Rotarides Mihály
* Otrokocs, 1715 – † Wittenberg, 1747. április 15. / irodalomtörténész
A soproni ev. líceumban tanult, 1738–1742 között Wittenbergben folytatta teológiai tanulmányait, s közben Czvittinger Dávid (Selmecbánya) irodalomtörténeti munkáját folytatva sok anyagot gyűjtött a németországi könyvtárakban. Tanulmányai befejezése után 1742-ben hazatért, hogy az itthoni könyvtárak adataival is kiegészítse jegyzeteit. Ajánlólevelei segítségével bebarangolta a Felvidéket, egyházközségek és főnemesek könyvgyűjteményeit vizsgálta át. 1744 februárjában vissza akart térni Németországba, de mivel királyi rendelet tiltotta irományok külföldre vitelét, a határon feltartóztatták, bezárták és mindenét elvették. Nagy nehezen kiszabadult ugyan, de kéziratait csak Lengyelországból és Németországból folytatott „harcok” után, ottani pártfogói és a wittenbergi egyetem segítségével sikerült visszakapnia. Ekkor már beteg volt, többé nem is tért haza. Adósságai miatt eladta könyveit, elzálogosította kéziratait. Fiatalon tüdőbajban halt meg Wittenbergben. Munkájának kézirata a wittenbergi magyar könyvtárba került. Czvittinger Dávidtól eltérőleg nem betűrendben, hanem összefoglaló módon, időrendben és szakok szerint csoportosítva akarta áttekinteni irodalmunk fejlődését, de korai halála miatt művének csak tervezete készülhetett el: Historiae hungaricae literariae antiqui medii atque recentioris aevi lineamenta. Quorum prolegomena generalem in universam historiam Hungariae literarium introductionem continentia prodeunt studio ac sumtu H. M. hungari (Altonaviae et Servestae, 1745), melyet Wallaszky Pál egészített ki. Terjedelmes könyvének első fejezeteiben általános irodalmi kérdésekkel, további fejezeteiben a tudományos élet megnyilvánulásaival foglalkozott. A középkorból csak kevés írót és könyvet ismerhetett, de a XVI. sz. protestáns korszakától kezdve számos magyar és latin szerzőt sorolt fel. Számára azonban láthatóan fontosabb volt az irodalmi jelenségekhez fűzhető filozofálás, forrásainak ismertetése és bírálata. Általánosságban mozgó fejtegetései, zsúfolt mondatai, gondolatainak gyakori ismétlése a rendszertelenség benyomását keltik. Munkáját H. M. betűkkel írta alá, ezért nevét Hazafi Mihályként vagy Hazay Mihályként is ismerték. További munkái is kéziratban maradtak.
