Petzval József Miksa
* Szepesbéla, 1807. január 6. – † Bécs, 1891. szeptember 17. / mérnök, matematikus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja (1873)
Petzval Ottó bátyja. Apja tanító volt. Iskolai tanulmányait Késmárkon kezdte, a gimnáziumot Lőcsén, a kétéves Királyi Akadémiát Kassán végezte (1823–1825). Matematikából – mivel tanára gyengének tartotta és emiatt apja kis híján cipészinasnak adta – külön vizsgát tett és kitüntetéssel végzett. Noha az anyanyelve a német volt, a későbbiekben mindig magyarnak vallotta magát. Jól beszélt szlovákul, csehül, latinul és megtanult franciául és angolul is. Miután apja anyagilag nem tudta további tanulmányait támogatni, egy évig az Almássy grófi családnál nevelősködött és az így kapott fizetése tette lehetővé, hogy az egyetemi beiratkozáshoz szükséges pénzt befizethesse. Mérnöki oklevelét a pesti egyetem Mérnöki Intézetében (Institutum Geometricum) nyerte 1828-ban. 1828–1835 között Pest város mérnöke volt. Közben megszerezte matematikából a bölcsészdoktori oklevelet is. 1830-ban csatornázási tervet készített a Pestet fenyegető árvizek kivédésére. 1832-től a pesti egyetemen matematikát és mechanikát adott elő. 1835-ben az egyetem tanárává nevezték ki. 1836-ban a bécsi egyetem hívta meg, itt 1837-től 1877-ig elsősorban matematikát adott elő, de oktatott mechanikát, égi mechanikát, ballisztikát, fénytant és hangtant is, miután tudományos munkássága ezekre a területekre is kiterjedt.
Nevét elsősorban az 1840-ben szerkesztett, nagy fényerejű akromatikus kettős fényképészeti objektívjei tették ismertté, amelyekkel az addig szükséges hosszú (olykor 5-20 perces) megvilágítási idő a másodperc töredékére csökkent. Ennek köszönhetően vált a dagerrotípia is általánosan alkalmazott fényképezési technikává. Lencséit 1841-től a Voigtländer cég építette e réven híressé vált gépeibe. Peter Friedrich Voigtländer (1812–1878) később visszaélt azzal a ténnyel, hogy Petzval találmányát nem szabadalmaztatta és nem kötött vele írásban rögzített szerződést, ami a feltalálónak komoly anyagi veszteséget okozott. Egy hagyatékában talált feljegyzés alapján a korszerű anasztigmát lencserendszer feltalálójának is őt kell tartanunk.
Már 1843-ban levezette a róla elnevezett tételt, amely megfogalmazza az asztigmatizmustól (egy optikai hibától) mentes kép keletkezését. Optikai kutatásainak eredménye az 1847-ből származó fényszórója, amely a hadseregben használt reflektorok elődje, továbbá az a tudományosan igazolt megállapítása, hogy az izzó szilárd testek több fényt bocsátanak ki, mint a lánggal égő gázok. Ezt az elvet használta fel Carl Auer (1858–1929) a róla elnevezett gázizzónál. Elsőként készített binokuláris távcsövet. 1846-ban megszerkesztette saját laterna magicáját, amelyet a magyar szakirodalomban ködfátyol-készüléknek is neveznek. Ez volt a modern vetítőgépek egyik előfutára. 1856-ban megalkotta a dialitobjektívnek elnevezett ortoszkópját, amely a tájfényképezéshez használt objektív volt. Ehhez egy hordozható, bőrharmonikás kettőskihuzatú optikai padszerű fényképezőgépet is tervezett, amely a mai műtermi kamerák ősének tekinthető. Miután szakított a Voigtländer céggel, újabb optikai berendezéseinek prototípusait már mindig maga készítette el. 1860 körül saját szerkesztésű gépével fotogrammetriai méréseket végzett. A Voigtländer céggel folytatott sokéves pereskedés és az optika elméletéről írt kéziratának sajnálatos megsemmisülése kedvét szegte, végleg elfordult az optikától és a hangtannal kezdett el foglalkozni. 1869-ben feleségül vette házvezetőnőjét, aki négy évvel később elhunyt. 1877-ben lemondott professzori állásáról és ebből az alkalomból az uralkodó Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta neki. Nyugdíjas éveiben egyre inkább emberkerülővé és magányossá vált, aminek nagyrészt a fiatalabb kollégák intrikája volt az okozója. Sajnos a végakarata szerint kijelölt örökösei sem voltak tisztában tudományos jelentőségével, emiatt írásos hagyatékának egy része és sok fontos dokumentum is elkallódott, illetve megsemmisült. A fényképezés terén kifejtett úttörő munkásságának emlékét őrzi az osztrák közoktatásügyi miniszter által alapított Petzval-érem, mellyel 1928 óta a tudományos fényképezés terén kimagasló eredményeket jutalmazzák. Tiszteletére az Optikai és Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület 1962-ben évenként kiosztásra kerülő Petzval József-emlékérem kitüntetést alapította.
Főbb művei:
Bericht über die Ergebnisse einiger dioptrischen Untersuchungen, 1843;
Eigenschaften einer guten Camera-Obscura, 1847;
Integration der linearen Differentialgleichungen mit Constanten und variablen Coefficienten (I–II.), 1853–1859;
Berichte über optische und dioptrische Untersuchungen, 1857;
Über das neue Landschaft – als Fernobjektiv, 1858;
Theorie der Störungen der Stützlinien (bei Gewölben und Hängebrücken), 1904–1905;
Theorie der Tonsysteme, 1904–1905;
Aus den Vorlesungen über Ballistik. Ein Beitr. zur Geschichte der Ballistik, 1908.
