Rumy Károly György
* Igló, 1780. november 18. – † Esztergom, 1847. április 5. / jogtanár, evangélikus lelkész, irodalomtörténész, mezőgazdász
Apja, Rumy János György ismert iglói kereskedő volt. 1794–1799 között a késmárki evangélikus líceumban tanult, ahol tanárai megbízásából a héber nyelv elemeit ő oktatta. Nagy hatással volt rá Genersich János (1761–1823) történelem- és bölcselettanára, aki irodalmi tevékenységre is ösztönözte. 1799-ben szülei a magyar nyelv elsajátítása végett a debreceni református kollégiumba küldték. 1800-ban a göttingeni egyetem hallgatója lett. Szabadidejében kirándulásokat tett a vidéken és több értékes kéziratot fedezett fel a wolfenbütteli könyvtárban. 1802-től már rendszeresen publikált a különböző szaklapokban. 1803-ban Késmárkon letelepedve a helyi líceumban matematikát és német filológiát oktatott. 1807-től a tescheni gimnáziumban segédtanári állást vállalt, de még ugyanabban az esztendőben Iglón az evangélikus líceum tanára lett. 1808-ban előbb Lőcsén tanított, majd Szomolnokon vállalt evangélikus lelkészi állást a német hitközségben. 1810-ben Sopronban, az evangélikus líceumban lett a történelem és a filozófia tanára, és több német család gyermekeit magyar nyelvre is tanította.
1813-ban Festetich György gróf Keszthelyre hívta, ahol a Georgicon tanáraként gazdászatot és jószágigazgatást oktatott, majd a vegytant és a természetrajzot is elvállalta. 1816-ban nézeteltérése támadt Asbóth János jószágigazgatóval és emiatt távoznia kellett jól jövedelmező állásából, és októbertől már a karlócai líceum igazgatójaként működött. Öt év elteltével, 1821-ben a pozsonyi evangélikus líceum rektor-helyettesévé választották, de három év múlva, 1824 augusztusában Bécsben telepedett le, és áttért a kat. hitre. Ennek révén 1828-tól haláláig Esztergomban, a papi szemináriumban a magyar jog és a statisztika tanára volt. Családjára lényegében csak nagy könyvtárát hagyta, egyéb javai nemigen voltak. Sajnos a könyvtár, amelyben becses munkák is voltak, nagyrészt elkallódott. 1851-ben megjelent könyvtárának katalógusa, amely 1941 könyvet és vagy 150 kéziratos munkát sorol fel. Az árverés során azonban kevés pénz folyt be, így aligha meglepő, hogy Nagy Ignác a Hölgyfutárban ezeket az ironikus sorokat vetette papírra születésének 100. évfordulója alkalmából: „Gyűjtött volna inkább kopott cipőket vagy tyúkszemeket híres táncosnők lábairól, úgy örökösei most szép jövedelemhez jutnának”. Rumy élete során vagy 120 folyóiratba írt, cikkeinek számát némelyek több tízezerre becsülik, ami túlzásnak tűnik, de kétségtelenül nagyon termékeny szerző volt. Emellett kiterjedt levelezést is folytatott (kb. 60 ezer levél), többek között Kazinczy Ferenccel is számos német nyelvű levelet váltott. Kéziratos hagyatékában közel 300 műve maradt fenn. Könyveinek száma is
tekintélyes.
Főbb művei:
Populäres Lehrbuch der Oeconomie… I-II., 1808;
Gemeinnützige ökonomisch-technische Belehrungen für
Haushaltungen in Städten und auf dem Lande I-II., 1816;
Újonnan felfedezett módja a lóetetésnek széna nélkül és igen kevés zabbal. Vagy miképp lehet 30 lónak tartásánál 9600 frt, azaz minden lónál 300 frtot esztendőn által megkímélni, 1835.
