Kidobó juhászbojtár

A szabadban szokták játszani, tetszés szerinti páros számban. A játékosok a földre rajzolnak egy egyenlő szárú háromszöget, melynek alapja 7-8 m, szárai pedig 10-15 m hosszúak. Ezután a háromszög minden csúcsára rajzolnak egy hozzávetőleg  1,5 m átmérőjű kört, majd két egyenlő számú csoportra oszolva felállnak az így elkészített pálya megfelelő helyein. Az egyik csoport a háromszög szárainak csúcsára rajzolt körbe áll, a másik csoport pedig a háromszög belsejében helyezkedik el.

A játékot a körben állók kezdik. Egyikük egy kis labdával megpróbálja eltalálni az ellenfél valamelyik játékosát. Akit megdob, az kiesik a játékból. A labda eldobása után a dobó célja az, hogy a háromszög kerületének vonalán minél gyorsabban átfusson a tőle jobb kéz felé eső körbe. A háromszög belsejében állók ezt akadályozhatják meg, hogy a már földet ért labdát gyorsan felkapják, és a vonalon futó játékost megdobják vele. Ha eltalálják, akkor az illető kiesik a játékból. Ha azonban a játékosnak sikerült elérnie a kört, itt már biztonságban van. Ha a körben állók ismét dobják a labdát, átfuthat a következő körbe, majd vissza eredeti helyére, tehát újra beáll a dobók közé. A játék lényeges szabálya még, hogy találat ellen védekezve a háromszög belsejéből kilépni vagy futás közben a vonaltól eltávolodni nem szabad. A játék pályán kívülre került labdát mindig a háromszög belsejében játszó csoport tagjai hozzák vissza.
Az a csoport győz, amelyiknek sikerül az ellenfél minden játékosát kidobnia.

Vága, 1971 / Éliás Magda (12), Józsa Mónika (12)