik a tárgyat
6.) Az orr és a felső szájrész közé kell a tárgyat szorítani, felszippantani, ez a legnehezebb, mert nem lehet közben nevetni.
A játékot jó időben, kora tavasztól késő őszig a házak előtt, az udvarban vagy a falunak olyan részein játsszák, ahol sima, egyenes a talaj. A nehezített változatait az idősebb és a nagyon gyakorlott játékosok játszották.
