Purkircher György
* Pozsony, 1530/35 k. – † Pozsony, 1577. október 24. / orvos, botanikus, latin költő
Tanulmányait Bártfán, az ev. líceumban kezdte, ahol Luther és Melanchton (1497–1560) tanítványa, Stöckel Lénárd, volt a prefektus, és aki az intézményt európai hírűvé tette. Valószínűleg az ő buzdítására ment Purkircher Wittenbergbe, ahol Melanchton 42 éven át tanított az egyetemen. Melanchton őszinte érdeklődéssel figyelte Magyarország sorsát és szívesen felkarolta az onnan érkező hallgatókat. Amikor elhunyt, Purkircher egy eklogában vett tőle búcsút. Ebben az időben itt tanult Melius Juhász Péter (1532–1572), a későbbi református püspök, aki botanikával is foglalkozott. Purkircher az orvosi stúdiumokat Padovában folytatta, és egyúttal a botanikában is elmélyedt. Ebben az időben két másik földije is az itáliai városban tartózkodott: Zsámboky János (Nagyszombat) és a flandriai születésű Nicasius Ellebodius (1535–1577) kanonok, aki később Pozsonyban telepedett le és orvosként praktizált. A padovai egyetemen a protestánsok is megszerezhették a doktori címet, csak a felavatásuk történt más körülmények között. Purkircher György 1563 decemberében kapta meg az orvosdoktori oklevelet. Útja egy párizsi kitérővel vezetett hazájába.
Franciaországban botanikai ismereteit igyekezett gyarapítani és ekkor ismerkedett meg a kor egyik legjelentősebb botanikusával, a vallon Charles de L’ Écluse-zel, akit leginkább Carolus Clusiusként (1526–1609) ismerünk. Később a francia tudós Magyarországon járva többször is felkereste Purkirchert Pozsonyban és barátság alakult ki közöttük. Purkircher 1564-ben telepedett le a koronázó városban, ahol néhány humanista értelmiségivel egy tudós társaságot hoztak létre. Ennek a vezetője Radéczy István (?–1586) egri püspök volt és Purkircher mellett az ekkor már Bécsben élő Zsámboky János is a tagja lett. Zsámboky a császárvárosban is tagja volt egy humanista körnek, és a pozsonyi ennek a bécsinek afféle fiókja volt. Purkircher György tevékenységének legfontosabb része orvosbotanikai munkássága volt. Kutatta a környező hegyekben az addig nem ismert új növényfajokat, háza mellett egy orvosi kertet (hortus medicinalis botanicus) rendezett be, ahol elsősorban gyógynövényeket termesztett.
A kertről Clusius is nagy elismeréssel nyilatkozott, sőt egy babfajtát is elnevezett barátjáról: Phaseolus maior varius, sive Purkircherianus. Purkircher letelepedése után igen sokirányú működést fejtett ki. Gyógyította rendes betegeit: a pozsonyi szőlőmunkásokat és vincelléreket, majd a császár rendeletére udvari orvosa lett az ott internált II. János Frigyes szász-gothai fejedelemnek. Ezenkívül hatáskörébe tartoztak a kamarai tisztek, királyi kapitányok és a várbeli őrség. Nagy elfoglaltsága közepette mindig maradt ideje botanizálásra, ásványok gyűjtésére, a növénykert fejlesztésére is. Gyakran kísérte el külföldi tudós látogatóit a környező hegyekbe és felhívta a figyelmüket az érdekesebb növényfajokra. Emellett latin nyelvű verseket írt és ezekkel kiérdemelte, hogy évi száz forintos kegydíjra terjesszék fel a császárnak. A kincstár anyagi gondjai miatt azonban csak egyszeri jutalom lett belőle.
