Tóth Lőrinc
* Komárom, 1814. december 17. – † Budapest, 1903. március 17. / író, jogtudós, az MTA tagja (1858)
A pozsonyi akadémián tanult, később Pesten jogot hallgatott. 1838-ban ügyvédi vizsgát tett, s főúri családok ügyészeként működött. A Kisfaludy Társaságnak 1837-től jegyzője, 1841–1843-ban titkára, tagja volt a Petőfi Társaságnak is. 1839– 1840 között hosszabb nyugat-európai utazást tett, melyről Úti tárcza (I – VI., 1844) c. művében számolt be. 1844-ben a Védegylet titkárává választották. Részt vett politikai, társadalmi és kulturális mozgalmakban; Vörösmarty baráti köréhez tartozott. Távol levő főrendek követeként részt vett az 1839–1840-i és az 1843–1844-i országgyűlésen 1847–1848-ban pedig Breznóbánya országgyűlési követe volt.
A szabadságharc idején képviselő és igazságügyminiszteri osztálytanácsos, az állami ügyészi osztály vezetője. Debrecenben a Békepárt híve, a kormányt azonban Szegedre és Aradra is elkísérte. Világos után egy ideig bujkált, majd Pesten elfogták, haditörvényszék elé állították és halálra ítélték, de kegyelmet kapott, s Pestre internálták. Ezután jogtudományi és újságírói munkásságot folytatott. 1865–1869-ben országgyűlési képviselő. 1869-től a semmítőszék, később a Kúria bírája, 1883-tól 1894-ig tanácselnöke volt. 1881-ben a Frankel Leó elleni bűnper előadója, a jogerőre emelt ítélet előkészítője. Számos jogtudományi műve jelent meg. Verseket, drámákat, emlékbeszédeket és elbeszéléseket is írt. Hunyady László című drámája alapján írta Egressy Béni Erkel Ferenc operaszövegét.
Főbb művei:
Eszmék a magyar tudományosság, akadémia s iskolaügy körül (röpirat), 1848;
Az ausztriai polgári perrendtartás, 1853;
Magyar írók arcképei és életrajzai (Pest, 1858);
A szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság rendszere a polgári törvénykezésben, 1876;
Fegyházi tanulmányok I-II., 1885–1888;
A visszaesés okairól és óvszereiről, 1889;
Rövid tartamú szabadságvesztés-büntetések, 1891.
Hibát talált?
Üzenőfal
