Vájlok Sándor
* Deáki, 1913. nov. 7. – † Budapest, 1991. dec. 31. / kritikus, művelődéstörténész
A gimnáziumot Komáromban, szlavisztikai tanulmányait Po.-ban végezte, s közben a prágai Politikai és Szabad Tudományok Főiskoláján is diplomát szerzett. Egyetemistaként egy ideig a kat. Prohászka Körök országos kultúrreferense volt. A bécsi döntést követő 1939/40-es isk. évben a kassai szlovák gimnáziumban tanított magyart és szlovákot. 1940–1941-ben Bp.-en a miniszterelnökség kult. osztályán, 1942-től 1948-ig a külügyminisztérium nemzetiségi osztályán dolgozott, s miniszteri tanácsosi rangot ért el. 1946-ban a szlovákiai magyar kérdés szakértőjeként tagja volt a párizsi magyar békedelegációnak. Az 1948-as pol. fordulat után elbocsátották a külügyminisztériumból. 1949-től az Országos Érc- és Ásványbányáknál volt tisztviselő, s közben a Tatabányai Bányászati Főiskolán bányamérnöki diplomát szerzett. Ezután nyugdíjazásáig vállalati mérnökként dolgozott.
Már középiskolásként sűrűn publikált a Tábortűzben, egyetemistaként az Új Élet és a Magyar Minerva munkatársa volt. Az utóbbihoz két diáktársával, Major Józseffel és Vathay Dénessel együtt egy egyetemista ankét együttműködési határozata alapján került. Kritikusként itt és a prohászkás Új Életben bontakozott ki, s fél évtized alatt kritikánk élvonalába került. A szlovák irodalommal is folyamatosan foglalkozott, s nacionalista felhangjai miatt élesen elmarasztalta Alžbeta Göllnerovának a századelő magyar irod. életéről 1934-ben tartott előadását. A 30-as évek második felében már legtermékenyebb kritikusunk volt, kitűnő íróportrékat írt, a Magyar Írásban és a Tátrában is publikált, s kíméletlenül őszinte elemzéseket nyújtott az irod. és kult. élet problémáiról. „A második lírai nemzedékünknél találunk verseket, melyek az irodalomba tartoznak – írta. – A kritika azt remélte, hogy a kezdeményezést a fiatalok veszik át. A fiatalok megszólaltak, termeltek, néha többet is, mint a második nemzedék költői, de lírai egyéniséget nem tudnak felmutatni. Mécs, Győry, Vozári, Szenes Erzsi-szerű nevek nem akadnak köztük. Még csak ígéret sincs rá. Igazában az irodalomig sem ért fel közülük senki, s többen nem tudják az élményeiket a nyersanyagtól elszabadítani és irodalommá kiképezni.” (Harmadik irodalmi nemzedékünk, Tátra 1937/7). Kritikusi érdeklődése a kisebbségi tud. életre is kiterjedt, s a benne tapasztalható fogyatékosságokat, hiányosságokat ő tárta fel a legalaposabban. A magyar kultúra perifériáján c. tanulmányában elismerte az objektív nehézségek elsődlegességét, a magyar tud. intézmények államfordulat utáni teljes likvidálását, de az olyan szubjektív okokra is rámutatott, mint a tud. módszer hiánya, a Masaryk Akadémia lehetőségeinek elherdálása és egy központi magyar könyvtár összehozásának elmulasztása. Ezt a könyvtárat szerinte a nacionalizált magyar főiskolák és gimnáziumok feleslegessé vált könyveiből lehetett volna kialakítani.
V. az ellenzéki pártok híve volt, de keményen bírálta negativizmusuk kirívó eseteit, mint pl. az állampolgári nevelésről szóló 1919. évi 67. számú törvény által javasolt járási közművelődési testületek (jkt-k) hosszú évekig tartó elhanyagolását. A jkt-k osztották ki a járásokban a kult. egyesületek számára az állami és községi segélyeket, s adó- és illetékmentességet biztosítottak az általuk jóváhagyott rendezvények számára. V. kiszámította, hogy a jkt-k hiánya miatt a magyarságot csaknem 15 millió korona veszteség érte.
Kritikáiból, tanulmányaiból nem jelent meg önálló kötet. A legfontosabbak: Magyar irodalom Csehszlovákiában, MM 1934/2; Erdély és Szlovenszkó, MM 1934/4; Pozsonyi költők, Híradó 1934. júl. 22.; A szlovenszkói magyar irodalom 15 éve, ÚÉl 1934/3; Tamás Mihály, uo. 1934/10; Darkó István, uo. 1935/1; N. Jaczkó Olga, uo. 1935/2; A kisebbségi magyarság kult. helyzete, uo. 1935/9–10; A szlovenszkói magyar népművelés és problémái, uo. 1936/7; A magyar könyv sorsa Szlovenszkón, MÍ 1936/7; Neubauer Pál: Mi közöm hozzá?, ÚÉl 1936/8; Szabó Béla: Ezra elindul, uo. 1936/3; Szenes Piroska: Csak egyszer élünk, uo. 1936/4; A magyar közművelődés helyzete a visszatért Felvidéken. = A visszatért Felvidék adattára 1–2, Bp. 1939. Szlovák tárgyú tanulmányai: A mai szlovák irodalom képe, MM 1934/5; A szlovák szellemiség útja, ÚÉl 1934/7; A katolikus szlovák könyvkiadás könyveiről, uo. 1934/5; Szlovák emlékkönyv Pázmány egyeteméről, MM 1935/10; Božena Nìmcová Magyarországon, MM 1938/5 (újraközlés: ISZ 1994/4); Szlovákok és magyarok. = Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938, Bp. 1938, Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918–1945 (szerk. Fazekas József), 1993; A turócszentmártoni memorandum, ÚÉl 1941/6; A turócszentmártoni gyűlés 1861-ben, uo. 1941/7; Pázmány Péter nemzetiségi politikája. A kassai szlovák tannyelvű gimnázium évkönyve 1940; Szlovák könyvek, ÚÉl 1940/8–9; Valentin Beniak, Vigilia 1940.
Irodalom: Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, 1967; uő: A Magyar Minerva helye két háború közötti irodalmi sajtónkban. = T. L.: Visszatekintések…, Dsz. 1995.
T. L.
