Popély Gyula
* Abara, 1945. jún. 8. / történész, egyetemi tanár, politikus
A nagymihályi gimnáziumban érettségizett (1963), a Komenský Egyetem BTK-án magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1968), s uott, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken doktorált (1970). Kandidátusi értekezését az SZTA Történettudományi Intézetében védte meg (1978). 1968–1972-ben a po.-i, majd a szenci magyar gimnázium tanára, az SZTA Történettud. Intézetének aspiránsa, tud. munkatársa, 1981–1990 között a Szlovák Szakszervezeti Iskola Üzemtörténeti Szekciójának tud. munkatársa volt. 1991 szept.-től a po.-i magyar alapiskola és gimnázium igazgatója, 1997 nov.-ben a kormány magyarellenes oktatási politikájának elutasítása (a kétnyelvű bizonyítványok betiltása) miatt elbocsátották állásából. Csaknem két évig munkanélküli volt, majd 2000 febr.-tól a bp.-i Károli Gáspár Református Egyetem BTK Új- és Legújabb kori Történeti Tanszékének oktatója, később vezetője és az egyetem BTK-nak dékánhelyettese. 2004 februárjától az egyetem rektorhelyettese 2004 őszén az MTA doktora címet is megszerezte, majd az egyetemi tanári munkáját is megvédte.
1978-tól tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának, 1990-ben egyik alapító tagja az Együttélés Politikai Mozgalomnak, majd 1992-ben megalakította a Magyar Néppártot. 1990 első felében a prágai Szövetségi Gyűlés kooptált képviselője volt.
1969-től publikál. Kutatási területe a felvidéki magyarság története, politikai, társadalmi és kulturális élete a két világháború között. Az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársaként a dualizmus korának politikatörténetével foglalkozott. A két vh. közti kult. és szellemi élet kutatása terén hézagpótló műnek számít a Csehszlovákiai Magyar Tudományos és Irodalmi Társaság (népszerű nevén: Masaryk Akadémia) monografikus feldolgozása (1973). 1989 után a magyar kisebbség helyzetével foglalkozó tanulmányai, elemzései jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz a tényfeltáró munkához, mellyel a történettudomány a korábbi években adós maradt. A rendszerváltást követően publikációs tevékenysége erőteljessé vált, elsősorban a két vh. közötti Csehszlovákia magyarságának történelmét kutatta, a korabeli oktatáspolitika helyzetével, torzulásaival foglalkozott. Népfogyatkozás (Bp. 1991) c. munkájában a csszl. magyarság helyzetét a népszámlálások tükrében elemezte 1918 és 1945 között, Ellenszélben (1995) c. művében pedig a felvidéki magyarság történelmének első éveit vizsgálta.
Művek: Vz•ah medzi štátom a cirkvou v poslednej tretine 19. stor. a korene politického klerikalizmu v Uhorsku [Az állam és az egyház viszonya a 19. sz. utolsó harmadában és a pol. klerikalizmus gyökerei Mo.-on], Historické štúdie XXIV., 1980; A po.-i Bartók Béla Dalegyesület, monogr., Bp. 1982; Az 1930. évi csszl. népszámlálás végrehajtása, tan., Magyarságkutatás, Bp. 1988; A nemzetközi kisebbségvédelem és a csszl. kisebbségvédelmi szerződés, tan., Regio 1990/1; A felvidéki sorsforduló (Etnikum, impériumváltás, országhatár), tan., uo. 1990/2; A kisebbségi magyar pártpolitika megújulása a harmincas évek első felében, tan., uo. 1990/3; Changes in the number, composition and settlement structure of the Hungarians in Slovakia, tan., Review of Historical Demografy, Bp. 1993; A müncheni döntéstől a komáromi tárgyalások megszakadásáig, tan., Magyar Szemle 1993 nov.; Esterházy János pályaképe, Valóság 1995 dec.; A magyar iskolaügy kálváriája (Cseh)Szlovákiában 1918– 1945. = A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 (szerk. Tóth László), 2, Bp. 1998; Adalékok a „csehszlovák demokrácia” arculatához az impériumváltás után, ISZ 2001/6; Edvard Beneš párizsi szereplései 1916–1919-ben, Századunk, 2003/10.
Irodalom: Kiss Gy. Csaba: Szlovákiai magyar irodalomtudomány, Ttáj 1975/5; Szalatnai Rezső: P. Gy., MN 1975. jún. 15.; Joó Rudolf: P. Gy.: A po.-i Bartók Béla Dalegyesület, Életünk 1984/8; Miklósi Péter: A Hét 7 kérdése a csehszlovák magyarság jogfosztottságának éveiről, Hét 1990. ápr. 27.
F. Z.
