Szabados Ferenc, Béke
* 1939. január 1., Béke / közéleti személyiség
Született 1939. január 1-én Békén. 1945. szeptember 1-én kellett volna kezdeni, de az iskolában magyar tanító nem taníthatott, szlovák meg nem volt. Ezért az iskolát egy évvel később, 1946. szeptember 1-én kezdte szlovák iskolában. Az iskolaévet be sem fejezte, mivel 1947 februárjában a családot a morvaországi Majetínbe deportálták. Édesapja a reszlovakizáció idején nem írta alá a család szlovákosítását. Mivel azt tartotta, hogy „magyarnak születtem, magyarnak akarok meghalni”, így összeszedték a kevés vagyonukat, és teherautóval marhavagonokba rakták őket. Bútorokat, ruhákat, kályhát, tűzifát vittek magukkal. A vagonok fűtetlenek voltak és egy vagonba kb. két család fért be. Békéről 10 családot vittek el. A Lég-Kolóniai vasútállomásról indultak, végállomás az Olomouci vasútállomás volt. Ott az egyes családok összetétele szerint vitték el őket. Az a család, amelyben több volt a munkaképes tag, jóval kevesebb időt töltött el az állomáson. A Szabados családot egy nagyobb gazda, Ján Kilián vette magához. Főleg mezőgazdasági munkákat végeztek a gazda birtokán. Egy év után, mikor nem tudta a gazda a családot fizetni, Dolná Dlouha Lúčka nevű falucskába kerültek, egy német család házába. A magyar családot a morvák befogadták. Itt két évig járt iskolába, majd 1949-ben haza jöhetett a családjával. De mivel a családi házukban lakók voltak, először Jókára került. Innen 1950 decemberében jött haza az egész család Békére, a saját házukba.
A hazaérkezés után 1. polgáriba kezdett járni Somorján, de szlovák iskolába, 1953-ban maradt ki a 3. polgáriból. Majd az év szeptember 1-én ment szíjgyártó inasnak Gombára. Az iskola Bojná községben (Topoľčany járás) volt. Az iskolát 1956-ban fejezte be. Ezután Gombán dolgozott a szakmájában – lószerszámokat készített és javított, a lovakra nyerget javított, cséplőgépekre szíjakat készített és javított. Majd 1958-ban bevonult katonának Trencsénbe, ahol 1960 októberéig volt. A leszerelés után a gombai állami gazdaságban dolgozott 1962 augusztusáig, majd szeptembertől a somorjai méntelepen kezdett dolgozni a szakmájában. 1967 januárjától pedig az úszori állami gazdaságban. 1974-től a pozsonyi Potraviny cégnél dolgozott, mint raktári munkás egészen 1998. december 31-ig. 1999.január 1-étől nyugdíjas.
Kulturális tevékenysége:
1957-től a katonaság előtt három színdarabban szerepelt: 1955-ben Senki Miska, 1956-ban Légy jó mindhalálig, 1957-ben Csikós. A színdarabokat a helyi iskola tanítója, Nagy Béla tanító úr tanította be. A leszerelés után belépett a Csemadok békei alapszervezetébe, ahol több kulturális műsorban szerepelt – 1973 és 1987 között öt nótaesten, utána több alkalommal anyák napi ünnepségeken, Csemadok évzárókon. 1998-tól, vagyis a megalakulástól a Békei Cimbora férfi, valamint a Bokréta vegyes népdalkör aktív tagja a mai napig.
Emlékek a deportálás idejéből:
Képgaléria:
