* Facskó, 1890. december 27. – † Sopron, 1965. február 26. / erdőmérnök, egyetemi tanár

Édesapja főerdész volt. Elemi iskoláit a Gömör megyei Barkán, középiskolai tanulmányait a zentai főgimnáziumban végezte 1909-ben. Oklevelét a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián szerezte 1913-ban. 1913–1918 között az államerdészetnél (Orsova, Lugos, Besztercebánya) szolgált, elsősorban erdei kisvasutak építésével foglalkozott. 1918-tól a selmeci akadémia földméréstani tanszékén Jankó Sándor (®Selmecbánya) mellett működött, Jankó halála után Sopronban a tanszék vezetője lett (1923). 1925–1927-ben a bécsi műegyetemen elvégezte a földmérnöki szakot is. 1944-ben megakadályozta, hogy a nyilasok Németországba telepítsék a soproni egyetemet. 1948-ban az Országos Erdészeti Egyesület elnöke, 1962- ben a soproni egyetem tiszteletbeli doktora. Korán felismerte a fotogrammetria32 jelentőségét az erdészet szempontjából, s bevezette önálló tárgyként való oktatást. Szakirodalmi munkásságában elsősorban a vektoriális kiegyenlítés és a fotogrammetria kérdéseivel foglalkozott.

Főbb művei:
Kettősen tájékozott sokszögvonalak vektor-analitikus számításokkal (In: Erdészeti Kísérletek), 1929;
A fotogrammetria az erdőgazdaság szolgálatában, 1930;
Vektoriális kiegyenlítés, 1937;
Általános geodézia I-II., 1953, 1955;
Untersuchungen über Photogrammetrie , 1959.