Tóth László
* Budapest, 1949. szept. 26. / költő, irodalom- és művelődéstörténész, szerkesztő
Komáromban érettségizett (1967), főiskolai tanulmányait (a po.-i Közgazdasági Főiskolán) nem fejezte be. 1969-ben a Kis Építő c. gyermeklapnál helyezkedett el. 1969– 1975-ben a dunaszerdahelyi Csallóköz, 1975– 1981-ben az ISZ szerkesztője, 1983–1985-ben a komáromi Magyar Területi Színház, ill. a kassai Thália Színpad dramaturgja volt. 1986- ban áttelepült Mo.-ra. 1986-tól 1993-ig a tatabányai Új Forrás rovatvezetője, 1990– 1995- ben főszerkesztő-helyettese. 1990-ben megalapította a Regio c. kisebbségtudományi lapot. 1992-1993-ban a bp.-i Széphalom Könyvműhely kiadó vezetője, 1994-től az Iskolakultúra c. folyóirat olvasószerkesztője s a dunaszerdahelyi Nap Kiadó munkatársa. 1997 és 2004 között a po.-i Kalligram Könyvkiadó bp.-i irodavezetője volt. 1998-ban Ister néven önálló könyvkiadót alapít. 1986-, 1993- és 1997-ben Soros-ösztöndíjas volt.
Irodalmi díjai: a Magyar Kulturális Minisztérium Győry Dezső-jutalma (1986), Fábry Zoltán-díj (1992), József Attila-díj (1994), Esterházy János-emlékérem (1996), Az Év Könyve jutalom (1996), Forbáth Imre-díj (2004).
Az 1970-ben megjelent Egyszemű éjszaka c. antológia markáns egyénisége. Meghatározó szerepét (főleg saját nemzedékén belül) később is megtartotta. Szerkesztőként jelentős szervező munkát végez, s afféle összekötő kapocs a mo.-i és szlovákiai magyar irod. körök között. Irodalmi munkássága sokágú. Versekkel kezdte, s ma is elsősorban költőként ismert, bár megírta (Bodnár Gyulával közösen) a „szlovákiai magyar irodalom kistükrét” is, Filep Tamás Gusztávval három kötetben válogatást adták ki Peéry Rezső életművéből, közösen szervezték, szerkeszették A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918– 1998 (Bp., 1998) c. kiadvány négy kötetét. Írt több kötetnyi esszét, tanulmányt, sőt egy drámát, s a szlovák és cseh költészet fordítójaként is jelentős. Költészetének legjellemzőbb vonása az erős intellektuális-gondolati töltés. Ez az igénye már antológiabeli verseiben is jelen van, s későbbi verseiben (talán az 1975-ben megjelent Ithakából Ithakába c. kötet formai és tartalmi visszalépéseit leszámítva) egyetemesen mélyül, motiválódik, gazdagodik. A legtöbbet – úgy tűnik – a lengyel ’56-os nemzedék autoriportázsaiból s a cseh konkretisták „hétköznapi lírájából” tanult, nekik köszönhetően került be verseibe a tárgyak, a történelem és a bölcselet egyfajta viszonylagos totalitása és epikuma, amely aztán sajátos világlátásának, szabad asszociációinak anyaga lett. Ha a belső történését (tehát mintegy epikumát) akarnánk meghatározni a 2003-ig megjelent több mint tíz verskötetnyi termésnek, azt mondhatnánk, hogy egy következetes identitáskeresés lírai regénye ez, korábban Heidegger zaklatott-rapszodikus létmegértése, később egy ironikus-sztoikus belső szabadság jegyében. Teljes költői éleművét (kritikai és egyéb vonzataival együtt) öleli fel az Átváltozás avagy az „itt” és az „ott” c. gyűjteményes kötete, mely a po.-i Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg 2003-ban Összegyűjtött versek és értelmezések 1967–2003 alcímmel.
Művek: A hangok utánzata, v., 1971; Ithakából Ithakába, v., 1975; Átkelés, v., 1977; Vita és vallomás, interjúk, 1982; Az áldozat, d., Thália-bemutató, Kassa 1982; Istentelen színjáték, v., 1983; Ötödik emelet, avagy egy éden bugyrai, v., 1985; Éjjelenként a semmivel, avagy a tett nélküli színhelyek, v., Bp. 1987; Az örökség. Esterházy János emlékezete, összeáll., Tatabánya 1990; Párhuzamok, kitérők, tan., Tatabánya 1991; Mint fészkéből kizavart madár… A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945–1949, összeáll., Bp. 1990; Elfeledett évek, esszék, cikkek, interjúk, 1993; Hármaskönyv, v., Bp. 1994; Nyomkereső. A második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükre (Bodnár Gyulával), tan., Dsz. 1994;„Hívebb emlékezésül… ” Csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből 1945–1948, összeáll., 1995; Harangzúgásban, avagy a hús bohóca, v., Dsz–Po. 1996; Át- változás avagy az „itt” és az „ott”. Összegyűjtött versek és értelmezések 1967–2003, 2003.
Fordítások: Zahradník, Osvald: Apróhirdetés, 1978; Tibenský, Ján: A királynő könyvtárosa, 1985; Feldek, ¼ubomír: Ennivaló nagynéni, Kassa 1985.
Irodalom: Görömbei András: T. L.: A hangok utánzata, Tiszatáj 1973/1; Zalabai Zsigmond: Az egyensúly keresése. = uő: A vers túloldalán, 1974; Koncsol László: Aszkézis, üdvtan nélkül, cselekvő mozdulatokkal, VÚSZ 1976/11; Varga Imre: T. L.: Ithakából Ithakába, Hét 1976/8; Görömbei András: T. L.: Átkelés, Kortárs 1979/3; Tandori Dezső: Két fiatal szlovákiai magyar költő, Új Írás 1979/7; Tőzsér Árpád: Egy sikeres átkelés. = uő: Szavak barlangjában, 1980; Koncsol László: Lét és történelem. = uő: Ívek és pályák, 1981; Pomogáts Béla: Közel- és csoportkép, Életünk 1982/6; Bertha Zoltán: Tóth László interjúi. = uő: A szellem jelzőfényei, Bp. 1988; Szakolczay Lajos: Az áldozat. = Kötél homokból, Békéscsaba 1994; Grendel Lajos: A Semmi színe előtt, ISZ 1984/5; Zalán Tibor: Istentelen színjáték, MN 1984/76; Mányoki Endre: Emelet és pince, Könyvvilág 1986/10; Nagy Gáspár: Szívek krónikája, Hitel 1991/8; Csanda Gábor: Néhány párhuzam számos kitérővel, ISZ 1992/4; Pécsi Györgyi: T. L.: Párhuzamok, kitérők, Új Forrás 1992/10; Tőzsér Árpád: Irodalmi esemény 1980, Vasárnap 1991. jan. 11.; Fodor András: Honkeresés, Kortárs 1994/7; Tandori Dezső: T. L.: Hármaskönyv, Kalligram 1995/4; Vörös István: Ami elcsúsztatva is igaz, Kortárs 2000/1; Németh Zoltán: Utószó = T. L.: Átváltozás avagy az »itt« és az »ott«. Összegyűjtött versek és értelmezések 1967–2003, 2003.
T. A.
