Rados Kornél
* Pozsonynádas, 1901. február 25. – † Budapest, 1985. május 27. / mérnök, egyetemi tanár
A budapesti József Nádor Műszaki Egyetem Mérnöki Karán 1926-ban szerzett oklevelet. Fiatal mérnökként magántervező irodákban dolgozott, ahol a tervezési, földmérési feladatok mellett kivitelezési gyakorlatot is szerzett. 1932-ben magas- és mélyépítési szerkezetek statikájával foglalkozó tervezőirodát nyitott Budapesten. 1944-ig több mint 80 különféle ipari, köz- és lakóépület tartószerkezeteinek tervei mellett a nyergesújfalui vasbeton híd, az újpest-káposztásmegyeri átemelő telep mérnöki feladatait oldották meg. 1944 októberében munkaszolgálatos, majd deportálták, 1945 novemberében tért haza. 1945–1948 között a Fővárosi Építési és Városrendezési Osztály műszaki főtanácsosa, majd vezető tanácsnoka. 1948-1950 között az Építéstudományi Intézet vezetője. 1950 szeptemberétől az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán egyetemi tanár. Megszervezte az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéket, melynek 1971-ig, nyugállományba vonulásáig vezetője. 1952–1954 és 1957–1960 között a BME rektora. A Magyar Építőművészek Szövetségének, az Urbanisztikai Társaságnak, az Építőipari Tudományos Egyesületnek alapító tagja, az utóbbinak 1949–1969 között alelnöke, majd elnöke. Az ipari építészet egészét felöleli az Ipartelepek építészete c. ötkötetes munkája. Mérnöki munkái közül megemlítendők a Goldberg gyár telepein végzett rekonstrukciók és ott épített új épületek, a Magyar Divatcsarnok Budapesten, csónakház Békásmegyeren, hűtőház Kiskunhalason, Budapesten a Hydroxigéngyár, az Újpest, Megyeri úti polgári iskola, a zagyvapálfalvi üveggyár, a záhonyi mozdonyszín.
Hibát talált?
Üzenőfal
