Radocsay Dénes

* Liptószentmiklós, 1918. augusztus 17. – † Budapest, 1974. december 5. / művészettörténész,
muzeológus

A budapesti egyetemen tanult művészettörténetet. 1941-től a Szépművészeti Múzeum munkatársa, 1952-től a Régi Magyar Gyűjtemény vezetője. 1970-től az Iparművészeti Múzeum főigazgatója. Eleinte a közelebbi múlt, és napjaink művészete iránt érdeklődött, doktori értekezését Madarász Viktorról írta. A negyvenes évek során számos tárlati kritikát írt művészeti folyóiratokba és napilapokba. A negyvenes évek végétől elsősorban a középkori magyar művészet kérdéseivel foglalkozott. Ő állította össze a régi magyar anyagot a neuchâteli (1965), a párizsi (1966), a londoni (1967), a budapesti (1969, a Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus alkalmával), a moszkvai (1971) és a római (1972) bemutatkozásokhoz. Mint az Iparművészeti Múzeum vezetője modernizálta a gyűjtőkört, kiegészítette a kortárs művészet alkotásaival és kibővítette a múzeum nemzetközi kapcsolatait. Vizsgálatait olyan anyagokra is kiterjesztette, amelyeket a művészettörténeti kutatás addig alig használt fel, ezek közül a legjelentősebbek a címeres levelekről szóló cikkek. Legfontosabb munkái a középkori Magyarország freskóiról, táblaképeiről és faszobrairól szóló könyvei. Különös értéke ezeknek a könyveknek a katalógusrész, amely az alkotásokat felsorolja, röviden jellemzi (beleértve az elveszett, csak a szakirodalomból ismerteket is), és a lényeges említéseiket hiánytalanul felsoroló bibliográfiát is megadja. Munkásságával jelentősen hozzájárult a táblakép-festészet és faszobrászat területén folyó kutatások kibontakozásához. Budapesti lakóházát emléktábla jelöli.

Főbb művei:
A középkori Magyarország falképei, 1954;
A középkori Magyarország táblaképei, 1955;
Gótikus festmények Magyarországon (németül, franciául és angolul is), 1963;
A középkori Magyarország faszobrai, 1967;
Francia és németalföldi miniatúrák Magyarországon (Soltész Zoltánnéval, Szántó Tiborral),1969; A középkori Magyarország falfestményei (németül is), 1977;
Falképek a középkori Magyarországon (németül is), 1977.