Szontagh Miklós ifj.
* Újtátrafüred, 1882. augusztus 10. – † Lőcse, 1963. július 25. / orvos, hegymászó, az újtátrafüredi szanatórium főorvosa
A lőcsei gimnáziumban érettségizett, orvosi tanulmányait Strassburgban és Budapesten végezte, 1905-ben doktorált Budapesten. Ezt követően néhány hónapot gyakornokoskodott Kéthly Károly budapesti klinikáján, majd további pár hónapot Turzófalván és két nyári szezonban fürdőorvos volt Stubnyafürdőn Miután feleségül vette a Meranban megismert Maria Frapportit, 1909-ben átvette az újtátrafüredi szanatórium vezetését. Feleségével együtt nagy lelkesedéssel fogott hozzá a stagnáló szanatórium újraélesztéséhez, ismét bevezette a téli szezont, kibővítette a szanatórium kapacitását. Felesége hozományából kifizette testvérei örökségét és nagy összeget fektetett az orvosi műszerek modernizációjába. A fejlesztést az I. vh. megszakította, ő is két évig katonaorvosként szolgált, majd 1917-ben a davosi szanatóriumok mintájára egy tüdőszanatórium építésébe fogott, amelyet azonban csak 1925-re sikerült befejeznie. Az 1920-as években kitört világgazdasági válság miatt az intézményt kénytelen volt átengedni a hitelező prágai Általános Nyugdíjintézetnek, de 1945-ig ő maradt a vezetője. A II. vh. után ugyan Csehszlovákiában maradhatott (a szepességi németek és magyarok legnagyobb részét kitelepítették), de nem engedélyezték számára, hogy továbbra is a szanatóriumban dolgozzon. Felesége a háború után visszaköltözött Olaszországba, ő azonban nem tartott vele. A lőcsei kórház belgyógyászatán segédorvosként működött. Felkán temették el lánya mellé. Orvosi munkája mellett fontos szerepet játszott a tátrai turizmus fejlesztésében. Fiatal korában hegymászóként is kiváló eredményeket ért el. Hegyi mentéssel is foglalkozott. 1933-1938 között a Karpathenverein elnöke volt. Igyekezett az egyletet a politikán kívül tartani, ami Hitler hatalomra jutása után nem volt egyszerű. Amikor úgy látta, hogy erre már nincs lehetősége, lemondott az elnökségről és elhatárolta magát az egylet működésétől. Időnként tátrai témájú cikkeket is publikált, de sajnos nem folytatta édesapja remek Tátra-kalauzának kiegészítését.
