Szeder Fábián János
* 1784. június 24. Csáb – † 1859. december 13, Komáromfüss / bencés áldozópap és tanár
A reformkor kiemelkedő alakja. „A bencés rend komáromfüssi jószágkormányzója, kora egyetemes kultúrájának munkálója: tanár és nevelő, irodalmár és gazdász, a magyar nyelv művelője, a palócság első szakavatott kutatója”. A benedekrendi szerzetes és áldozópap sokoldalú tehetség volt.
Életútja:
1793-tól szülőfalujában, majd Komáromban tanult; 1797-ben Esztergomban a költészetet Révay Miklós, a szónoklatot 1798-ban Kulcsár István alatt tanulta. 1800-tól a bölcseleti tanfolyamot a pozsonyi akadémián hallgatta. 1802-ben Esztergomban írnoki, 1803-ban Nagyszombatban gazdasági hivatalnok. 1803. november 5-én Pannonhalmán a Szent Benedek-rendbe lépett. Teológiai tanulmányait Győrött és Pannonhalmán végezte. 1808. augusztus 23-án fölszentelték. Gimnáziumi tanár volt 1808-1811 között Esztergomban a szónoklati, 1811-1812 között Győrött a költészeti osztályban, majd 1812-1813 között igazgató lett ugyanitt. Tanított továbbá Sopronban és Dömölkön is. 1817-19 között házfőnök és gimnáziumi igazgató Győrött, 1819-24-ben Nagyszombatban, 1824-26-ban Komáromban, 1826-30-ban Esztergomban. 1830-32 között Pannonhalmán a rend III. évi bölcselethallgatóinak a nevelés-, esztétika-, oklevéltan és tanmódszer tanára volt; mi közben a pénz-, ásvány- és régiséggyűjteményeknek elrendezésével foglalkozott. 1831. február 17-én az MTA levelező tagjának választotta, melyről azonban hat év múlva (1837) lemondott. 1832-ben Pannonhalmán levéltárnokká, majd 1838-ban könyvtárnokká nevezték ki. 1823-ban vették fel a római arkádiai társaságba, akik közt Ilissia Amintas nevet viselt. Elismerést aratott a pannonhalmi főmonostor tövében elterülő kert átalakításával. Különös gondot fordított az eperfák termesztésére, és ezért a helytartótanács meg is jutalmazta. 1841-től a rend füssi jószágát kormányozta.
Munkái:
Számos cikk, értekezés, elbeszélés, vígjáték, költemény jelent meg tőle a következő hírlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben: Aurora, Szépliteraturai Ajándék, Koszorú, Hasznos Mulatságok, Kedveskedő, Uránia, Felsőmagyarországi Minerva, Tudományos Gyűjtemény, Regélő, Egyházi Tár. Szerkesztette az Uránia nemzeti almanachot új esztendei ajándékul 1828-33-ban Esztergomban. Kéziratban maradt művei a pannonhalmi könyvtárban: Magyar-latin-német szótár, 2 rét 1066 lap; Melyek a magyar nyelvben a tiszta gyökök? 4 rét 125 lap; Magyar grammatika, 4 rét 310 lap, néhány színmű, oklevéltan, széptan, egyházi beszédek és hat rendbeli szakkatalógus a pannonhalmi könyvtár példányairól.
Horváth István ösztönzésére a Tudományos Gyűjtemény pályázatára népismereti tanulmányt írt a palócokról, amely a szakirányú magyar néprajzi érdeklődés egyik elindítója lett.[4]
Művei:
• Öröm dal (Győr, 1818)
• Ode dicata a gymnasio r. Jaurinensi ord. S. Benedicti (1819)
• A palóczokról (1819) – hasonmás kiadás, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2005, ISBN 80-8062-260-4
• A katholikusok tanítása a protestantismusra nézve… (Ford. németből. Nagyszombat, 1820)
• Válogatott darabok (Néhány jeles honi munkákból a magyar olvasást kedvelő ifjúság számára szedettek ki. 1821)
• Ázael halála, avagy Dina elragadtatása (Pest, 1826)
• Kisded köszöntő zsebkönyv az ifjúság számára… (Esztergom, 1837)
• Nepomuk Szent Jánoshoz való ájtatosság (1829)
• Örömének (1829)
• Örömvers
