Vörös Péter
* 1947. június 25. Marcelháza – † 2004. április 3. Érsekújvár / író, költő, kritikus
1965-ben érettségizett Érsekújvárban. 1970-től publikált, írásai közel húsz különféle lapban jelentek meg. 1983–1986 közt az Iródia tagja.
Versei a Földet ér vándorlásunk (1989), BűnRossz Versek Anthológiája (1993) és az Iródia (1994) című antológiában jelentek meg. Első önálló kötete húsz év terméséből válogat, versein a neoavantgárd hatása érződik. Prózájában az elbeszélés, esszé, napló műfaji jegyei keverednek, történetei a lét értelmére kérdeznek rá. Utolsó kötete, mely 101 haikut tartalmaz, ellentétekre épül, a létet és a nemlétet állítja szembe. Kritikáiban, recenzióiban leginkább az Érsekújvárhoz és annak környékéhez kötődő alkotók pályáját kísérte figyelemmel. Irodalomkritikusi tevékenységével – többek között – az Új Szó és a Szabad Újság hasábjain találkozhattunk.
Szülőfalujában emléktáblát kapott. A komáromi református temetőben nyugszik.
Életútja:
1947. június 25-én Marcelházán látja meg a napvilágot, Vörös Béla református lelkész elsőszülött fiaként. Édesanyja Fehér Edith, testvére Edit.
1948. adventjén édesapját a kamocsai gyülekezet meghívja pásztorául (1949 tavaszától 1995-ig a gyülekezet lelkésze), így gyermekkorát a szülőfalujaként szeretett Kamocsán tölti.
1953-1958 a Kamocsai Alalpiskola tanulója.
1958-1962 tanulmányait az Érsekújvári Kilencéves Alapiskolában folytatja.
1962 beiratkozik a Érsekújvári Gimnáziumba, ahol 1965-ben sikeres érettségi vizsgát tesz.
1966-1968: tényleges sorkatonai szolgálatát tölti Marianske Láznéban.
1970-től jelennek meg első írásai.
1983-tól az érsekújvári Iródia csoport tagjaként már komolyan foglalkozik a költészettel.
1989 sikeresen szerepel egy irodalmi pályázaton, amelynek köszönhetően versei bekerülnek az ifjú tehetségek munkáiból válogatott “Földet ér vándorlásunk” című antológiába
1990 tavaszán a kamocsai református gyülekezet presbiterének választja.
1991 őszén elmondja emlékezetes gyászbeszédét a II. világháborús emléktábla avatóján
1993 újabb irodalmi pályázat, újabb költemények a „Bűn rossz versek“ válogatáskötetben.
1993. április 18-án, mint lokálpatrióta és Lukács Pál kutató megrendezi az I. Lukács Pál irodalmi és kulturális napot, illusztris vendégekkel és a Szlovák Televízió jelenlétével.
1994 újabb verseket Publikál az „Iródia” című antológiában
1994 Szeretett édesanyja egészségi állapota rohamosan romlik. Hosszú szenvedés után édesanyja hazatér az örökös hazába.
1995 Édesapja lelkiekben megtörve húgához kerül Budapestre és 1998 október 7-én az úr hívó szavára ő is eltávozik az élők sorából
1999 Az A.G. Kiadóban megjelenik első önálló verseskötete „Szamovár és Mentőöv“ címmel, amelybe 1970 és 1999 között írt verseiből válogat
2000 Korpás Béla hátrahagyott verseit rendezi kötetbe, amely „Elmegyek meghalni“ címmel jelenik meg. Az ezredfordulón a KT kiadó gondozásában jelenik meg “Shakespeare és a vadkan“ című kisprózakötete, amelynek bemutatása több helyen is sikeresen megtörténik.
2003 tavaszán a Szlovákiai Magyar írók Társasága felveszi tagjai közé.
2003 nyarán elhagyja a Crocus nyomdát „Haiku“ verseit tartalmazó kötete, amely a „Cseresznyevirág” címet kapta. Készül, szervezi könyvének bemutatóját, de betegsége ezt már nem teszi lehetővé számára.
2003 novemberében az érsekújvári kórházban megműtik és nagy fájdalmak között telik el földi életútjának utolsó öt hónapja. Mind gyakrabban szorul orvosi kezelésre, több időt tölt kórházban, mint odahaza. Emberfeletti erővel küzd a rajta egyre elhatalmasodó betegséggel, és kimondatlanul is körüllebegi lényét az elmúlás.
2004 márciusában beteljesednek rajta Haiku sorai és az utolsó három hétre már teljesen elnémul ajka:
„Most a búcsúzó
fényekkel törődöm. Csend.
És néma versek.“
2004. április 3-án, három évtizedes irodalmi munkásság után, visszaadja nemes lelkét urának és április 10-én a révkomáromi temetőben népes gyászoló gyülekezet kíséri utolsó útján.
Irodalmi munkássága 30 éve alatt mintegy ezer írást hagyott maga után. 200 publikált vers, több fordítás, kb. 150 könyvkritika, több tucat próza, 100 körüli képzőművészeti írás, félszáz irodalomtörténet, továbbá glosszák, jegyzetek, nekrológok, tudósítások őrzik szellemiségét. Több irodalmi pályázat sikeres szereplője volt. Megnyitott és megrendezett fél tucat képzőművészeti kiállítást, több előadást, kb. 30 író-olvasó találkozót, felolvasó és szerzői estet tartott.
Művei:
– Szamovár és mentőöv, versek, Királyhelmec 1999
– Shakespeare és a vadkan, kisprózák, Komárom, 2000
– Cseresznyevirág, versek, Érsekújvár, 2004
