Rómer István
* Nagysáros, 1788. december 26. – † Bécs, 1842. július 30. / gyógyszerész, gyáros
Apja jó hírű ügyvéd volt, és amikor fia iskolás korba lépett, a család már Sátoraljaújhelyen lakott, Rómer István itt végezte a középiskolát, amelyet azonban a negyedik gimnáziumi osztály után nem folytatott, mivel 14 éves korában a gyógyszerészi pályára adták: három évig a sátoraljaújhelyi patikában gyakornokoskodott. Ezt követően Kassán is eltöltött három évet nem okleveles segédként, hogy aztán Bécsben folytassa gyógyszerészi egyetemi tanulmányait. Ehhez előbb pénzt kellett keresnie, így csak 1809-ben iratkozhatott be az egyetemre, ahol 1814-ben gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett. Még ebben az évben megnősült, egy gazdag nőt: Langen Jozefa bárónőt vezette oltárhoz. 1815-ben anyósa elhunyt, így nagy vagyonhoz jutott és feleségével elhatározták, hogy Pesten egy gyógyszertárat vásárolnak. Amíg patikanézőben jártak, a pénzüket az üzérek elsikkasztották és a megélhetés miatt a hadsereg kötelékében próbált szerencsét Franciaországban. Napóleon végleges bukása és száműzetése miatt azonban már nem volt szükség a szolgálataira, ezért visszatért Bécsbe, ahol korábbi munkaadójánál, Scharinger Józsefnél kapott gyógyszerészi állást. Munkája mellett kémiai kísérleteket végzett, elsősorban az ún. mártó gyufa tökéletesítésének lehetősége foglalkoztatta. Ezen kívül gyógyszereket és egyéb orvosi kellékeket is gyártott, sőt a fertőtlenítésnél jól alkalmazható klórmész előállítására is vállalkozott. Kidolgozott egy eljárást a káliumhipoklorit előállítására is, amelyet 1821 decemberében 5 évre szabadalmaztatott. Hamuzsír oldatába úgy vezetett klórgázt, hogy minimálisra csökkentette a veszteséget.
A gyufa tökéletesítésével is előbbre jutott, amikor megjavította Johann Wolfgang Döbereiner (1780–1849) német vegyészprofesszor módszerét, megalkotva a mai gázöngyújtók ősét. Az 1820-as években Rómernek kb. 20 szabadalmát jegyezték be. 1836-ban ismerkedett meg a Bécsben diákoskodó Irinyi Jánossal (1817– 1895), akinek a foszforos gyufával kapcsolatos újítása felkeltette az érdeklődését, miután akkoriban már egy jól működő, foszforos gyufát is előállító gyufagyára volt a császárvárosban. Irinyi találmányának a lényege az volt, hogy a túl hevesen reagáló kálium-klorát helyett ólom-dioxidot alkalmazott a foszfor (és a gyufa) „lángra lobbantásához”.
Mivel a művelet „zajtalan” és sokkal biztonságosabb volt, ezért Irinyi gyufáját zajtalan gyújtónak nevezték. Az utókor körében elterjedt az a tévhit, hogy Rómer István „becsapta” a fiatal magyar vegyészt és olcsón megszerezte a találmányát. A valóságban Rómer haláláig jó viszonyban voltak és Irinyi naponta bejáratos volt Rómerék házába. A találmányáért kapott pénzből (amelyet utólag több ezer akkori forintra becsülnek) nemcsak folytathatta bécsi és németországi tanulmányait, majd 1839-ben hazautazhatott, hanem Pesten még egy vállalkozásba is bele tudott fogni. Rómer István 1837 áprilisától maga kezdte gyártani a szükséges foszfort és egy olyan gépet is szerkesztett, amellyel jelentősen megnövelte a gyufaszálak napi termelését (kb. 400–500 ezer darabra). A magyaroknak szánt zajtalan gyufát nemzeti színű dobozban forgalmazta. Rómer a Habsburg Birodalom egyik legjelentősebb vegyipari vállalkozója, szabadalmai és találmányai révén pedig korának kiemelkedő kémiai technológusa is volt. Halálát egy baleset okozta: bécsi villájának felújítása során az állványzat összedőlt és leszakadt a terasz is, ahol épp tartózkodott.
Főbb művei: Über die wasserdichte und vor dem Feuer schützende Farbenmasse für Schindeldächer, 1829.
