Révay István, gróf
* Tajnasári, 1899. május 6. – † Bécs, 1989. október 30. / történész, demográfus, politikus, újságíró
Anyai nagyapja, gróf Szapáry Gyula (1832–1905) Magyarország miniszterelnöke volt. Öccse gróf Révay József. A magyaróvári Gazdasági Akadémián 1920-ban szerzett oklevelet. Ezt követően felvidéki birtokán gazdálkodott és a két vh. közötti években aktívan bekapcsolódott a csehszlovákiai magyar politikai és közéletbe. Alapító-elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetségnek (1927–1934) és ügyvezető elnöke a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesületnek (1936–1938). A bécsi döntés (1938) után egy ideig még Szlovákiában maradt, az Egyesült Magyar Párt 1939. január 19-i komáromi kongresszusán a párt ügyvezető elnökévé választották. 1941-ben Budapestre költözött, és ettől fogva 1944-ig tagja a Magyar Országgyűlés Felsőházának. 1941-ben a Magyar Statisztikai Társaságnak is tagja lett. Mint nemzetiségi és kisebbségi szakértő 1945 és 1949 között a budapesti Teleki Pál Intézet igazgatója volt. A magyar békedelegációban szakértőként vett részt. 1949-ben Nyugatra távozott. Norvégia után az USA-ban telepedett le. Megalakulásától részt vett a Magyar Nemzeti Bizottmány munkájában. 1951 és 1958 között a Szabad Európa Bizottság kutatóosztályán dolgozott. Miután 1967-ben Ausztriába költözött, történészként a csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai, kárpát-ukrajnai magyar kisebbség problémáival foglalkozott. Ebből a tárgykörből jelentek meg tanulmányai a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban és a Handbuch der europäischen Volksgruppen c. sorozatban (1970). A Bécs melletti Korneuburgban temették el.
Főbb művei:
A csehszlovákiai magyar sport szervezete és tevékenysége 1933-ban, 1934;
A belvederei magyar–szlovák határ, 1941;
Csallóköz nemzetiségi statisztikai térképei az 1773, 1830, 1880, 1890, 1900, 1910, 1920, 1930. évi adatok alapján, 1946;
Hungarian minorites under Communist rule, 1958;
Hungarians in Czechoslovakia (többekkel), 1959;
Magyarok Erdélyben, 1963;
Az erdélyi helyzet, 1966;
A magyar kisebbségek mai helyzete, 1973.
