Akinek nem inge…
„Meglehet, vannak, akik művészet nélkül is boldogok. Ignoti nulla cupido. Ne irigyeljük őket, igyekezzünk a bennök elsorvadt nemes szervet a fiatalság tömegeiben kifejleszteni.”
(Kodály Zoltán)
Tanítómesterünk idézett „üzenete” Gyermekkarok című, 1929-ben írott dolgozatából való . Bár azóta sok víz folyt le a Dunán, jómagam, mintegy 50 éve (még most is óraadó) gyakorlati pedagógusként a pályán azt tapasztalom, hogy Kodály Zoltánnak minden idők legkiemelkedőbb nevelői egyikének üzenetei mindmáig (halála után 50 évvel) sem jutottak el a címzettekhez: a pedagógus társadalom többségéhez, az iskola ügyét irányítókhoz meg végképp nem. Így aztán „ignoti nulla cupido”, azaz: amit nem ismerünk, arra nem vágyakozunk – a tudatlannak nincsenek vágyai alapon a tanügyért felelősöknek a hazai köznevelés rendszerében a művészetekre és a művészetekkel nevelést mára sikerült teljesen a perifériára szorítani. A hazai iskolapolitika vajúdását – sorozatos melléfogásait tapasztalva úgy tűnik: az ifjúság neveléséért – a jövőért – felelősökhöz nemcsak a kodályi üzenetek nem jutottak el, hanem mintha arról sem hallottak volna, hogy a mai eredményes iskola már arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan valósítható meg, a sikeres életút? „…a kérdésre a nevelés tudománya és a pedagógusok naponta átélt tapasztalásai – benne a gyermek és a felnőtt életsorsok zsákutcáival – adják meg a leghitelesebb választ. Ezek summázata szerint a végleges megoldást nem a tudás halmozása – nem is annak mellőzése! –, sokkal inkább az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez kapcsolt naprakész, mobilizálható tudás teremtheti meg. Ennek egyik fontos eszköze a művészeti nevelés, kiemelten a zene.” – olvasható Pécsi Géza – Uzsaliné Pécsi Rita Tanmenet és módszertani ajánlás, A kulcs a muzsikához tankönyvcsalád melléklete című kiadványban (Pécs 2001). Hogy a tanügyünket – a gyermekközpontúság helyett – évtizedek óta uraló technokrata szellemiségű, lélekölő teljesítményközpontúság milyen romboló hatású, azt leginkább a gyakorlati pedagógus tapasztalja. A gúzsba kötött nemzet napszámosa – „ne szólj szám…” – jobbnak látja inkább beállni a sorba: fut felkészíteni a „versenyzőit”, hogy „pontokat” szerezzen magának és az iskolának. Tessék csak engem nyugodtan megmosolyogni, én akkor is így látom, s a következő „eset” is ebből a látószögből vetül elém.
A naptári év elején mind alapiskoláink, mind középiskoláink igazgatói egy elektronikus kérdőívet kaptak a következő szöveggel:
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társa-sága – a tisztánlátás céljával – határozott úgy, hogy felméri a zenére és zenével nevelés leg-hatékonyabb formájának – az iskolai karének állapotát iskolájukban.
Hadd idézzük Kodály Zoltán néhány üzenetét: „Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak … Nem algebrai jelek rendszerét, titkosírását egy, a gyermekre közömbös nyelvnek kell benne láttatni. A közvetlen megérzése útját kell egyengetni. (…) Leghálásabb tárgy a karének, mert legjobban fizet a ráfordított fáradságért. A tudományos tárgyak iskolai eredménye nem igen mérhető komoly tudományos mértékkel. Arra érettebb kor, hosszabb foglalkozás kell. Ellenben bármely iskola énekkara elérheti azt a színvonalat, amelyen alkalmassá válik az iskolán belüli nevelő szerepre. Egy lépéssel tovább: már a nyilvános zeneéletben is számottevő értéket jelenthet.” Más: „Hogy a magyar nem szeret egyesülni: oly végzetes nemzeti hiba, aminek a javítására minden eszközt meg kellene ragadni.”
Kérjük tisztelettel mind az iskolavezetést, mind a témában érintett pedagógusokat, hogy a mellékelt linkre kattintva 2017. február 28-ig töltsék ki az elektronikus kérdőívünket, mert ezzel nagymértékben segítik munkánkat.
Ráadásnak még egy kodályi üzenet: „… ami a legértékesebb: azt nem lehet pénzen venni. Nem az erszény, a lélek üressége a nagyobb baj. S ebből nekünk túlontúl kijutott.”
Tisztelettel: SZMPSZ és SZMZT
Komárom, 2017. január 26.
Iskolai felmérés a zenei nevelésről és a működő kórusokról:
1. Az iskola neve:
2. Az iskola típusa /alapiskola 1-4, alapiskola 5-9, gimnázium, szakközépiskola/
3. Elérhetőségek: /telefon, e-mail/
4. Járás:
5. Van-e az iskolának zenei nevelésre képesített pedagógusa? /igen, nem/
6. Ha igen, kérem írja le a nevét/nevüket, elérhetőségét:/név, telefon, e-mail/
7. A pedagógus zene szakja mely más szakkal/szakokkal párosul?
8. Az összes zenei nevelés órát a szakos tanítja? /igen, nem/
9. Hány zenei nevelés óra van összesen?
10. Ha nincs az iskolának képesített zeneszakosa, hogyan van biztosítva a zenei nevelés?
11. Van-e – bár képesítéssel nem rendelkező, de – a zenei nevelést ellátni képes pedagógusa az iskolának?
12. Ha igen, írja le a nevét, elérhetőségét: /név, telefon, e-mail/
13. Van-e az iskolában rendszeresen (hetente 1 alkalommal összejáró) működő éneklő csoportja? (van, nincs)
14. Ha nincs, mi az oka?
15. Ha van a csoportnak neve, kérem írja ide: /név, nincs/
16. Van-e az iskolában rendszeresen (hetente 1 alkalommal összejáró) működő hangszeres együttese? (van, nincs)
17. Ha van a csoportnak neve, kérem írja ide: /név, nincs/
18. Van-e az iskolának alsó- vagy felső tagozatos énekkara? /alsó, felső, nincs/
19. Ha van, hetente hány alkalommal (hány tanórában) van próbalehetősége?
20. Milyen alapon működik az énekkar?/körtevékenység, választható tantárgy, egyéb/
21. Az énekkarnak milyen alkalmakkor (rendezvényeken) van lehetősége fellépni?
22. Fellépés egy tanévben hányszor adódik?
23. Javaslatai, észrevételei:
Az SZMPSZ a kérdőívet 256 alapiskola és 62 középiskola igazgatójának küldte el. Azt mindössze 63 iskola igazgatója küldte vissza kitöltve. Itt tartunk, ide süllyedtünk!
Ez van, ha nem az „élet zengi be az iskolát” – ha azt nem a szakma, hanem a politika irányítja; ha a bársonyszékeket folyamatosan a „művészet alól felmentettek” öröklik, olyanok, akiknek az – ignoti nulla cupido következtében – nincs igénye a klasszikus kultúrára, a művészetekre. A pedagógiához való hozzánemértés eklatáns példája az, amit a zenei neveléssel művelnek: a zenei nevelés mint tantárgy évek óta megszűnt a 8. és a 9. osztályban, de a készülő reform szerint talán majd újfent ott lesz a 8. osztályban, viszont most meg az 1. osztályból vették ki; a magyar gyerek minek is tanulná zenei anyanyelvét?! A középiskolákból meg az ún. nemesebb zene egyszerűen száműzettetett.
Fejétől bűzlik… – mondták eleink. „Minden a vezetőn múlik” – figyelmeztetett tanítómesterünk, Kodály Zoltán. Az ilyen példaadás mellett miért volna fontos az iskolavezetők többsége számára, hogy visszajelezzenek? Mentségükre legyen mondva: kegyelmes Uramék toldozó-foltozó, sehova nem vezető reformjai között így is van mit tenniük, hogy a rájuk erőszakolt tévutak között eligazodjanak, megfeleljenek feletteseik agyrémeinek.
Nagyon ideje lenne már a földön járni, a társadalomban a feje tetejére állított értékrendet a tanügyben talpra állítani. Napnál világosabb: a rendrakást az iskolaügyi tárcánál kellene kezdeni! Azt mindenkor olyan szakemberre, nem politikusra kellene bízni, aki végigment a szamárlétra minden fokán, olyan szakemberre, aki életében gyereket is látott nemcsak pénzt. Ideje lenne már nem hazudni, igaz diagnózist készíteni, a bajokat orvosolni, a gondokat nem a szőnyeg alá söpörni.
A sokat markoló – nagyon keveset fogó, vaskalapos oktató-nevelő iskoláról átállni a humán (művészetekre és művészetekkel is nevelő) érzelmi intelligenciát fejlesztő gyermekközpontú – a „sikeres életút” megtalálását segítő – nevelő-oktató iskolára; mi több az önrendelkező saját iskolarendszerre!
Hogy minden nehézség ellenére a zenei nevelés terén is lehet lépni, lehet tenni, annak ékes bizonyítéka, hogy majd 2019-ben a Csengő Énekszó – a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos seregszemléje már a 17. évfolyamához érkezik. A seregszemle 16. évfolyamán 2016 májusában az I. kategóriában 5 iskola alsótagozatos, a II. kategóriában 8 iskola felsőtagozatos, a III. kategóriában 3 középiskolás, a IV. kategóriában 1 zeneiskolás kórus mérettette meg magát.
Az idén, a Csemadok Országos Tanácsa és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága VOX IUVENTUTIS néven – a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok részére – a kórusmozgalom megerősítése céljából – újabb, nem versenyjellegű seregszemlét hirdetett meg. A szervezők nagy örömére – a felmérésre reagáló iskolákból – 7 énekkar – a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola Gyermekkara – Mgr. Zöld Ágnes, a zsigárdi Napsugár Kórus – Mgr. Žiaček Adrianna, a felsőszeli Széchenyi István Alapiskola Csalogány Kórusa – Mgr. Mészáros Magdolna és Mgr. Lénárt Krisztina, a Gímesi Alapiskola Gyermekkara – Varga Imre, az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola Gyermekkarra – Pethes Emese, az Ipolybalogi Művészeti Alapiskola Énekkara – Zaťko Veronika, a komáromi Selye János Gimnázium Énekkara és Hangszeres Kamaraegyüttese – Stirber Lajos vezetésével – használta ki az újabb lehetőséget, nevezett be az érsekújvári találkozóra. A neves „zsüri” – a szakmai tanácsadók Józsa Mónika karnagy, egyetemi oktató (Nyitra) és Chrasek Katalin karnagy, egyetemi oktató (Budapest) véleménye szerint a „felfedezett kórusok” teljesítménye nagyon jó színvonalú volt.
Érsekújvár kitett magáért, a szervezők csapata – élen Kovács Tamással, a Csemadok Érsékújvári Területi Választmánya titkárával – mindent megtett, hogy a résztvevők jól érezzék magukat.
Tisztelt Igazgató Hölgyek! Tisztelt Igazgató Urak! Kedves pedagógus Kollégák! Tegyen meg az iskola, a pedagógus minden tőle telhetőt, hogy tanítómesterünk Kodály Zoltán – akinek születése 135., halálának 50. évfordulója évében az UNESCO a 2017-es naptári évet Kodály emlékévnek hirdette meg – Gyermekkarok című dolgozatának kesernyés bevezető mondatai, miszerint: „Akinek nem mindegy, mi lesz itt a zenében egy-két emberöltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mellett, amikor ének hallik ki belőle. Mit mond ez az ének? Nagyobbára ezt: «Nekünk így is jó! Kevés az idő, kevés a fizetés, az igazgató nem szereti a karéneket. Nekem semmi ambícióm, örülök, hogy élek…» Nem ez a szövege, mégis ez szól belőle mindennél hangosabban.” – minél előbb idejüket múlttá váljanak. Tegyünk meg mindent megmaradásunkért!
Megszívlelésre még néhány kodályi üzenet:
– A magyar ezer év előtt már régi keleti kultúrából került ide, s hozott magával valami keleti humanizmust, ami az európai léleknek egy és más tekintetben felette áll;
– Nincs más zenénk, amely a magyar lélekbe mélyebben világít bele, tömörebb, ércnél maradandóbb formában. A magyar népdal a par excellence magyar klasszikus zene.
– A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni. Kapja meg belőle részét minden magyar gyermek!
– Minden gyermeknek joga, hogy az iskola kezébe adja azt a kis kulcsot, amellyel, ha ő is akarja, bejut a zene csodakertjébe, s azzal egész élete értékét megsokszorozza.
– Mi tehát a teendő? Mennél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe hozni igazi értékes zenével. Mi ennek ma a legjárhatóbb útja? A karéneklés.
Stirber Lajos
A komáromi Selye János Gimnázium énekkara és hangszeres kamaraegyüttese az első Vox Iuventutis seregszemlén Érsekújvárban.
Az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola énekkara Pethes Emese vezetésével az első Vox Iuventutis seregszemlén Érsekújvárban.
