Ipi-apacs
Igazi (gyarapodó) bújósdi
Ritkábban „kiverő“-nek is nevezik. A szabadban játsszák, ahol alkalom nyílik búvóhelykeresésre.
A játék az első „kereső“ kiválasztásával kezdődik. Ez kisebb számú játékosok esetén úgy történik, hogy a gyerekek körbe állnak, és jobb lábukat előre helyezik. Ha a játékban sokan vesznek részt, akkor leggyakrabban egyszerűen csak kört alkotnak. Ezután valamelyikük elvégzi a „kiszámolást“. Ez abból áll, hogy a kiszámoló játékos az óramutató járásának irányában saját magán kezdve egytől húszig számol. A huszadik számot megtoldja még egy huszonegyedikkel, ennek a neve „blúz“. Tehát: Egy, kettő… húsz, blúz! Akire a blúz jut, az a kereső.
Egy másik változata a kereső kisorsolásának az, amikor a kiszámolást tovább folytatják addig, míg a körből csak egy játékos marad, a kereső. Az első kiszámolást követő további kiszámolásoknál a számolást mindig a kiesett játékos bal oldali szomszédján kezdik.
Ezután kezdődik a játék fő része. A kereső egy meghatározott helyen a többieknek hátat fordít, s arcát tenyerébe hajtva rendszerint valamilyen szilárd alakzat felé fordul (pl. házfal, fa, kerítés stb. felé), majd a megegyezés szerint egyesével ötvenig, vagy tízesével ezerig hangosan számol. Közben a többiek elbújnak. A számolás befejeztével a kereső elkiáltja magát:
– Aki bújt, aki nem, megyek!
Vagy:
– Aki nem bújt el, vessen magáro!
Vagy:
– Körülöttem nem áll, aki bújt, aki nem, megyek!
Vagy:
– Előttem, hátom mögött, jobbról, balról nem ér!
Ha ezután a kereső a bújók közül valakit megpillant, azt nevén szólítja, majd a kiverőhelyhez futva ezt kiáltja:
– Egy, kettő, három, X. Y., ki vagy verve!
Ezzel az illető játékost „leapacsúta“. Persze az is megtörténhet, hogy a felismert játékos a keresőt megelőzve hamarabb ér a kiverőhelyhez, s ő „apacsúja le“ a keresőt. Ezt egyébként a bújók akkor is megtehetik, ha a kereső nem talál rájuk, illetve nem látja meg őket.
Ha a kereső véletlenül nem a megpillantott bújó nevét kiáltja, és helyette egy másik játékost ver ki, az illető játékos elõjön rejtekhelyéről igazolni a tévedést. Ebben az esetben a játék elölről kezdődik, ugyanazzal a keresővel. Az elbújt játékosokat a következő kiáltással hívják össze:
– Cseréptörés!
A kereső megtévesztésére gyakori eset, hogy a bújók egymás között elcserélik a sapkájukat vagy kiakasztják azt valahová, esetleg még egymás ruhájába is átöltöznek.
A keresőnek, hogy helyét átadhassa másnak, több játékost kell kivernie, mint ahányan őt verik ki. Feles eredménynél marad minden a régiben. Amennyiben azonban ez az arány a keresőnek kedvez, helyét annak adja át, akit elsőnek kivert.
Ha a játék elején a gyerekek megegyeztek abban, hogy az utolsó bújó „brancsot menthet“, akkor a legutoljára maradt bújó szükség esetén még megmentheti az egész csoportot, illetve az elsőnek kivert játékost. Tehát ha az utolsó bújónak sikerül kivernie a keresőt, akkor az a játék ismétlésekor is megmarad keresőnek.
Tallós, 1968 / Kaprinay Anna (14)
VÁLTOZATOK:
A kiverésnél használatos versike változata:
Ipiapacs(os), Piros pipacs(os)!
Vagy csak egyszerűen ezt mondják:
Hoppaszta!
Nádszeg, 1971 / Győri Jolán (14)
Amíg a bújók rejtekhelyet keresnek, a hunyó a következő szöveget mondja:
Ipiapacs komandéra,
Egy, kettő, három… tíz, húsz, harminc… száz,
Gyerekek, fussatok,
Ég a ház! Aki el nem bújik, az lesz a hunyó!
Deáki, 1970 / Bajner Margit (15)
ICSI CSAPAT
Ugyanúgy játsszák, mint a főszövegben közölt változatot.
Jóka, 1971 / Mészáros Nándor (15)
BUJDOSÓ
A hunyó egytől tízig, tízesével százig, majd százasával ezerig számol, s mielőtt a bújók keresésére indulna, ezt kiáltja: Aki nincs elbújva, Köszönjön magánok! A bújók, illetve a hunyó „leütése“ a következő szavakkal történik: Icsi csapat!
Vága, 1971 / Csomor Lívia (14), Horváth Eleonóra (14)
BUJDOCSKA
A számolás befejeztével a hunyó a következő mondattal figyelmezteti a bújókat:
Aki nem bújt el, vessen magáro,
Fótot tegyen a hátáro!
Vagy:
Kiszámútam, amit köllött,
Aki bujt, aki nem, megyek!
A hunyónak mindenkit meg kell keresnie. Akit elsőnek talál meg, az lesz az új hunyó.
Vezekény, 1968 / Hamar Etelka (12)
BÚJÓCSKA
A „sunyó“ százig számol, utána megkérdezi: Mehetek? Tiltakozó válasz esetén tovább számol, ha azonban a játékosok „igent“ kiáltanak, mielőtt keresésükre indulna, még megjegyzi: Appafa körű nem ér. Ez azt jelenti, hogy a „sunyóhely“ körül történő rejtőzködés érvénytelen. Akit a sunyó elsőnek „appáz le“ (pl.: Tibi, appacs!), az lesz az új sunyó. Persze előbb még a többi bújót is le kell appáznia.
Kismácséd, 1970 / Magó Norbert (13)
SUNYÓCSKA
A játék elején meghatározzák, hogy meddig terjedhet a búvóhely (pl. az utolsó fáig, a sorompóig stb.). Ezután kijelölnek egy helyet (villanypóznát, házfalat, fát stb.) az „opacsolásra“. A sunyó százig számol. Ezalatt a többiek búvóhelyet keresnek, elrejtőznek. Mielőtt a sunyó keresésükre indulna, elkiáltja magát: Megyek! Akinek még nem sikerült elbújnia, visszakiálthat: Nem ér! Eb-
ben az esetben a sunyó folytatja tovább a számolást százötvenig. A játékosok kiverése a következő mondattal történik: Zsuzsi (v. más), opacs! Vagy: Opacs, opacs, Zsuzsi (v. más)!
Diószeg, 1970 / Horváth Mária (13)
Az előbbihez kapcsolódó változatok:
Mielőtt a sunyó a bújók kérésésére indulna, a következő szöveget mondja:
Tíz, húsz… száz,
Ég a ház,
Aki nincs elbújva, az lesz!
Esetleg még néhány szabályra is felhívja a figyelmet: Felváltani nem ér! (A mondat a játéknak egy másik variánsára utal, amelyben az utolsó bújó, akinek sikerül a sunyót „leapacsozni“, az elsőnek leapacsozott játékost felcseréltetheti azzal a bújóval, akit a sunyó másodiknak apacsozott le.) Cseréptörés nem ér!
Diószeg, 1970 / Csanaky Eleonóra (12)
A számolás elvégzése után a sunyó még ezt mondja:
Hátam után nem ér, mer rúgok. Megyek!
Tehát a bújók a sunyó közvetlen közelében nem kereshetnek rejtekhelyet.
Diószeg, 1970 / Kuki Vince (12)
HUMPASZTA
A hunyó százig számol, majd így kiált: Aki bújt, aki nem, megyek! A játékosok kiverése a következő szöveggel történik: Humpaszta, humpaszta, humpaszta! Ha a hunyónak túl sokáig
nem sikerül felfedeznie a bújók rejtekhelyét, elkiáltja magát: Hangot! A bújóknak erre valamilyen hangot kell hallatniuk (fütyülnek, a madarak hangját utánozzák, kiáltanak stb.), hogy a keresőnek feladata végzésében bizonyos támpontot adjanak.
Sókszelőce, 1972 / Mandácskó Ágnes (14)
HUPI, HUPI
A kiverés a következő szöveggel történik: Hupi, hupi, hupi! Akit a hunyó utoljára „hupiz le“, az lesz az új kereső.
Sókszelőce, 1972 / Fülöp Ilona (14)
FEKETEPÖCSÉT
A „sunyó“, miután a számolást befejezte, még ezt kiáltja: Aki bújt, aki nem, mögyök, Körülöttem nem áll! A kiverés a következő szöveggel történik: Feketepöcsét, Laci (v. más)!
Nagyfödémes, 1971 / Szőcs Lídia (13)
PACSOLA
A számolás után a hunyó még a következő szöveget kiáltja: Aki nem bújt, nem keresem. Tíz méter a pacsolától! Akit előre (v. utóra) ütök, az lesz a hunyó! Ezután az elrejtőzött játékosok
keresésére indul. Ezek – mint az a mondott szövegből is kitűnik – a hunyóhelytől („pacsolától“) számított tízméteres körzeten belül nem tartózkodhatnak. Akit a hunyó észrevesz, azt a pacsolához futva kiverheti. Kezével néhányszor a kijelölt helyre üt, és ezt kiabálja: Pacsola, pacs, Magdi (v. más)! Ha a hunyó tévesen nevezi meg a megpillantott játékost, vagy ha a megnevezett játékosnak sikerül a kiverésben megelőznie a pacsolától távolabb álló hunyót, nem kerül sor sze-
repcserére. Akinek sikerül a hunyót kiütnie, ismétlés alkalmával már nem lesz hunyó.
Vízkelet, 1971 / Bodri Magda (13), Jeskó Dániel (13), Pavlacska Katalin (13), Prágai Valéria (13)
