Vadkerty Katalin
* Érsekújvár, 1928. ápr. 21. / történész
A kisvárdai gimnáziumban érettségizett (1946), majd a Komenský Egyetem BTK-án szerzett történelem szakos oklevelet (1955). 1966-tól a történettudományok kandidátusa, s ugyanebben az évben szerzett bölcsészdoktori címet. 1953–1958-ban a po.-i Pedagógiai Főiskola oktatója, 1959-ben a Dolgozó Nő kulturális rovatának szerkesztője, 1960–1987-ben az SZTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa volt.
Kutatási területe az 1848–1918-as korszak gazdaságtörténete, ezen belül a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági ipar története. A komplex értékelés módszerével bizonyítja a korabeli magyar iparpolitika progresszivitását, a mezőgazdasági termelésben az elmaradottabb hegyvidéki gazdálkodás kiemelt támogatását, minek következtében egyes termékenyebb folyóvölgyekből megindult a szlovák gazdák délebbre való települése, ami két évtized alatt a szlovák nyelvhatár délre tolódását eredményezte. Az 1989-es rendszerváltás után az 1945–1948-as évek csszl. nemzetiségi politikáját, közelebbről a magyar kérdéssel kapcsolatos intézkedéseket kutatja. Ezzel – a szlovákiai magyar történészek között elsőként – vállalta a „kihívást”, hogy szembenézzen a csszl. nemzetpolitika tisztogatási szándékaival és a történelem ostobaságaival. Hihetetlen makacsságának, szorgalmának és teherbírásának köszönhetően néhány év munkájának eredményeképpen három könyvben tárta fel a 2. vh.-t követő évek történelmének szomorú és egyben gyalázatos eseményeit, a cseh és a szlovák politikai vezetésnek a „nemzeti demokratikus forradalom igézetében” elkövetett tetteit. Az első kötet, A reszlovakizáció (1993) az első hiteles, dokumentumokkal alátámasztott tudományos munka a tárgykörben, a szlovákiai magyarok ún. visszaszlovákosítása érdekében tett politikai erőfeszítések feltárása, amelyek 719 települést és 423 264 személyt érintettek, akik a szülőföldön maradás reményében megtagadták magyarságukat. A deportálások c. kötet (1996) az ország „magyartalanításának” azzal a programjával foglalkozik, amely a magyarok csehországi kényszermunka-kötelezettségével egyben a németek kitoloncolása miatt beállt munkaerőhiányt is pótolta volna, s amellyel tényszerűen kezdődött a kisebbségi magyarság háború utáni történelme. 1946 novembere és 1947 februárja között 43 546 személyt deportáltak Dél-Szlovákiából Csehországba. A 3. kötet A belső telepítések és a lakosságcsere címmel (1999) jelent meg. Ez a legterjedelmesebb része a kutatásnak, felöleli a földkérdést (elkobzások), a belső telepítés sokrétű problémáit (kolonisták, külföldi repatriánsok stb.), valamint a csszl.–magyar lakosságcsere-egyezmény összefüggéseit. Míg Magyarországról önkéntes jelentkezés alapján 72 273 személy települt át Csehszlovákiába, Dél-Szlovákiában 89 660 személyt kényszerítettek szülőföldje elhagyására. A három kötet 2001-ben A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Trilógia a csehszlovákiai magyarság 1945– 1948 közötti történetéből címen együtt is megjelent. 2002-ben szlovák nyelven is kiadták (Maïars-ká otázka v Èeskolovensku 1945– 1948 – Magyarkérdés Csehszlovákiában 1945– 1948). A kötet tartalmazza Fábry Zoltán (A vádlott megszólal), valamint Peéry Rezső és Szalatnai Rezső memorandumát is. Ezek a művek a jogfosztottság éveiben íródtak.
Egyéb publikációiban a magyar történettudomány eredményeit közvetítette a szlovák és a cseh szaktudomány felé. Több módszertani kiadvány szerzője. Társszerzője a Dejiny Slovenska – Szlovákia történelme IV., (1986) és a Historický atlas Èeskoslovenska – Csehszlovákia történelmi atlasza. (1965) c. kiadványoknak.
Munkásságáért 1996-ban Fábry-díjjal tüntették ki. 2003-ban átvehette az előző év legjobb könyvének járó kitüntetést, a Dominik Tatarka-díjat. Ezzel hármaskönyvét jutalmazták, amelyet a szlovák díj odaítélői az „igazság pillanata” gondolattal jellemeztek. Életművéért (2003-ban) Bethlen-díjjal is kitüntették.
Művek: K dejinám po¾nohospodárskeho priemyslu na východnom Slovensku v druhej polovici 19. storoèia [Kelet-Szlovákia mezőgazdasági iparának történetéhez a 19. század második felében], tan., Historické štúdie, 1965; Dejiny cukrovarníckeho priemyslu a pestovania cukrovej repy na Slovensku 1800–1918 [A cukorgyárak és a cukorrépatermesztés története Szlovákiában1800–1918], tan., 1972; A műtrágyázás kezdetei Szlovákia területén, tan., ÚMGY 1981; A Csehszlovák Köztársaság gazdaságtörténete (1918–1938). = Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből, 1993.
Irodalom: Fónod Zoltán: „… a múltat be kell vallani” (V. K. jubileuma alkalmából). ISZ, 2003/5.
F. Z.
